Capuccinó sarok

Kedves mazsok.
Nagyon nehezen bírom a hideget. Ki kell menni a lakásból, mert kell menni a boltba is a templomba is. A legjobban az visel meg, de nem tudnám elképzelni, hogy oda ne menjek. Reggel fél kilenckor kezdődik a szent mise így 8. 10 - kor el kell indulnom, elmegyek kocsival az unoka testvéremért, és együtt megyünk. Beülni abba a rettentő hideg autóba, kesztyűben vezetek, de az ujjaim le akarnak fagyni, meg az orrom is. Az ujjaim vége kifehéredik és nem csak fázik, hanem fáj is. A padot fűtik, a kesztyűt is és a kezem is a fenekem alá teszem melegedni és a tesóm akinek a keze meleg, szokta fogni, mert nagyon sajnál. Vezetni? Nos nem tudom hogy miért talán fiúnak készültem de én mindig vezetnék, mert ha lelkileg padlóra csúszom, akkor beülök aranyos FÁBIÁMba és megyek egy pár kilométert és egy kicsit rendbe jövök. Akár milyen nagy hó van én minden nap úton vagyok. 1975 óta vezetek és még...nem akarom kimondani, de gondolom kitaláltad mit akartam leírni...Mentem a kicsi lányomhoz, mikor a férjével Ausztriában laktak másfél évig. A vőm orgonaépítő mester, nos 600 km. messze laktak mentem amikor ők nem tudtak jönni a férjemmel és édesanyámmal, végig én vezettem oda is és vissza is. Végig én vezettem mikor üdülni mentünk a tenger mellé Bulgáriába, Horváth országba, Lengyel országba, mindenhová. A férjem nem is kérte hogy vezessen mert így legalább megkóstolhatta a helyi sör különlegességeket. Amikor Cilikém megszerezte a jogosítványát már osztoztunk a vezetésen, de még mindig nagyobb részt én vezettem. Bocsánat hogy egy kicsit megszaladt a klaviatúra...sok volt belőlem...legyen szép napotok, és remélem hamar vége lesz ennek a kemény hidegnek. pá

 

Már miért lenne sok? Ha én egyszer nekiállok nyomkodni a tasztatúrát, (billentyűzet) kevés az itt lévő hely. Néha én is eleresztem magamat, be nem áll a szám. Vezetni kerékpárt és kismotort vezettem eddig, másra még nem emlékszem. Lassú járműre, állati erővel volt járműre és segédmotoros kerékpárra szól az én vezetői engedélyem. Több nincs. Valahogy nem hiányzott a kocsi nekem. Az igazolványomat még 1977-ben szereztem meg. Akkor tíz forint volt a vizsga díja. Az akkori alapórabérem meg 14 forint volt, a havi keresetem négyezer körül mozgott. Az átlagfizetés két és félezer-háromezer forint volt. Folyamatos műszakban voltam. Huszonnyolc nap alatt volt 7-7 délelőtt, délután, éjjel és szabadnap. Minden negyedik szombat és vasárnap volt csak szabad. Se húsvét, se karácsony, se újév, csak munka és munka. Viszont délelőttönként lehetett ügyeket intézni, ha akkor nem dolgoztunk. Meg délután és éjjel kevesebb volt bent a főnök a gyárban, nem idegesítettek annyit. Arra az üzemben ott voltam én. Akkortájt műszakot vezettem, majd nyolcvantól én voltam öt évig az üzemvezetőnek a helyettese. Aztán nyolcvanöttől kettőezer-kettőig meg a gyártásközi ellenőrzés vezetője a gyáregységben, míg a gyártás leállt és végképp megállt. Négyszázunknak szűnt meg a munkája, mehetett mindenki amerre akart vagy tudott. Harmincegy év és két nap munkaviszony után keresnem kellett ötvenévesen új munkát. Amikor elkezdtem dolgozni, fel sem merült bennem, hogy én nem a timföldgyárból fogok nyugdíjba vonulni. Nem így történt. Akkor lettem vándormadár. Még három munkahelyen négy munkaviszonyom volt. Azért, mert az utolsónál először csak közvetítőn keresztül lehetett csak elhelyezkedni. Öt hónap után a cég, ahol épp dolgoztam átvett határozatlan időre, ami éppen a nyugdíjba vonulásig tartott. Mondta is a személyzetis, hogy betartottam a szavamat, onnan megyek nyugdíjba. Két év munkaviszony után annál a cégnél is kiváló dolgozó lettem, ami meglepett, de nagyon jól esett. Az már a harmadik ilyen "plecsnim" volt. Az elsőnél kettőt gyűjtöttem be. Volt róla szó, hogy nyugdíj után esetleg majd vissza is mehetek, de nem jött össze a dolog. Harminc évig vezettem 5-30 embert, mikor hogy. Elég volt, a végén már nem hiányzott. Sokan, akik nem irányítottak másokat, nem is gondolnak arra, hogy az nem csak jobb fizetéssel és erkölcsi megbecsüléssel jár, de másokért való felelősséggel is. Sajnos gyakori, hogy pontosan ez utóbbit felejtik el azok, akiket "kiemelnek". Aztán csak azt veszik észre, hogy nem hopp, hanem kopp van. Bizony az ő vezetőik ezt is nézik. Újabban viszont sokszor csak hajcsárnak akarják odatenni az embert, főként azok a cégeknél, amelyek tulajdonosai a befektetésüket gyorsan ki akarják venni. Ott pokol mind a dolgozók, mind az alsóbb vezetők munkája. Ez bizony a kapitalizmus. Ott a profit a cél.
Nálam is megszaladt a ceruza. Nem muszáj végigolvasni.
Szép napot mindenkinek!

