Dumaláda

Sziasztok!

Hétfő óta nem jártam itt,de látom sajnos nem maradtam le semmiről....
Szép hétvégét az ide látogatóknak!

 

No, akkor itt egy kis bulihangulat, hogy érdemes legyen belátogatni

Pálfalvi Nándor: Farsang

Táncra, táncra kisleányok,
daloljatok fiúk,
itt a farsang, haja-huj,
ne lássunk most szomorút!
Mert a farsang februárban
nagy örömet ünnepel,
múlik a tél, haja-huj,
s a tavasznak jönni kell!

 

Na így már mindjárt más!
Az avatar kép kit ábrázol? Édes Bogyó akárki is ő!

 

Sziasztok..nahh látom azért már..van mit olvasni

 

Sziasztok
Ma jönnek a lányomék ebédre, de még gipszes a lábam, így a férjem segít elkészíteni a kaját. Most kivételesen készen veszem a tortalapot a gyümölcstortához. Bekeverek/főzök egy sűrű vaníliás pudingot, azt elterítem a tortalapon, majd fagyasztott(kiolvaasztott) és friss gyümölcsökkel telerakom. Gyorsan megvan és üdítő desszert lesz ebéd után.
Annyi időt kibírok a konyhában a járókeretemmel ugrabugrálva

Az event már kész, a bébibummra nem hajtok, mert gyűjtögetem a szupertápot a kaméleonhoz. Azt nem láttam az event naptárban februárra, pedig ha jól emléxem be volt harangozva a kaméleontenyésztés vagy rosszul gondolom?

Privi levél ment

 

Nahát egy gyümitorta! Ezt még talán én is el tudom készíteni! Sokáig leszel még gipszben?

 

Pifepöfe, együtt érzek veled, szörnyű egy lábtörés/tapasztalat/ Remélem hamar túl leszel rajta !
A gyümölcstortád nagyon fincsi lehet, ihletet adtál nekem is az elkészítéséhez
Ez a dal, amit hoztál, nagyon kedves !
Szép álmokat mindenkinek !

 

Esik ez a fránya hó! Nem elég,hogy a munkában elfáradok-még lapátolhatom is a havat!
Anyukám el szokta tologatni,de most 2 napig nincs itthon... Persze kedves bátyókámnak eszébe sem jutnak ilyen apró dolgok!

 

