Épelméjűek

Csak neked megsúgom... Biztos nem...!!!

Meg ahogy azt Móricka elképzeli...

Zsémbi! Arra van az ágyad...

 

Valahogy így gondolod?

 

éééééééés......SIKER!!!!!!
Megvan a 250 csillagom, nem volt egyszerű 112 darabot összehozni, de sikerült, most már tárt karokkal várhatom én is az esőerdőt
Ami a legmeglepőbb, hogy négy sima nagy lilikből kaptam egy vándorludat, boom nélkül Nem is értem
Ema, köszönöm szépen

Holnap munka vár, ezért lassan elköszönök, Mindenkinek nagyon szép álmokat, jó éjt, legyetek jók

 

Hurrrrráááááááá! Örülök nagyon, a vándorlúdhoz pedig gratulálok!

Jó éjszakát, jó pihenést neked és mindenkinek!

 

Jó reggelt!
+15 fok van és borult idő.
Jó volt titeket olvasni.
Gratula a csilagokhoz. Nekem egyiken sikerült 9-ről 250-re, a másikon 11-ről csak 194-re, de még nem adom fel.

 

Jó reggelt Épek!!!
Olyan sokat írtatok(hálaistennek),hogy alig győzöm visszaolvasni!..............majd jövök egy kis beszámolóval,ha érdekel benneteket!
...........addig is legyetek jól és jók!

 

Sziasztok, szép napot mindenkinek!
Jelenléti aláírva!
Sikerült mindent elolvasnom, de írni nincs már időm, irány a munka.
Mindenkinek sok puszi, vigyázzatok magatokra, jó csillagszerzést.............

 

Csak csendben szeretném elmondani erről a kérdésről a véleményemet.
Az olvasás szeretetét a családból hozzák a gyerekek. Nem kell hozzá szigor, csak hagyományos könyv szeretet. Az én unokáim minden este könyvvel a kezükben pihennek esténként egsézen kicsi koruk óta. A könyvet nem firkálják, nem gyűrik, soha nem is tették. Igaz, a szülőknek hatalmas saját könyvtáruk van, és ha mesekönyvet vásároltak, mindig megtalálták a gyerek életkorának megfelelő legjobb könyveket.
Az unokáim gyakran ülnek a számítógép előtt, játszanak, csetelnek, használják a FB-ot. Ha valamit leírnak, és nem biztosak a helyesírásban, megkérdezik valamelyikünket, de hibásan nem küldik el. Használják a cseten megszokott rövidítéseket, de ez nem tekinthető hibának.
A szigorral kapcsolatban az a véleményem, hogy a kötelező olvasmányok nem mindig igazodnak a gyerekek életkori sajátosságaihoz. Ezt régen sem tették. Emlékszem, mennyit szenvedtem nyolcadikban a Légy jó mindhalálig-gal. A Pál utcai fiúk sem feltétlenül egy ötödikes szintű olvasmány. Ha később olvasnák, biztosan jobban tudnák értékelni.
Valamikor pedagógus voltam, ismerem a mai gyerekek problémáit, egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben. Annyi információ veszi őket körül, hogy ember legyen a talpán, aki megtalálja az ocsuban a tiszta búzát! És ehhez elegendő segítséget sem kapnak.
Szoktam gyűjteni a gyerekszáj történeteket - nyilván az unokáimét - és azt látom, hihetetlen szókincsük van...

 

Sziasztok, szép napot mindenkinek!

Szia Miksza! Ne is add fel! Milyen lehetőségeid vannak a "másik" farmon még és melyik az a másik (a 63?)? Terményes gazdakörik?

Szia, szép napot neked is! Kíváncsian várom a beszámolódat, örülök, ha megosztod velünk az élményeidet.