 

Köszönöm kérdésed....igen meló 1000rel és elkapott az influenza megint. 2 ünnep között is. Pedig nyomatom a vitaminokat... Félévi? Hááát becsúszott 2 rosszabb jegy-2/3-de a többi jó lett. Kicsit ellustult a lánykám és kamaszodik 1000rel....sokat veszekszünk-a 11 év alatt összesen ennyit nem mondott ellent. Gondolom ez így normális?? Vagy nem??

Jobbulást Tihamér! Veled érzek....tiszta beteg vagyok én is. Az unokához hatalmas nagy gratula!

 

Sokan voltak akik, mint Te ide oda hányódtak, ismerőseim között is. Nem mindenkinek volt akkor könnyű a munka. Nekem igen. pici koromtól óvónéni akartam lenni. Összejött. 1963 - 1999 dolgoztam mint óvónő, majd 1997 -2011 az iskolában 1 - 8 osztályban mint hit oktató is ( Egerben szereztem meg a képesítést hozzá a teológián) tevékenykedtem. Mikor nyugdíjba mentem 1999 ben nagyon rosszkor mert 28 ezer FT. volt a nyugdíjam, pont utána való évbe változott, mondanom sem kell főiskola 36 év...na hagyjuk is. Egész nap "játszottunk" 30 gyerekkel. Nem egy könnyű szakma és nem is jó fizető, aki annak veszi. Nekem a hobbym is ez volt, így nem is volt nehéz. Férjem jól keresett, az építő iparban dolgozott, és leánykánkkal hármasban boldogok voltunk.
Legyen szép napod. Nálunk az orrunkig is alig lehet ellátni olyan köd van. Majd csak elmúlik ez is és jön a jó idő, amikor már nem kell félteni az orrunkat, hogy lefagy. jó eventezést.

 

Sziasztok!!

Tegnap délután az orvos is megerősítette a bárányhimlő tényét, örülök, hogy nem tévedtem. Nekem a szám szélén van egy ilyen örök emlék, ajándék a bárányhimlőtől. Biztos leettem.
Naná hogy végigolvastam a szép hosszú beírásodat. Én technikus voltam, de csak azt a részét nem szerettem, mikor engem küldtek le a vidéki részlegünkbe rendet rakni.

Most már talán nem lesz ennyire hideg, reménykedünk, hogy az enyhülés után nem jön vissza.
Én is szeretek vezetni, de ilyen hosszú úton mindig a férjem vezetett, én navigáltam. Nincs is gondom a térképolvasással.
Na.........futok, lányom vérvételre ment, enyém a 2 unoka, és kitört a balhé közöttük.

