Épelméjűek

Sziasztok!

Szia Ema!
Nagyon cukik ezek a mókusok, imádtam, köszi

Szia!
El nem tudtam képzelni, hova tűntél, de látom, szuper helyen voltál
Várom a folytatást, nagyon szépek a képek

 

Már hármunké az a kő. Imivel az olvasási szokások és a barkácsolás is közös, már nem nagyon kell keresni mást...

 

Sziasztok, szép délutánt és estét mindenkinek!
Sokat írtatok nagy örömömre...lett volna mit beidézzek, de akkor túl hosszúra nyúlnék.
Ezt itt lent muszáj volt, mert el kell mondanom, hogy

akárhányszor ránézek mindig ásítok egy irdatlan nagyot, már fáj az állkapcsom.
Meseügyben egyetértek veletek. Sajnos a mai mesék jó része nemhogy leültetne a tévé elé ha gyerek lennék, egyenesen rohannék ki a szobából, hogy ne is lássam őket. Közben pedig készülnek igazán jók is, bár azok többnyire egész estés mozifilmek. Pl. az említett Jégkorszak, vagy a Túl a sövényen. Sajnálom a mai gyerekeket, hogy nem találkoznak már azokkal az igazán szépen megrajzolt és kedves mesékkel amik régen voltak. Ugyanakkor ha keresem az okát a mai mesék kifejezési módjának, talán (de tényleg csak talán) az lehet, hogy a gyerekek ne az alapján közelítsenek az emberekhez(?), állatokhoz(?), növényekhez(?), tárgyakhoz(?) egyáltalán semmihez se az alapján közelítsenek, hogy az szép vagy nem. Ha valóban ez lenne amire a mese tanít, hááááát, nem igazán éri el a célját, hiszen a legutóbbi felmérések is azt mutatják, hogy az első benyomás dönti el, hogy akarnak-e mondjuk az ovis társukkal kapcsolatot teremteni. Ezt itt most abba is hagyom...

Mókusok - még ha némi rafinéria kellett is a képek összehozásához - szenzációsak.

Átmentem a Nyugiházba Elze beszámolóját olvasni, és szívem szerint ott ülnék egészen addig, míg mind a négy nap élményét meg nem kapom.
Csak a hangulat kedvéért.

Míg el nem felejtem! Reggel fél hétkor felhívtam a kolléganőmet - aki április végéig a főnökünk volt - és megkértem, hogy rendezze le a mostani főnökünkkel nekem a mai napot szabadságnak. Aranyos volt, mondta, hogy persze, persze és nyugodtan maradjak itthon. Így aztán pár perc múlva már szedtem a krumplit. Felfogyott, be is hordtam a helyére. Aztán tettem el gyalult tököt, kirántottam egy cukkinit, mostam két adagot, aludtam egy kicsit, és mos itt vagyok.

 

Szia Dóri! Örülök, hogy tetszettek a mókusok

Igaz, ami igaz, ezeket kihagytam a számításból

Szia Zsémbi! Nocsak, mégis...... Örülök, hogy túl vagy azon a fránya krumplin......

 

Széééépen e'vaok intézve má' megint. Szia Zsémbi, nocsak mégis, egy kacsintás, fránya krumpli, á' Ema émmá.... (fejcsóválós, tétova)

 

Te ne bizgerejjé, mert nem tudom mit csinálok veled.......
Te mivel intéztél el engem? Azt sem mondtad nekem, hogy mukk, csak a mókusokról írtál, mert azokat szereted

 

Jujujjjj! Ez nem ér a nevem! A mókusokról azért írtam, mert tényleg szeretem őket, de a mókusokat is csak azért szeretem ennyire, mert TE hoztad őket! Aztán ne kiszeramérájjá, és ádzsámá! Különben pici dolgom is van még, addig tűnök el!
Uhhhh! A lényeg: mukk, mukk, mukk, mukk, mukk, mukk, mukk, mukk, mukk, mukk, mukk, mukk, mukk x sok mukk - ez mind a tied!

 

Sziasztok!
http://s2.dmcdn.net/BhbbE/526x297-ZA0.jpg

 

Jól ki vagyok mukkolva
Megyek én is a konyhába

 

Szia Kiskirályfi! Ezt szeretem, köszi!