Sziasztok
...csak, hogy érdemes legyen bekukkantani ide

A knédli és a lepcses

A cím alapján bizonyára felteszed magadnak a kérdést, hogy mi köze a kettőnek egymáshoz? Megtudod ha elolvasod az egyik családi emlékünk történetét. Nagyon szerettünk kempingezni és ez vonatkozott Magyarország tájaira, városaira, falvacskáira sőt tanyáira is. A mi családunk bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között képes volt jól érezni magát ha kiszabadulhattunk a hétköznapi gondoktól pörgő mókuskerékből. Ezen az alapon minden nyári hétvégénket igyekeztünk úgy eltölteni, hogy emlékezetes legyen, vagyis péntek délutánonként felpakoltuk a kocsit és vasárnap estig a gyerekekkel együtt miénk volt a világ. Hun itt jelentünk meg hun ott… de legtöbbször a kedvenc helyünkön a siófoki Ezüstparton, ahol már törzsvendégként voltunk bejegyezve. Egy telefon pénteken Pestről a kempingbe, hogy szokásunk szerint az esti órákban érkezünk lesz e helyünk? Lesz, gyertek, mert ha minden platz foglalt is, nektek akkor is lesz hely. OK, akkor elindultunk… este találkozunk! és málha fel, kocsi degeszre tömve (még a kislavór is velünk jött) és indulás az Ezüstpartra. Ez a program már minden hétvégén természetes volt a gyerekeknek is, irány Siófok/Balatonszéplak, irány az ezüstparti kemping és irány a Balaton!
A kocsi csomagtartójában mindig akadt hely a Junosztynak, ami egy kis képernyős, piros műanyag burkolattal rendelkező tévékészülék volt és attól volt nélkülözhetetlen, hogy autóaksiról is működve minden este láthatták a lányaink az esti mesét, a fogát mosó és gurgulázva köpködő tévé maci ajánlásával. Junoszty nélkül elképzelhetetlen volt a hétvége bárhova is mentünk volna. A gyerekek ragaszkodtak az esti meséjükhöz oszt’ annyi. Mi szülők, pedig alkalmazkodtunk a helyzethez, mert mást nemigen tehettünk volna a békesség megőrzése érdekében.
Egy ilyen péntek estén történt, hogy a sátrunkban megszólalt az esti mese hívó dallama, a lányaink azonnal el is helyezkedtek a kempingágyakon és akkor megszólalni is illetlenség lett volna. Ilyenkor mi a férjemmel kivonultunk a sátor elé és rendet raktunk a kocsiban, mert mindössze 10 percig tartott az esti mese, és miért ne legyen a gyerekeknek szép álmuk?
Az esti mese szignáljának a kezdetekor a kempingben innen is onnan is jöttek a gyermekhangok: anyúúúú hagy nézzük meg a macit! Jó de szépen köszönjetek és kérdezzétek meg, hogy szabad-e? A mi családunkban (bizonyos keretek között) a gyerekeknek mindent szabad. Nem egészen 1 perc múlva tömegnyomor lett a sátrunkban… oszt’ nagy dolog!
Én is hallgattam éjszakánként soxor egy-egy másik sátorból jövő „démolltokkátaésfúga” karakterű férfipukkantást, miért ne hallgathatnának a gyerekek is mesét?
Ezen az estén a tévémacis mese kezdetekor megjelent egy gyönyörű, szőke, göndör hajú 2 éves forma kislány is a sátrunkban. Leült a többi gyerek közé a földre és szépen csendben, az ujját szopva, megbűvölten meredt a Junoszty képernyőjére. Mi közben a férjemmel ganajoztuk a kocsit és igyekeztünk egy kis rendet teremteni benne. Mindketten hallottuk, hogy egy nő kiabál, hogy nikól, nikól de eszünkbe sem jutott, reagálni rá. Konstatáltuk, hogy megint elkóborolt egy kiskölök a kempingben, nemsokára elő fog kerülni, mivel zárt terület, kimenni nem tud. Egyszer csak egy szőke nő (egy férfi kíséretében) bekukkantott a sátrunkba és hatalmas megkönnyebbüléssel konstatálták, hogy meg van a Nicole az ő legkisebb gyermekük
Nyomatta a némethez hasonlító, a felszabadultság érzésétől nagyon gyors szövegét és hálásan nézett közben ránk, akik mit sem értettünk a halál gyors karattyolásából. A férjem perfekt németesként mondta neki, hogy NYUGI! Csak lassan, mert így nehezen értem a tájszólással beszélt németedet. Az a kis szőke kislány az övé ott a földön ülők között és egy pillanatra nem figyeltek oda és elkóborolt és már 10 perce keresik és örülnek, hogy megvan.
CSÍÍÍZ ezerrel…
Így ismertük meg Gerrit-et és Monikát…Laktak ők Naumburgban, jöttek ide Magyarországra, hogy a szabadságukat a 3 gyermekükkel itt töltsék, és ez volt az első külföldi útjuk. Nagyon hosszú barátság kezdete lett ez de akkor ezt még nem tudtuk.