 

Én is technikus vagyok. Veszprémben végeztem, az ország egyetlen színesfémipari technikumában. Ma már ilyen szak nincs, régen megszűnt. Eltűnt a magyar alumínium- és színesfémipar majdnem. Négy timföldgyárból egy sincs, ahogy a három kohó is leállt. Bauxitbányászatnak is vége lett. Könnyűfémművek megmaradtak. Nekem szerencsém volt, mert sokfélét kellett tanulnunk. A szokásos tárgyakon kívül kohászati, vegyészeti és gépészeti ismereteket szereztünk. Elsősorban kohász, másodsorban vegyész és harmadsorban gépész vagyok. Mindegyiket hasznosítottam és dolgoztam is mind a három részen. Timföldgyártás során mindegyikre szükségem volt. Később egy mezőgazdasági gépgyárban dolgoztam, akkor is kellett egyszerre mind a három. Amikor a helyi fémműben dolgoztam, ott is kellett legalább kettő, a gépészet és a kohászat. Ott foglalkoztam öntészettel, süllyesztékes kovácsolással és gépi forgácsolással. Meg ott tanultam meg, ... hogy is írjam ... háromdimenziós, számítógépvezérlésű, koordináta mérőgép programozását és a vele való mérést. Ez a berendezés a milliméter ezredrészének a pontosságával képes mérni. Megírtam egy alkatrészre a mérési programot, majd a számítógépre mentettem. Azt követően a gép maga megmérte az alkatrészt, az adatokat eltárolta, amit ki is lehetett nyomtatni. Csak a darabokat kellett cserélgetni. Szerettem csinálni, amit kellett. Szerencsém volt, azzal foglalkozhattam, amit szerettem csinálni.

 

Nagyon szép hívatásod volt, van. Gratulálok. Gondolom sokat kellett tanulnod Neked is és öröm az amikor a munka nem teher. Amit leírtál az a 3D, számítógép vezérlésről no az nekem idegen nyelven van, bár megérthetően leírtad és el is tudom képzelni, de csak ennyi, mind amellett értékelendő és még egyszer nagy gratula.
A mami meg az unokák között balhé van? Ez tetszik, ismerős. Toppon kell lenni. Jó unokázást kívánok.
Ma tenyésztünk. Nem tudom meddig jutok, mert kevés a szuper tápom, aranyam meg nincs. Jutok ameddig tart, jó lesz az.
Szép napot mindenkinek.

 

Sziasztok!
Tihamér,,,Mami nem gond végig olvasni titeket...szeretem amikor megszalad a ceruzátok....semmi baj nincsen vele.Akik már megérték ezt a kort mint ti azoknak van is miről mesélni mindig...és ez igy a jó.
Vera na a veszekedés...nem is gondoltad volna ugye??? semmi baj nincsen vele kamaszodik...hagyd rá amit csak lehet mert ugysem jó amit mondasz...és mond neki hogy igaza van..hidd el rájön hogy nincsen igaza....én ezeken néha jót nevettem néha meg vért izzadtam hogy megértesem vele nekem van igazam....nem éri meg.
Topi akor pöttyösödnek a fiúk??vagy még csak a nagyfiú?? de izgi....de ne örülj egyszerre nem fogják elkapni::))

Neon eventett szeretném de nincsen hozzá elég tápom...szóval nemtom mi lesz...még 200tápom sincsen és azért annál jóval jóval több kell.
Elkaptam én is a náthát...engem haza akartak küldeni...de bezzeg a többiek nem mentek haza vele...ezért vagyok ilyen nyomin betegen...szééép mondhatom.

 

Sziasztok öröm olvasni milyen szép és gazdag élet áll mögöttetek . Én nem dolgoztam ilyen magas beosztásba de azért én is voltam cso-
port vezető és 24 nőnek kellet beosztást csinálnom és le ellenörizni a munkájukat ,hát nem volt valami lány álom. De most már nekem csinálják a beosztásomat és ez nekem most kényelmesebb kevesebb a felelöség . Jobbulást a betegeknek .