Azé' mert te nem a Kis Mukk, hanem a Sok Mukk vagy! Legalább ennyi mukk jár neked, ha nem több.
Brekinek pedig törlesztés: cupp-cupp-cupp-cupp-cupp-cupp-cupp-cupp-cupp-ühm-cupp-cupp-cupp-cupp-cupp-cupp x 10.000!

 

Angyaliak.) Köszönöm ezt is Brekikém!
Megyek, mert kezdődik az Észak és Dél, ezt mindenképpen megnézem. Szeretem 18., 19. és 20. századot, ezt a 21.-et is, hiszen ebben élünk, és sok - sok remek ember vesz körül.

 

Szia Zsémbi!
Gratula a krumplikhoz, látom, végeztél!

 

Na jó, akkor itt folytatom...
Ott hagytam abban, hogy a Milánói dóm.
Nem találok szavakat, amivel le tudnám irni a látványt, mert az összes szépséget jelentő szó kevésnek tünhet,igy aztán próbálok egy kicsi adattal bemutatni .Kivül belül márványból épült.A belsejében 52 oszlop van az évnek az 52 hetét szimbolizálva.A járólapok nagyon szép motivumokkal vannak diszitve, és a virágok belseje domború.
A milánói dóm építése 1386-ban kezdődött meg, és közel 600 évig tartott: 1965-ben fejezték be. 157 m hosszú, 97 m széles, homlokzata 56 m magas, míg a kupolatoronyé 109 m: a világ 4. legnagyobb székesegyházának számít. A fehér márványból készült épület gótikus, reneszánsz és neoklasszikus elemeket ötvöző homlokzata, annak számos szobrával, 135 tornyával, és vízköpőivel, lenyűgöző.3500 szobor van a dómon, ebből 2400 belül.5 hajós.
A sok turista miatt, jó nagy sorban állás után tudtunk csak bejutni, de nagyon megérte.
A szeretteimre egy gyertya jóvoltából gondoltam a távolból.

A dómból kijőve, még útba ejtettük a Chiesa gi San Maurizio al Monastero Maggiore templomot. 1503-1518 között épített, bencés apácák által alapított templom , amely ma múzeumként és koncertteremként működik. Milánó egyik legszebb belső terű temploma, bibliai történeteket ábrázoló freskókkal.S a belső, hüvös térben nagyon jó volt egy kicsit megpihenni is.

A második napon nem volt már a szállodában vacsoránk, és ha hiszitek ha nem, az első és a második napon, egy banán és egy szendvics volt a napi étel mennyiség, amit elfogyasztottam, mert valahogy a a szememnek való táplálék is kielégitette a napi igényemet.
A reggeli természetesen meg volt a szállodában, ami svédasztalos kirakat volt.Ha még láttatok parányi sós , nem is mondanám hogy zsemle, mert komolyan akkora volt , mint amikor a hüvelyk ujjatokat és a mutató ujjatokat össze érintitek.Igen igen akkorka.Na ebből ettem reggelire kettő darabot egy kis sajttal és vajjal és szalámival.Érdekes módon semmi zöldség nem volt.Számomra ez teljesen szokatlan volt.Ám nem volt mit tenni, de volt croiassan lekváros kétféle meg pudingos kétféle, meg mazsolás kalács.Csomagolt édes sütemény is.Igaz azt hallottam, hogy ők nagyon szeretik az édes süteményeket reggelire fogyasztani.Innivaló narancslé és ananászlé.Aztán a műzlik sokasága,kinek kinek a szája ize szerint.Tej teák, kávék.Szóval ha igazságos akarok lenni, igazán bőséges volt a reggeli.

Nos reggeli után már nyolc órakor inditották a busz motorját és indulás volt Bardolinóba az oliva múzeumba.Körülbelül háromnegyed órás buszozás után meg is érkeztünk.A ház oldalán egy csodálatos virággal találtam szemben magamat.Gyors technikai szünet után mentünk az oliva múzeumba, ahol a tulajdonos várt minket.1987-ben nyilt ez a magán múzeum, ami évi 5000 látogatót vonz.
Láttunk egy vízimalmot, egy kő őrlőmalmot és más olyan szerszámokat melyeket az évek folyamán az olívaolaj előállításának a során használtak. A tulajdonos végig vezetett minket a múzeumban, majd egy kóstolással vendégelt meg minket.
A kóstoló után, a sok kinálatból mindenki tudott magának valami finomságot választani.