Nagyon tetszettünk, -mint két külön világban élő család- egymásnak és meghívtuk őket azon melegében Budapestre a lakásunkba. Segítettünk nekik eligazodni a mi szép kis fővárosunkban és megvendégeltük őket amúgy Istenesen magyar módra. Főztünk nekik lecsót, amit ők addig soha nem ettek, megkínáltuk őket jóóó kis kolbászos, magyaros paprikás krumplival, ami nagyon ízlett nekik. Elvittük őket Budapest nevezetes helyeire, büszkén mutogattuk fővárosunk szépségeit, elkalauzoltuk és el is kísértük őket mindenhova, amíg csak belefért az idejükbe és a miénkbe. Nagyon kedves emlék lett ez nekünk is és nekik is. Búcsúzáskor meghívtak magukhoz Naumburgba, hogy mindenképpen viszonozhassák ezt a szép élményt, amit szereztünk nekik. Meg is beszéltük, hogy jövőre mi megyünk hozzájuk és megismerjük az ő szép kis városukat.
Így is történt… eltelt egy év és sűrű telefonálgatások kíséretében megbeszéltük, hogy megyünk Naumburgba. Abban az évben volt a cégünknél egy kedvezményes repülőjegyes akció a szakszervezet részéről, amelynek igénybevételével potom áron utazhatott egy család, repülővel. Rákaptunk a lehetőségre, mert a gyerekek még nem utaztak repülővel és meg akarták tapasztalni az élményt. OKÉ! Akkor nem kocsival, hanem repülővel megyünk. A repjegy Drezdába szólt és megbeszéltük a Gerrittel, hogy ő Naumburgból értünk jön Drezdába és a Wartburgjával elvisz bennünket hozzájuk. Minden simán ment, és egyszer csak ott voltunk mindannyian az otthonukban. Csinos, szépen berendezett, csigalépcsős emeletes lakásuk volt, amit a házasságkötésük után 2 héttel az ottani önkormányzattól kaptak az életük elindításához. Nem semmi! Nekünk itthon 8-10 évet kellett várni egy lakásra…
Na! Monika is megvendégelt bennünket rendesen és az ott tartózkodásunk alatt végigettük az általa ismert (és nagyon finomra főzött) jellegzetes kajáikat. Monika is főzésbuzi, mint én, volt mit megmutatnunk és elmesélnünk egymásnak a konyháink fortélyairól.
Egyik este Monika huncut ábrázattal közölte, hogy ma egy különlegességet készít nekünk amit ő egyszerűen csak „rindfleisnek” nevezett és kérte, hogy segítsek neki az elkészítésében. Nanáááá, hogy mentem a konyhába, minha dróton húztak volna, a pasik meg közben piálgattak a nappaliban, a gyerekek meg az emeleten randalíroztak.
Monika megmutatta, hogy hogyan is készül az a knédli, amit ehhez a rindfleishez tálal majd köretként. Háááát… munkás dolog a knédli elkészítése. Segítettem a kifőzésében, mert azt már gyakorló háziasszonyként tudtam, hogy akkor jó egy gombóc ha a víz felszínére jön, így ezt a részét rám is bízta Monika. Knédli kész, a hús is puha ehetünk…
Közben a kanok megterítették az asztalt és leültünk mellé enni. A gyerekek nem foglalkoztak sem velünk, sem a kajával ők élték a világukat az emeleten és eszük ágában sem volt lejönni enni. OK! Akkor négyesben ülünk az asztalhoz, a gyerekek majd később esznek. A férjem mindig is úgy ült az asztalnál, hogy én szedtem neki a tányérjára a kaját de most a Monika felkínálta neki, hogy szedjen magának. A férjem tanácstalanul rám nézett és magyarul megjegyezte, hogy anyu, szedjél már nekem, mert én azt sem tudom, hogy kell ezt a teniszlabdát (a knédlit) felvenni beleszúrjam a villát vagy alulról vegyem fel vele? Jó édesem, majd én szedek neked. A férjem tartotta a tányérját és én beleszúrtam a knédlibe a villát de a knédli nem mozdult. Nem vált el a tálalótányértól. Nyomom bele a villát tövig, amelyik a knédlinek még a közepéig sem ért el, és újra megpróbáltam felvenni a villámmal. Knédli maradt a helyén! Gerriték már kuncogtak, mi is… és elhatároztam, hogy akkor is felveszlek a kínáló tálról ha beledöglök te hülye knédli! Fogtam a késemet, a segítségével kihúztam a villámat a knédliből és alányúltam vele. Minden bizonnyal kissé vehemensebben, mint azt kellett volna, mert a knédli elindult a maga útján és nagy ívben landolt a szemben lévő szekrénysoruk előtt. Hatalmas röhögésben törtünk ki mindannyian és megbeszéltük, hogy mindenki jobban jár ha Monika tálalja a kajánkat. Természetesen ehhez a jókedvhez hozzájárult a snapsz is, amit apperitifként az ebéd előtt mindannyian elfogyasztottunk több példányban is. Ebéd közben és után is Gerrit szorgalmasan kínálta a söröcskéket, amitől még oldottabb lett a beszélgetésünk és a hangulatunk. A gyerekek is lekászálódtak az emeletről és Monika vidáman mesélgette a nagy fiának és a nagy lányának, hogyan is jártunk knédli ügyben.
A férjem erre megjegyezte a gyerekeinknek magyarul, hogy a Monika pont olyan lepcses, mint anyátok
A meglepetés másnap ért bennünket, mert a nagyobbik lányunk elmesélte, hogy a Monikáék gyerekei egész este fenn az emeleten a „lepcses” szót kerestették velük az összes szótárukban de az nem volt benne egyikben sem. Viszont azóta minden szótáruk automatikusan kinyílik a L betűnél.
Szerintem azóta sem tudják, hogy milyen is az a lepcses…
ezt a szót csak egy magyar ember ismerheti és értheti