 

Javulgatok. Szerencsére. Csak az idő nem javul. Sűrű köd van még mindig. Egy hete elmúlt, hogy volt napsütés. Azóta csak a szürkeség van.
Bizony a vezetői munka felelősséggel jár. A csoportvezetők és a műszakvezetők vannak a legnagyobb nyomásnak kitéve. Fentről a főnök(ök), lentről meg a dolgozók szorítják "satuba". Nem mindenki bírja. Egy időben a feleségem is irányított 10-40 főt. Az elején panaszkodott nekem, hogy ha ezt csinálom, akkor ennek jó, ha azt csinálom, annak jó. De úgy nem tudom csinálni, hogy mindenkinek jó legyen. Mosolyogtam és mondtam neki: Nem lehet úgy sok embert irányítani, hogy mindenkinek jó legyen. Nézd a kitűzött célt, ahhoz válaszd ki az általad szükségesnek vélt tevékenységet, hogy a lehető legjobb legyen. Beletanult. Eltelt több, mint 10 év így és neki is megszűnt a munkahelye a beosztottjaival együtt. Mehetett más munkát keresni, mert élni továbbra is kellett. Felneveltünk két fiút, mind a kettő elvégezte a műegyetemet, mind a kettő villamosmérnök lett. Ami nekünk volt feladat abban az időben, az most az övék lett. Nekik kell eltartani a családot - feleséggel együtt - és nevelni az utódot. Mi csak besegítünk, ahogy a minket is segítettek a mi felmenőink. Ez a világ rendje, s így lesz még egy ideig.
Szép napot mindenkinek!

 

Szép jó reggelt mindenkinek! Végre itt egy nagyon várt szabadnap egy kicsit most én is lazithatok de a szokás hatalma mégis ki dobott az ágy pedig ma aludhatnék de nem tudok igy neki láttam egy kicsit vetni . Örulök hogy már van javulás a betegeknél reméljük lassan el vándorol az influenza is de ugy látom a gyereket a himlö látogassa hát nem egy kellemes dolog

 

Sziasztok!!
Szép napot mindenkinek......már ha a köd eltűnik. Mert így szép nem lehet, legalábbis ami az időjárást illeti.
Tihamér én női szabónak tanultam, aztán további sulik, és így lettem ruhaipari technikus. Sajnos a könnyűipart is kicsit leamortizálták.
Mami rendet raktam az unokák között. Néha nagyon nem egyszerű, de megbirkózom a feladattal. Lendületben tartanak, nincs lazsálás mellettük, de ez jó így.
Mazsok, Vera a lányom barátnője a szomszédban lakott, anyukájával összeültünk, és ő mondta az én lányomnak, hogy mit, hogy kéne csinálni, viselkedni. Na a szomszédtól elfogadta. Nem egyszerű a kamaszélet. Na meg a szülőké sem.

Éva szerencsére egyenlőre nem nagyon viszket neki a sok pötty, és csak simogatja. Remélem az arcán nem fogja elkaparni.

 

Feleségem megszerezte az érettségit és szakmát is hozzá. De jött a rendszerváltozás, megszűnt a munkahelye. Itt a városban régen a kötöttárugyár volt a legnagyobb foglakoztató. Közel háromezren dolgoztak ott, zömük nő volt. Az elsők között szűnt meg. Létrejöttek kisebb varrodák, kötödék és még külföldiek is hoztak új cégeket. Volt bőven munkaerő. A feleségem is tudott varrni, ő is ott dolgozott, hol az egyik, hol a másik varrodában. Amelyik nem külföldiek kezében volt, azoknak zöme nem bírta a versenyt, leállt. Már nyugdíjas ő is. Ritkán varr, akkor is csak a családnak. Gépe is régi Lucznik, (lengyel) amit egy öreg szakember villanymotoros meghajtásúvá alakított át. De azzal bőrt, farmert nem lehet varrni, nem bírja. Többféle varrógépen dolgozott, de olyanok minálunk nincsenek. Ipari varrógépünk nincs, de nem is kell. Minek? Én néha megpróbáltam varrni valamit, de lebuktam mindig, amikor odament utána a géphez és ő akart varrni. Méltatlankodott, hogy már megint ott "szerencsétlenkedtem". Mondta, hogy túl erősen toltam az anyagot, elferdítettem a tűt, amit ki is kellett cserélnie. Én nem vettem észre, de varrásban ő a szakember. Az első pillanatban látta, hogy a gép nem az igazi. A fémekhez meg én értek jobban. A feleségem édesapja szabó volt, a régi-régi rendszerben, még a világháború előtt tanulta a szakmáját. A feleségem meg tőle tanult meg varrni. Apósomnak lábhajtású régi gépe volt, de azzal minden anyagot tudott varrni. Múzeumi darab lenne, ha még valahol megvan. Régi Singer.
Ha valaki tud a Napnak parancsolni, mert nekem nem fogad szót, hiába kérem, könyörgök neki, szóljon fel, mert szeretném már látni. Több, mint egy hete elbújt a felhők mögé.

