Épelméjűek | Archívum

Sziasztok!Nálunk most éppen süt a napocska,és a kedvem is jobb lett,persze hozzá járultok minden!Van aki a találkozó élményeivel,és mások meg a régi időkre emlékezve!Bennem is feltörnek az emlékképek,jó volt gyereknek lenni,nem cserélnék a mostani fiatalokkal!

 

Szöszi. Ott a pont. Akkor nem volt internet,okos teló. De jókat fociztunk kint a réten. Vagy szám háborúztunk a kerepesi fenyvesben...stb.

 

Szia !
Az az igazság, hogy én sem.
Akkor csak annyit mondtam jóanyámnak, hogy : Anya átmentem Gyuriékhoz!
Ezzel le volt rendezve minden. A barátom a körút másik utcájában lakott pont sarkon mint mi.
Bringával 3 percre, gyalog 10-re.
Innen sínen voltunk. Mentünk ahová akartunk. Ki a "sárgaföldesbe" a 35-ös mellé (Már ez sincs meg, mert feltöltötték és oda épült a Lidl, az Aldi és más egyéb nagy területtel bíró boltok, szolgáltatások).
Vagy bringára pattantunk és kimentünk az erdőbe....Vagy kimentünk a Keletihez (ez a főcsatorna és 10 km.re van a Várostól..)El voltunk egésznap...Semmi bajunk nem történt...Este mindenki hazament és másnap kezdődött az iskola..
Mi még szombaton is jártunk eleinte....

 

A teljesség igénye nélkül hozok egy fotót ahol gyerekkoromban szinte a legtöbb időt töltöttem. A fotó átment festménybe, gyerekkori barátom húga festeget de először fotó volt ott is az illető neve aki először lefotózta.

Ez egy holtág, mikor a Tisza gorombább oldalát mutogatta a fahíd karfája sem látszott ki a vízből! Ezt a képet az itt írogató hölgyek szinte mindegyike látta már de Dani és Zsolti nem és talán még a többiek sem mindenki. Nekem megadatott az amit a tüskevár, téli berek stb könyvekben lehetett olvasni. Kezdve a béna horgászról akinek megharapta az újját a csuka, vagy tutajosunk aki beleesett a vízbe meg elkapta a vihar, a csónakkal össze vissza evezett és még napestig sorolhatnám.

Ha csak a nyári szünetet nézem minden nap nagyokat fürödtünk, úsztunk, fociztunk, horgásztunk és még számtalan úri huncutságokat műveltünk. Amikor megláttuk a "Robinson Cruzó" filmet mi is építettünk sok házikót az öreg fűzfák lombkoronájába, voltunk kurucok, aki szemüveges volt az lett "Vakbottyán", én "Eszetamás" lettem mert jó ötleteim voltak, stb stb. Voltak ellenséges csapatok az erdőben mert 1000 meg 2 gyerek volt akkoriban, lándzsával, szöges nyílvesszővel, igazi buzogánnyal és fakarddal harcoltunk. Csoda, hogy sose esett nagyobb bajunk.

Valószínüleg azért lettem mindíg közepes tanuló az általánosban mert olyanok voltunk mint Nemecsek Ernőék akik az órákon azon gondolkodtak mit fognak csinálni délután a grundon, én vagyis mi meg, hogy délután mit is csinálunk először megverjük-e Ivánt vagy halasszuk későbbre és először csónakázzunk, vagy víziakácból építsünk kis gunyhókat, stb? Lehetett így órákon figyelni?! Ugye, ugye dehogy lehetett!

Ennyit dióhéjban, özön kaland volt. A fotó:

Holtág, hatalmas erdőség, fahíd>>>

 

Nagyon jót játszottunk mi is bújócska,pilickéztünk na ki emlékszik erre a játékra?Rengeteget labdáztunk,amikor nyáron esett a jó meleg eső mi akkor ugróköteleztünk meg fogócskáztunk a legjobban!Télen meg az apukám által készített szánkóval, olyanokat ugratóztunk,és harsogott a domb a sok gyerek zsivajtól!Leánynak születtem,de én a srácokkal is tudtam játszani,és nem volt ennyi nyavalya mint mostanában!Szombaton én is jártam vagyis én még úgy jártam ki az általános iskolát!

 

Imi csodálatos ez a festmény,ja és persze a táj is!El is hiszem,hogy sok,sok élményben volt itt részed!De jó,hogy ma ilyen nosztalgia klub alakult itt!Köszönöm szépen nektek szuper jó a csapat!

 

Szerintem az általad említett pilicke nálunk ezen a néven futott: bige, bigézés.

Volt egy kb 15 centis kis fadarab amit karóból vágtunk le, a 2 végét kihegyeztük és a kellékkel ami egy hosszabb karóból v vesszőből v pálcából állt rávertünk a bige kihegyezett végére az felrepült a pálcával meg jó messzire el ütöttük, stb. Ez az?

 

Igen ez az,nagyon jó volt vele játszani,meg még emlékszem arra is amikor egy pénz érmével,vagy egy gömbölyű kaviccsal ki tudott közelebb dobni a falhoz,jönnek ám az emlékképek most belőlem elő,de jó volt talán igaz sem volt!Bele tudtunk merülni a játékba,hogy szegény édesanyám nem győzött hívni bennünket!Nyáron jobb volt mert ugye ott volt a nyári szünet,nem kellett tanulni!Jó most már nem nosztalgiázom mert nagyon bele élem magamat!