Szia Vadóc! Jó, hogy bekukkantottál legalább a jelenléti erejéig, de még jobb lenne, ha picit hosszabb időre is elő tudnál néha kerülni

Szia Mártimama!
Eddig csak a sajnálkozásomat osztottam meg, hogy a gyerekeim nem lettek "olvasók", most picit mesélek róla, hogy miket tettem meg annak érdekében, hogy azzá váljanak. Ici-pici koruktól fogva az esti lefekvés része volt a mese, versolvasás nekik, egészen iskolás korukig. Amúgy napközben rengeteget énekeltünk, verseltünk együtt, már az ovi előtt is, aztán meg amit ott tanultak, azokat is belevettük a repertoárba. Ilyen picinek szerették és tisztelték is a könyveket, sose tettek kárt bennük, sok - koruknak megfelelő - könyvet is kaptak ajándékba a megfelelő alkalmakkor. Amikor iskolában eljutott sorban mindegyik, hogy megtanult stabilan olvasni, akkor az volt a "jutalma" a nagyobbaknak, hogy este az ágyban lámpaoltás helyett még egy rövid ideig olvashattak. Akkor játék, beszélgetés már nem volt megengedve, kizárólag az maradhatott fent még egy kicsit, aki olvasott.
Mivel minden gyerek szereti az esti lefekvés idejét kitolni, gondoltam ez elég vonzó lesz ahhoz, hogy olvassanak inkább. Hát nem jött be sajnos. A legidősebb fiam egész rövid ideig olvasott, tán indiánkönyvekig jutott, amikor felfedezte Rejtőt. Abból még pár kötetet elolvasott és ott lett nála is vége az olvasásnak. A két kisebb még eddig sem jutott el. Végtelenül sajnálom, de ebben totális kudarcot vallottam


Majd hozok képeket, csak még van egy kis egyéb dolgom előtte, de ezeket szerettem volna megírni

 

Sziasztok! Kellemes napot, jó témákkal "A téma az utcán hever"(?)

Köszi Erzsike! Határozott útmutatásod alapján rögtön meg is találtam.

Nédda milyen ügyes vótá! Gratulálok! A vándorludon nem csodálkozom, mert beszéltem vele. Vándorolt, vándorolt szegény, fogalma nem volt róla hová menjen. Láttam a tanácstalanságát, és megkérdeztem mi a gond? Csak úgy ömlött belőle a panasz, hogy már mióta úton van, és nem talál olyan gazdát akinek igazán szüksége lenne rá. Akkor aztán eligazítottam, és nagy boldogan leszállt a portádon. Azt még tudnod kell, hogy nagyon szereti a búzát és a kukoricát!
Jó munkát neked, teljen gyorsan az idő!

Szia Miksza!
Milyen jó lenne téged is! Kicsi pici időt próbálj szakítani ránk! Csak annyit, hogy kb. tizenhatezerháromszázhatvannégyegészötvenöt század hozzászólás terjedelemben írsz egy - két rövid gondolatot!

Szia Hugi!:
Úgy látom te is el vagy kapva! Jó munkát, szép napot, és egy kicsivel több szabadidőt kívánok neked a közeljövőre!