 

Köszönöm a jó tanácsot! Hihetetlen,hogy mennyire megváltozott.... Ezt ilyen vegyes érzelemmel kezelem...

Áh ez nem is rossz gondolat....amit én mondok az sosem jó mostanság!

Hmmm.....Arlington-ban is dolgozott a kedves nejed 1998-1999ben?

 

Nem. Ott soha.
Még mindig csak az a köd. A szerelmetes denevéreket bezavartam a fészkeikbe, ott szórakozzanak. Kamaszlányaim nem voltak, csak fiúk. Most van leányunokám. Majd azzal lesznek nézeteltéréseink pár év múlva. Lesz amit ő akar, én meg nem. Meg pont fordítva. Amikor a kicsi megszületett, meglátogattuk a kórházban még aznap. Hazafelé kérdeztem a fiamat - a boldog és büszke apukát.
- Mit fogsz csinálni 15 év múlva?
- Hogy hogy mit? - nézett rám értetlenül. Dolgozni fogok.
- Azt tudom. De a kicsivel mit fogsz csinálni?
- Nem értem - válaszolta és kérdőn nézett rám.
- Hát ... tudod fiam ... No! Gondolj arra, hogy amikor TE voltál hasonló korú, te mit akartál a lányoktól?
- Hűűű apa! Most, hogy mondod. ... El kell mennie önvédelmi tanfolyamra. Muszáj lesz neki.
- De fiam. Nem megverni akarják.
- Akkor is. Mennie kell!
Ebben maradtunk.

 

Ma Budapesten szikrázó napsütés volt és amikor nyugovóra tért akkor meg beszéltem vele hogy holnap az legyen a dolga ,hogy Tihamért látogassa meg .Topi az jó ha nem viszket még de ha száradni kezd az akkor fog de nem árt ha éjszakára kesztyüt huztok a kezükre, mert általába amig alszanak addig szokták el vakarni szurkolok szerncsésen tul legyetek rajta . Vera a kamaszlányoknál van tapasztalatom én is tul jutotam ezen kétszer és most a lányom is küzd az unokám is kamaszodik,akkor vagyok bajba amikor föll hivnak mind a ketten és panaszkodnak nekem az unokám ,hogy az anyukája kegyetlen ,mert semmit nem enged meg a lányom hogy,ö már nem bir vele. Egy dolgot mondtam a lányomnak probálja meg egy kicsit megérteni és a bizalmába férközni komolyabb dolgokba is be kell avatni öket hogy vegyék észre fontos a véleményük . Ebbe szakaszba na az anyukája legyél hanem inkább a barátja, bizalmasa és akkor nyert ügyed van.

 

Még nincs napsütés, mert még éjjel van. De remélem látok Napot ismét.
A memóriám még aránylag jó. Emlékszem arra, hogy amikor ÉN voltam kamasz, milyen voltam. Anyámmal, nagyanyámmal kevés vitám volt. No nem azért, mert én ártatlan, szelíd bárányka voltam. Nem! Én a kamaszkorom azt a részét, mikor majdnem kezelhetetlen voltam, távol töltöttem a szülői háztól. (Lakástól.) Győri születésű vagyok, de középiskolát meg Veszprémben végeztem. A technikum tanáraival vívtam meg a harcaimat. Nem volt könnyű nekem sem, de nekik sem. Lázadó kamasz voltam. A hatvanas évek vége volt. A beat korszak tombolt, meg bennünk a forrongó vér. A lányoktól nem sikerült távol tartani magamat. Meg a sört sem vetettük meg. Akkor szoktam rá a dohányzásra is. Tizennyolc év után leszoktam a cigiről, a nőkről nem. Mi is meg akartuk váltani a világot. Teltek az évek és a kezelhetetlen kamasz lassan megállapodott emberré vált. De a lázadás a fennálló, helytelen dolgok miatt megmaradt. Munkahelyemen is, mozgalmi életben is, a mindennapok gondjaiban is. Talán ennek köszönhető, meg feleségem női megérzésinek, női empátiájának, hogy a gyerekeinkkel kevés gond volt az Ő kamaszkorukban. De volt, még ha kevesebb is. Most már nagyjából megnyugodtam. Elteltek az évek, lelassultak még a gondolatok is, nem csak a mozgásom. De morogni még ma is morgok, ha valami nem teszik, pláne a jelenlegi politikában. De már nem lázadozok. Illetve csak néha, de nem a politikában, hanem a feleségemmel szemben, mert feltett szándéka, hogy meg akar őrizni jó állapotban továbbra is. Ami jó is, meg rossz is. Jó ha az emberrel gondoskodóan bánnak, szeretik, - én is őt - de amikor arról van szó, hogy mit, mikor és mennyit egyek, hogy az jó legyen, (fogynom kell az ízületeim, a szívem, a vérnyomásom, megmittudoménmimiatt) na akkor azért időnként lázadni merészelek. Az a baj, hogy én enni szeretek. A cigarettázásról le tudtam könnyen mondani, de az evésről eddig nem sikerült. Ráadásul nem csak enni, de sütni, főzni is szeretek, tudok. Márpedig nyomtató lónak nem lehet bekötni a száját, főleg ha a konyhában "nyomtat".
Jó reggelt mindenkinek!

