Épelméjűek | Archívum

Nem tudod, merre vannak a Lányok ?
Oly nagy a csend körülöttünk...
Hogy haladsz a gazzal?

 

Zsoltikám! Muszáj ez a rövidítés? Egy-egy elmegy, de ebben a posztodban hemzseg.... telo, tali...Érzékeny vagyok a tömeges becenévre. Nem megbántani szándékozlak!!!!!!!!!!! Csak nekem nyelvünk mindig fontos volt.

Már tudom, kihez fordulok, ha kell valami. Eddig én megcsináltam majdnem mindent, de már le kellett mondanom róla.

Dani, Süti jó ha ott lesz.

 

Mimit látom hogy fenn van. De a többiekről semmit nem tudok. Haladok,csak mindenem el fogyott,ami gyorsítaná. Csak a víz maradt.
Szia Mimi. Oké. Igazad van. Bocs. Le szokom róla.

 

Örülök, hogy nem bántásnak vetted.

Olvasgatom a régi élményeket. Bizony, még én is snúroztam - bár a bátyám hamar elzavart, nem viselte húgait a haverok előtt.
Inkább a hunyó, fogó, kártya. És még csak nem is a póker, azt inkább felnőttként játszottam, hanem a snapszer, zsír (ezt már nagyjából el is felejtettem), meg a kanaszta.
Én nem, de a környezetem a csapágyas deszkát is használta. Tudjátok én kőbányai lány vagyok, ott volt minden.

 

Mimi. Pedig ha tudnád milyen élmény volt a csapágyas deszkán száguldozni. Hányat össze is törtünk. De mindig készítettünk ujjat.

 

Azt mondta, ott lesz. Ki nem hagyná semmilyen körülmények között sem
Most megyek vacsorázni.
Meghívtam a szomszédomat is szalonnázni fogunk a legutóbbi malackából készülttel..friss zöldpaprikával... Megyek, mert megjöttek...

 

Koppi. Jó étvágyat,kívánok.

 

Sziasztok!Megjöttem,majdnem Bözse írt a farmjáról,mert délben nem volt net,gyorsan telefonáltam és mire hazajöttem lett is.Nem ecseteltem,hogy nagyon fontos lenne,mert event vanEléggé elkezdtem köhögni,megettem 1 citromot,meg megittam egy aspirin c-t is ,remélem nem leszek beteg,nem szeretem állapot.Megyek olvasok mi volt délután

 

Sziasztok!

Itt vagyok végre!
Alig győztem az olvasást,de nagyon jókat írtatok. Volt,hogy hangosan nevettem, volt hogy kerekedett a szemem..
Mi is sokat számháborúztunk.
Mivel volt egy nagy tó is,oda jártunk nyáron fürdeni,télen csúszkálni. Sok fiú volt,kevés lány,ezért sokat fociztunk,futottunk..
Meg dolgoztunk is,mert fentebb írtam,hogy a Mamiméknak sok volt az állatuk.
Aztán amikor elkerültem otthonról,férjhez mentem, és belecsöppentem egy másik világba, a párommal már Földes munkát végeztünk,sajnos ezt nem nagyon szerettem,de megcsináltam. Azóta amióta Ő már nincs,így csak a kertes házunk körüli munkálatok vannak. Na ezt szeretem,mert olyan szép tavasszal,nyáron a kert.
Most elköszönök,holnap korán megyek,aztán a farsang. Biztos megint csak este tudok jönni.
Jó pihenést kívánok Nektek!

 

Szia Sylvi. Isten hozott "itthon" Mi itt jókat nosztalgiáztunk.

Szia Klári. Tetszett a nosztalgiázásunk? Ahogy olvasom, te is benne voltál a jó kis mezőgazdaságban.
Pihenj jót. És sok sikert a farsangra.

 

Szép estét! itt vagyok a lányokat képviselve!Jót kuncogtam magamban az írásaitokon.Ugye hogy volt élet az internet nélkül is!Persze nem azt mondom,hogy rossz dolog,de mi azért még össze tartók,és a játékban is tudtunk egymásra figyelni!Látszik a csoporton is most,hogy játék közben törekszünk egymásra figyelni,és segíteni!Nagyon pozitív a véleményem,és köszönöm,hogy ilyen jó dolgokat is lehet veletek megosztani,és felidézni!Köszönöm!,jó napom volt ma itt veletek!