Szia Márti!
Abban egyetértek veled, hogy a jó példa hála az égnek az esetek döntő többségében ragadós, de úgy gondolom, hogy a gének is szerepet játszanak abban, hogy valaki szeret-e olvasni vagy sem, vagy szeret, de lusta hozzá, vagy sem. Erre példa a bátyám. Imádta a regényeket, de csak akkor ha felolvastam neki őket. Akkor képes lett volna egész álló nap kuporogni egy sarokban, és úgy beleélte magát a történésekbe, hogy időnként kommentálta is.
Amit a kötelező olvasmányokról írtál azt is el tudom fogadni azzal, hogy gyereke válogatja. Míg nekem a Légy jó mindhalálig azonnal a szívemig hatolt, addig volt olyan osztálytársam aki még a szavak egy részének a jelentését sem tudta. Lehet, hogy a rendhagyó eset voltam én, és ő kellett volna, hogy legyen a mérce - ezt nem tudom.
A gyerekek és az információ dömping közötti kapcsolatról írtakkal nagyon egyetértek. Hasznos dolognak tartom a számítógépet, amennyiben valaki arra használja amire kellene. A megfelelő tartalmak felkeresése és megismerése nagy segítség lehet minden korosztálynak, de az a rengeteg szemét, amivel szemben találják magukat iszonyú káros. Sokszor hiába látja el a szülő megfelelő tanácsokkal a gyereket, és ellenőrzi, hogy mihez fér hozzá a neten. Kik és milyen céllal találnak rá a gyerekére....
Ennek ellenére is a világ majd minden dolgában tájékozottabbak lehetnek mint az előttük lévő generációk. Olyan párhuzamos tudásokat tehetnek magukévá, amikre nekünk nem volt lehetőségünk. Magától értetődően, magabiztosan igazodhatnak el az életben.
Mi anno a könyvekből sokat tanulhattunk anélkül, hogy észrevettük volna. Nem egyszer fordult elő velem is, hogy tudtam valamit és nem tudtam, hogy honnan. Megmozdult a fantáziánk, és aki képes volt a tudását szintetizálni az egyik tárgykörből a másikba vonhatott át ismereteket anélkül, hogy energiát kellett volna fektetnie a tanulásba.
Az Internet jóval hatékonyabb lehet mint a könyv, hiszen gyakorlatilag nincs olyan téma amihez ne lenne információ, tudásalap, adathalmaz, stb.
Ahogy nekünk annak idején meg kellett tapasztalnunk, hogy milyen olvasmányokra van igényünk és szükségünk, ugyanúgy kell a mai gyerekeknek kitapasztalni, hogy mi az ami a világhálón kedvükre és hasznukra van, és mi az ami nincs. Itt aztán megint csak elérek oda, hogy a szülőnek milyen nagy szerepe van ebben, mert korosztály függő az eligazodás képessége.
Abba kell hagynom, mert ezt a témát még hosszasan tudnám "kerülgetni", de közben dolgoznom kell.
További szépet nektek!

 

Most csak röviden válaszolok, majd délután bővebben is kifejtem, egyáltalán nem volt hiábavalóak az erőfeszítéseid!!! Hidd el, némi szünet után visszatalálnak majd a könyvekhez. Most rengeteg egyéb elfoglaltságuk van - pontosan az őket körülvevő zavaros világ miatt, de majd, ha megtalálták a helyüket a világban, ha majd megtanulnak szelektálni a saját értékrendjük szerint, visszatér a könyvek, az olvasás szeretete is!!! Erre is van példám, a saját fiam. Kb. 30 évesen kezdett újra olvasni (most már angolul is), mert addigra megállapodott, teremtett magának egzisztenciát, és most már tudja, mi a jó neki.

Tényleg csak apróságokban tér el a véleményünk. Például abban, hogy szerintem minden gyerek egyedi eset, minden gyerekhez megtalálható az út, de ez nehezen egyeztethető össze a munkával, a családdal, a számlák befizetésével, az örök rohanással. Minden tiszteletem azoké a fiatal szülőké, akik képesek emellett a gyerekeikre is (egyenként) odafigyelni.
Nagyon igazad van abban, hogy milyen fontos a fantázia. Ha a gyerekek a saját, fantáziadús világukból tudnának kitekintgetni, sokkal kevésbbé lennének összezavarodva. Arra még mindig nem találtam általános receptet, hogyan lehet egy gyerek fantáziáját táplálni...

 