 

Azt nálunk is úgy hívták, hogy bige. De volt egy másik püff nevű játék amit 5 darab kaviccsal kellett játszani. Ez esetben a püff egy nagyobb kavics volt amit föl kellett dobni és feldobás és elkapás között föl kellett venni a kavicsokat.
Először csak 1-1-et aztán párban, aztán egyet és hármat, majd az összes kavicsot a együtt össze kellett fogni, a nagyot földobni, a kavicsokat letenni, közben a püff leesett, azt elkapni, majd megint földobni és az összes kavicsot egyszerre fölvenni....
Így leírva kissé bonyolult, de amúgy egyszerű játék volt.

 

Szombatonként még én is jártam suliba. 2 óránk volt. Matek,meg torna. Aztán meg mentünk a csömöri,vagy a gödöllői hegyekbe,és ott aztán volt minden. Katonásdi,foci,meg bunker építés.
Ja. Meg majdnem el felejtettem. Mivel a kerepesi hegyekben,mindig volt szél,sárkányt eregettünk. Egyszer egy hatalmas sárkányt készítettünk. Az egyik srácnak,extra hosszú,és vastag damilja volt,egy komoly orsó szerű cuccon. Ha jól emlékszem,300-400 méter damil volt rajta. Azt össze kötöttük,egy nagy gombolyag erős spárgával. Sosem fogom el felejteni.Olyan magasra ment a sárkányunk,hogy már csak kis pontnak láttuk. Pedig majdnem 3 méteres volt.

 

Az iskola udvaron pitykéztünk szünetben kabátgombokkal. Nem volt otthon biztonságban tőlünk egy kabát sem, amin gomb volt...
A szülők nem igazán tolerálták eme kisded játékunkat...
Csináltunk csúzlit, valódi tejgumiból, ha sikerült keríteni savállóból, nna az volt a menő akinek olyanból volt.
Hej de sokszor ellőttem a saját hüvelykujjam... ha kissé félresikerült a lövés...

 

Koppi. Ezt a játékot én már nem ismertem. Nálunk a Matchbox,a színes üveggolyók voltak a menők. De a sárkány röptetés volt a legmenőbb. A fent említett sárkényt,ha jól emlékszem,majdnem 2 hétig építettük. Apám nevetett is,mert szerinte túl nehéz lett,hogy repüljön. De fel ment.
Ja. Amit el felejtettem hozzá írni. A barátom anyukája varrta a sárkény "testét",a merevítés,meg fából volt. A farkával együtt volt kb 3 méteres. A fesztávolság,kb úgy 1,5 méter volt. Szép darab volt. És nehéz volt tartani,amikor már fenn volt. Nagyon húzott.

 

A pénzérméset mi snúrozni-nak hívtuk.

Kisiskolás koromban voltak csontcsikóink! A hízóvágáskor a malac lábából kikerülő körmökből vagy honnan tisztára olyan alakú csontokat nyertünk, amely ló alakú volt. Ezeket hámmal láttuk el és kis kordét csináltuk és befogtuk.

Ezt a kavicsosat nem ismertük erre felé. De a bigézés csudára veszélyes volt a kis bot hegyes végeivel....ha a másik ütötte, a többiek a szélrózsa minden irányába hasaltunk a földe, fejünket védve.

A csúzli is minden napos volt, egy idő után autó gumiból bazi erős parittyát lehetett csinálni ezekkel már madarászni is lehetett.
Én sárkány eregetésben gyenge voltam, de a környezetem is így nem vált szokásunkká.

Nem tudom ismertétek-e a karbiddal való halászatot? Nanááá, hogy ez is piszokul veszélyes volt? Konzerv dobozba karbitot tettünk, rá kellett köpni elkezdett pezsegni, majd gyorsan lezártuk és bedobtuk a vízbe hatalmasat durrant, szegény halak meg elkábulva feljöttek a víz tetejére.

 

Az igen. Imi. Nem semmi lehetett. Gondolom volt egy hangja.

 

Igen akkorát szólt, hogy nemsokkal később elpályáztunk onnan jó messzire ne, hogy az erdő vagy mezőőr felfigyeljen ránk mert akkor szaladni kellett. Horgász engedélyünk se volt sose, de sokat rohantam a szántáson a halőrök elől?! Azért a szántáson mert a kövér, nagyhasú halőrnek esélye se volt elkapni.

 

Most jókat röhögök. Vizuális típus vagyok. Előttem van,hogy hatalmas durranás,össze kapkodjátok a halakat,aztán futás,és mögöttetek meg a halőr,kilógó nyelvel "szalad".
Álljatok meg!!! Álljatok meg!! Álljon meg maga. Magát nem kergetik.

 

A karbiddal valós durrogtatást ismertük, de víznél nem alkalmaztuk, mert nem volt folyó a környékünkön, csak a Keleti...
De földbe ásva nagyot szólt....
Állandóan kuncsorogtunk a hegesztőknél

 

Nekünk még volt egy mániánk. Fából,és csapágyból,gokartot építettünk. Jó kis szerkezet volt. Szálkás,kényelmetlen,de ment. A volt szövetkezet irodaháza előtt,jó kis lejtős aszfalt volt. Na ott aztán mentek a száguldozások.

 

Látod, innen is látszik, hogy Te későbbi gyerek vagy, mint Imi és én.....továbbá, hogy Te, dombos vidéken éltél, mi meg a laposon. (bár Iminek, volt folyója is..)
Most nem akarok tippeket írni, mert gyerekek is olvashatják, csak annyit, hogy néha a saját testi épségünket is kockára tettük.
Mindent, mindig, megúsztunk baj nélkül.

 

Úgy úgy Koppi. Tudod,bele gondolok,hogy miket megcsináltunk,nos ha lenne gyerekem,és csak ugyan azt csinálná mint én,hát frászt kapnék. De tényleg megúsztuk. Soha nem volt komolyabb baj.