Rindfleisch...

Csütörtökön menek gipszcserére, remélem, hogy most már járógipszet kapok

Köszi', a maradék tortát bedobozoltam a lányoméknak, de nem tiltakoztak az ellen, hogy hazavigyék... vajon miért is?
El nem tudom képzelni

Ilyenkor elönti a büszkeség a szívemet, vajon mi lehet mostanában ezekkel a magyar fiúkkal?

 

Sziasztok A torta nekem is nagyon tetszik legközelebb én is így díszítem..leöntöm még zselével

 

Szép estét mindenkinek.

Örömmel olvastam a beszámolotokat, és egyre többen jöttök fel
és írtok.
Szép álmokat. Marika

 

Szép estét....nagyon fincsi lehet a tortácska...nyamiiii...no de hoztam én most egy kis vacsorát.....kétszersült kacsazsírral, fokhagymával, savanyú káposzta, sült tök... csupa diétás kaja.....http://kepfeltoltes.hu/150210/vacsora_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Ez után csak már ezt lehet:

 

Tegnap a párom meglepett.... Finom göngyölt husit csinált aszalt szilvával és szalonnával töltve.
Mellé babsalátát-kukoricasalátát.... Narancsot facsart...sütit hozott!
Sajna fotót nem tudtam csinálni,mert csak sutyiba farmozok....
Szép napot kívánok nektek!

 

Jó reggelt
Szép, napsütéses, tavaszi szellős Valentin napot mindenkinek!

.....................................................................................


Gipszcsere megvolt tegnap, kissé hanyatt esős járógipszet kaptam,
de megbolygatták nagyon, úgyhogy most fájja magát a lábilábim.
Három hét múlva már száguldok vele, mint régen

 

Kitartás! Ez a nyilazós angyalka nagyon helyes...

 

Szép estét.................

 

Boldog Valentin napot mindenkinek !

 

Sziasztok
Tegnap készítettünk a férjemmel egy halom körözöttel töltött paradicsomot,
mert már nagyon ki vagyunk éhezve a friss zöldekre.

.

Ügyes ez a kis kutyus

.

 

Ezek a paradicsomok haláliak.. Remélem mindenkinek jól telt a hete! Gipszeske hogy van? Nem viszket nagyon? Bár talán nincs olyan meleg,hogy izzadj benne...nekem nyáron volt-majd meg őrültem. Találok képet rakok fel-csak hogy lásd együtt érzek veled!