Arról nem is beszéltem, hogy az út mentén valóságos leánder fák és bokrok kisértek minket.Volt ahol sövénynek volt kialakitva.El is határoztam, ha hazajövök, leülök és megmondom az én három leánderemnek, hogy láttam a külföldi rokonakat és nagyon jól érzik magukat.Mit jól érzik magukat, fantasztikusan virulnak.

 

Én is olvastam nálatok is, most itt is, és kíváncsian várom a folytatást.

 

Amikor ballagtunk vissza a buszhoz, más érdekességeket is láttunk az út mentén.
Sajnos ennek a két fiatal embernek a táncáról lekéstünk, mert amikor mentünk a dómhoz, akkor hallottuk a zenét és láttuk hogy valami fergeteges táncot hoztak létre, de úgy gondoltuk, hogy majd vissza felé megnézzük.Ám lemaradtunk róla, mert már csak a költözésüknek lehettünk a tanúi.
Mondanom sem kell ugye, hogy a nap végére ki voltam mint a liba, meleg is volt nagyon, a nap az tűzött, mintha direkt nekem akarná megmutatni, hogy itt aztán még egy kicsit jobban , felfokozottabban tud tündökölni.
Másnap már a harmadik nap következett, de számomra valahogy olyan hosszúnak tünt egy nap, mintha legalább egy hete lennék már itt.
Gyors szendvics egy büfében és már indulhattunk is a szállásunkra, ahová már teljes sötétben érkeztünk.

A harmadik nap, na az aztán tele volt izgalommal, mert komolyan gondolkodóban voltam, hogy akarom én e ezeknek a programoknak a résztvételét.Igaz akkor volt az ire a pont a Garda tó.Olaszország legnagyobb tava.A háttérben az Alpok vonulatai, a viz kristály tiszta, amit a part szélén láttunk.S akkor még a sok olajfáról nem is beszéltem.

Majd holnap, még a két napról mesélek..Nagyon aranyos közönség vagytok..

 

Aranyos vagy, hogy megosztod velünk az élményeidet Így egy kicsit mi is átélhetjük, és a képeknek köszönhetően láthatjuk is azokat a csodákat, amiket te megtapasztaltál Köszönöm és várom a holnapi folytatást

 

Istenem! Az a dóm.....fenséges mérete ellenére mintha csipkéből lenne, belül pedig egyenesen pazar. Mit tudtak építeni száz évekkel ezelőtt...hm... Ezért a sok gyönyörűségért ezt kapod tőlem.

Dórikám
ma végre letettem ezt a terhet. Még egy nagyobb munka lesz majd, a terület összetakarítása. Gazok kupacra hordása - de csak ha megszáradtak -, azokat el kell égetni, és az eldobált rossz, töppedt krumplikat le kell hordani. Aztán már csak eső után a paprika földjének lazítása, ásni, ahol már lehet, és még betakarítani ami kint van, érési sorrendben. Ez volt nekem a nagy falat, és mivel eleve fáradtan álltam neki, a végére teljesen kipurcantam.

Elze!
Csak azért vagyunk aranyos közönség, mert jó az "előadás", ha csapnivaló lenne, morognánk, papírzacskókat zörgetnénk, pattogatott kukoricát ropogtatnánk, izegnénk-mozognánk, és sutyorognánk!

 

Biztosan fárasztó lehet, tele élményekkel, de tényleg nagyon jó olvasni, miket láttál, merre láttál, köszönjük Az a tó...Istenem...az Alpokkal...

Jaj, Zsémbi, én már az olvasásától is elfáradtam

Nagyon ügyes vagy tényleg, ennek valóban most van a szezonja, télen tudsz majd többet pihengetni, amikor nincsen kerti munka..

 

Télen? Télen tudod mi lesz? Itt ülök majd a nyakatokon, és le sem tudtok róla vakarni, már előre szólok, hogy felkészülhessetek rá! Akkor aztán lesz zsémb reggel, délben, este!