 

Szervusztok.
Nem hiszitek el! Semmit sem lehet látni ha kinézek az ablakon. Abszolúte semmit. Az út szélén parkoló autókat sem még a körvonalát a szemben lévő házaknak sem. Na ma biztos nem ülök autóba. Azt szokták mondani hogy olyan sötét van ha kapok egy pofont nem tudom visszaadni csak megköszönni. Most olyan köd van, hogy pofont sem tudna adni senki senkinek, mert nem látná. 74 éves vagyok de még ilyen ködöt nem láttam......
Befejeztem a tenyésztést, mert nem tudtam denevért tenyészteni, mert nincs meg hozzá a lehetőség. Na bumm nem lesz rózsaszín denevérem. Vettem egy kis adag tápot, de semmiből nem lett meg a második rózsaszín ól, de minek is kettő. Jó ez így. Azt sajnálom hogy az utolsó csomagban lévő arany banánom nem jött össze. Még az új fáknak a szobrait nem tudom megszerezni. Mivel ez nem lóverseny, ráérek.
Most az jönne, hogy szép napot kívánjak Nektek, de ez csak hiú remény. Azért mégis. Legyen szép napotok. pá

 

Sziasztok!!!

Jót derültem. Persze azért az nem baj, ha meg tudja védeni magát.........már ha bántani akarják. Talán egy sós puska beszerzése segít. Régen így mondták. 2 lányom van, volt min aggódnom.
Én nem a hangosan lázadó típushoz tartozom. Férjem szerint csendben végeztem az aknamunkát.
De örültem volna, ha csak néha valaki főz helyettem. Párom csak rántottát tudott csinálni, jó gazdagon, nagyon finom volt.

Mi is azért jutottunk erre a megoldásra, mert jóba voltunk a barátnőkkel is, sokat voltak egymásnál, volt lehetőség bszélgetni velük, és nagyon jól bevált.

Igen, sajna tudom, hogy még a neheze hátra van, de reménykedünk, hogy okos kisfiú lesz, az éjszakát meg nem valószínű, hogy kesztyűben hajlandó lenne eltölteni. Tegnap viszont elment a wc-re nagydolgát végezni, kiabált, hogy kész, megyek, és ott ül kesztyűben. Kérdezem tőle, miért ül itt kesztyűben? Válasz: ne kelljen kezet mosni.

Huh..........utálom a ködöt. Itt is van, de most már egész messze látni. Tegnap viszont gyönyörűen sütött a nap.
Minden neon ólból van egy, ennyivel megelégszem, szupitápom sincs, meg a 2. ólhoz már nagyon sokat kér, én is megelégszem ennyivel.

 

Üdv!
Köd itt is van, bár már nem olyan sürü, mint előzőleg, de azért van.
Jó lett volna a neon olakat megcsinálni, de olyan eszméletlen sokat kér, hogy nem tudom teljesiteni és nem éri meg belekezdeni, az elején elfogynának az állataim. ugy meg elvesznének a semmire.asszem nem lesznek már neonolak, ez van. ugy veszem észre egyre teljesithetelenebbek lesznek az eventek. Akkor sem veszek aranyat, egy fillért nem fogok többet külteni erre a játékra és más bigpointosra sem.