Egyetértek, és külön beszélgetést is megérne a mindennapi körülmények, az örökös hajsza, a megélhetési gondok, a presztizs kérdés, a nehogy lecsússzak, a mi lesz ha, stb.....kérdésköre.
Amikor a körülöttem lévő gyerekek kicsik voltak legtöbbször mindegyiknek saját mesét meséltem, úgy, hogy közösen szőttük tovább. Az ő észrevételükkel és kedvük szerint alakítgattam. Alízka - Ő a húgom most már 24. éves nagylánya 15 éves koráig velünk élt - volt ehhez a legjobb társaság. A mese "hősnője" ő volt már kis kétéves korától, és szinte minden nap fordítottunk egyet - kettőt a történésen. Évekig ment ez így, és soha nem untuk el. A kedvence Sün Sanyi volt, aki meglehetősen orrhangon beszélt, valahogy így: "Ezt teb lehet kibirni" Aztán volt a "mi lenne ha...." kérdés, amire a mesét megint csak közösen fűztük fel. A szituációs játékokat minden más játéknál jobban szerette. Hol vonatvezető volt (én meg lekéstem a vonatot), hol boltos, hol tanár, és sok más is. Ha sétálni mentünk útközben kitalálósdit játszottunk.
Még ma is igényli a napi kapcsolatot a családdal, pedig már önállóan a párjával, 80 km-re tőlünk lakik. Édesanyámat - aki a 86. születésnapját ünnepli majd novemberben - minden nap felhívja és hosszasan beszélgetnek. Minden nagyobb ünnep előtt felhív telefonon, megmondja, hogy mikor jön haza, és időpontot egyeztet velem az ünnepi nagy bevásárláshoz. Egyetlen év nem múlt el úgy, hogy ne jött volna el velem ajándékokat venni, a cuccokat hazacipelni. Tudom, hogy ez egy különleges ajándék a sorstól, ugyanakkor azt is tudom, hogy tettünk érte, de tudom azt is, hogy nagyon sokan tesznek ennél sokkal többet is, és mégsem tudnak olyan kapcsolatot kiépíteni a gyerekeikkel amilyent szeretnének. Vagy ha kisebb korban meg is van az összetartozás érzése, az idővel megszűnik. Itt megint csak a genetika, a körülöttünk lévő világ hatásai, a hová tartok - helyesen választottam-e meg az utam -, merre a "fúj a szél" aminek hagyom magam sodortatni, és még számos dolog ráhatása lehet az ok.
Lőjjetek le lécci, mert magamtól úgy látszik nem megyek el.

Jujjj!
Már másodszor próbálom meg babahalak Katát beidézni, és megint csak nincs itt!
babahalak!
Nagyon várom a beszámolódat, ha időd lesz kérlek el ne felejtsd!

 

Ma megint az Érdekes Világból mazsoláztam nektek valamit. Tegnap találtam meg (újra) ezt a hidat:
Az angliai Gateshead Millenium Hídd Newcastle, és egész Anglia legkülönlegesebb hídja. A szerkezet képes arra, hogy teljes egészében felboruljon, hogy a nagyobb építésű hajók is elférjenek alatta. A gyalogosok és biciklisek részére készült híd ugyanis közel öt perc alatt 40 fokos szögben elforgatható a Tyne folyó felett.
1, 2, 3, 4, 5, 6, és az építése: 7, 8,

A próféta szóljon belőled
32, 26 és 24 évesek a fiaim, akkor még nem adom fel a reményt

 

Mindenek előtt szeretettel teli Mukk!
A 32. évesnek muszáj lesz hamarosan, mert a babából mindjárt kislányka lesz, akinek mesélni kell, később könyveket venni és jó példát mutatni.
Ema legalább te könyörülj meg rajtam, és küldj el!

 

Kedves Zsémbi!
Ugorgyunk!!! Sok dógunk van! Együtt talán könnyebb!!!
De a téma megér még néhány gondolatot. Majd estefele!

 

Drága mindenki.
Én szoktam vitázni azon, hogy mi volt régen és mi van ma. Nos, elmondom régen - legyen ez 60-as évek - mi dolga volt anyámnak, apámnak és mégis nagy olvasók lettek/voltak + a 3 kölök is. Tudom, közületek is sokan megéltétek ezt és nem mondok újat.

Szüleim hajnalban keltek, fater amíg egyéni volt kiment az állatokat ellátni, majd befogott és szekérrel elindult a határba akár szántani, akár kapálni vagy éppen a szőlőbe. Anyu azért kelt hajnalban, hogy a 3 gyereknek (én is) mire iskolába indul minden elő legyen készítve, reggeli stb, nagy lány buszozott minden reggel nagy városba tehát hajnalba kellett útnak indítani, majd mikor ez nagy nehezen sikerült, kiment a baromfi udvarra vagy a sok malac, stb stb közé ellátni, majd később indult valamelyik föld darabra kapálni délután kb 4-re haza kellett érni, hozzá látni a vacsorához, közben mi gyerekek iskola után kötelezően megetettük a baromfit vagy akármit, felsepertük az udvart, összeraktuk a trágyadombot, ha kellett kitoltuk a zsák terményt a darálóba, kútra is messze kellett járni ivóvízért stb, stb, stb. Akik otthon tudtunk lenni este felé vacsiztunk, de a fater ezt ritkán tudta meg tenni mert ha holdvilág volt cukorrépát húzgálta fel valamelyik földön azért, hogy nekem és anyunak legyen másnap mit csumáznunk késő délutánig, stb, stb. A szülők kb éjjel 11-kor feküdtek és hajnaltól kezdődött minden. Nos, ezt ők így kezdték kicsi koruktól a szülői házuknál ebbe szoktak bele és: ők is, és mi 3 testvér is átlagon felüli hatalmas könyvmolyok lettünk! Természetesen ők jobban csak télen olvashattak akkor veszekedtek az 1 szemüvegen mert másikra nem tellett különösen a mocsok tsz világban, majd igazán sokat csak idős korukban olvashattak de értitek? Fizikailag a nyelvül lógott annyit dolgoztak egész életükben és nem sajnálta őket senki, hogy jááájj, mennyi teher van rajtuk mostanában stb, stb stb, hanem akkor is rákaptak a "könyv ízére". Nos, valahol máshol kell szerintem keresni az okot, hogy ki lesz könyv szerető és ki nem. A számítógép, internet, okosteló stb stb ráhatását, természetesen én is elismerem.
A szülők, gyerekek tevékenységét csak ippeg, hogy érintettem sokkal többrétű és szerteágazóbb volt, mondhatni csak hangyányit érzékeltettem mennyi dolog volt akkor. Sok kudarc, kevés öröm és mégis olvasók lettek. Talán a gének hordozzák? Mert mivel magyarázható az, hogy én alsó tagozatos koromban első vagy másodikban elkezdtem veszegetni a 2 ft-os kis füzetregényeket (persze nem túl sokat mert nem tellett) a tanító nénitől? És, hogy egy életen át járt a Szabadföld és én mihelyst fel tudtam fogni belőle valamit, már olvasgattam sőt alig vártam, hogy meg jöjjön? Hmmm?! A mai fiataloknak is később jön csak a számla, melóhely, stb. Valahol ha hajlandóság mutatkozna az olvasásra már gyerekkorukban "elő kéne jönnie belőlük". Viszon tény és való, aki a gépek irányába fordul szerintem már sosem fogja érdekelni a Tüskevár, meg a többi remek. Ő másba született más fogja érdekelni.

Munkások akciós áron >>>>>

 

Igen a 63. A terményes és növényes gazdaköriket hajtottam. Nem kis CSP-be került, de meglett 252.

Oké Zsémbi.
Egy rövid gondolat.
Két rövid gondolat.

 

Mukk neked is!
Küldenélek én, de a rendszer nem engedi
Na, huhussssss dolgozni

A babának gyanítom az anyukája fog olvasni, ő állítólag szeret. (Bár, amikor hosszasabban itt lakott nálunk, akkor sem láttam könyvvel a kezében, de a telefonját azt ő is bőszen tudja nyomkodni.)

Akkor mindkét helyen készen vagy?

Zsémbi ezt imádni fogja

 

Üdv mindenkinek!

Nagyon féltem, hogy számítógépedhez képest nem abban az irányban van az ágyad amerre mutattam és akkor csak bolyongsz majd egész éjjel az ágyadat keresve...

 

sziasztok köszönöm a trofeat