 

Szia Szöszi. Igen igen. Internet nélkül is volt élet. Sőt. Nekünk régen még telefonunk sem volt sokáig. Nem is éreztük a hiányát.

 

Na nem semmi Milyen jó gyerekek voltatokNem kicsit vihogtam.Én ehhez nem tudok hozzászólni,nagyon jó gyerek voltam,Jobb,ha nem tudjátokImi!Teljesen Veled vagyok!Imádom Pestet,Igaz falusi gyerek voltam,11éves koromig nagyanyáméknál laktunk,majd irány Budapest,ne ez nagyon fájdalmas volt.Imádtam nagyanyámat,nagyon nehezen szoktam meg,minden nyáron azért lent voltam,volt meló az is biztos,de akkor szerettem,volt,malac,kacsa,tyúk.Át kellett menni a másik nagyszülőkhöz is 1-2 hetet,ott lovak is voltak ott is kellett ganézni.Aztán ősszel szüret,az is pazar volt,mikor pocsék időben,majd télen disznóvágás.Tini koromban már annyira nem értékeltem ezt,meg persze addigra már Pest volt az élet.Na mindegy túléltem,de nem gondoltam megint vidékre kerülök,nem is szeretem,mindent egyedül csinálni,nincs semmi segítség,még egy ****** vastagabb ágat sem tudok levágni,nem szeretem,és a fűnyírás,kész vagyok tőle.Imi látta már.Igaz a Pesti élethez ahogy írtátok zaj,szomszédok,de akkor is,visszamennék.Megyek eszem pár falatot,aztán jövök.Sütimaminak nagyon örülök,régen sokat volt itt velünk.

 

Sylvi drága. Irigyellek. Én inkább vágnám ágakat,nyírnám a füvet. De ez a város,ez nekem börtön. Hiányzik a vidék. Olyan hely,ahonnét még be tudnék járni dolgozni. Úgy 30-40 km-es körzet. De akár 60 is lehetne. De egyenlőre erre semmi esélyem.

 

Mondtam neki, hogy átigazoltam ide és lehet jönni fog...
De kevés az ideje a nagymamai teendők mellett...

 

Sziasztok Mindenkinek!

Szia Imi!

Én is megvettem a felhősort, az ajándéka egy esküvői váza

Lehet hogy azért mert nálunk senki nem Bááááliiiintt!??

 

Én valahogy úgy tudnám magyarázni azt, hogy miért bírtam a fővárost amit lényegében már le is írtam más témában: a gyerekkor amíg csak az erdőről, vízről, grundokról stb szólt, felhőtlen boldogság volt. De!! Közben mitől kezdve fel tudtam fogni láttam micsoda emberfeletti, véres verejtékkel tartottak el minket 3 gyereket a szüleink! Sőt, aki akart tanult kettőnk közül (én és nővérem) de a bátyámnak otthon kellett maradni földet művelni. Hogy az apámat nem is láttam napokig, mert hajnalban ment és éjjel jött haza amikor már jó idő volt és a földekre lehetett menni. Azt mondják a fiatalok, jobb volt régen a szüleiknek, nem tudják mit beszélnek de nem lehet őket meggyőzni tényekkel sem, inkább nem szólok semmit. A mostani 8 óra munka is sok nekik!! Naaa, mindegy!
Aztán jött a kamasz kor és apámnak szavajárása lett amikor lázadoztam a sok munka miatt: fijam, neked még nincs derekad, nem fáj semmid bírnod kell. Igen, bírtam bár csenevész, gyengécske gyerek voltam. Kérném szépen nem csak az én és fater háztáji földünket kellett kapálnom stb, hanem a család többi tagjáét is mert NEKEM MÉG AZ SEMMI és bírnom kellett.

Vagy ott volt a hereföld: lekaszálva, megszáradva, össze kellett gyűjteni és kazlazni. Mikor már annyit herét/szénát gyűjtöttem a villámra, hogy alig bírtam megemelni, a fejem fölé emeltem úgy vittem apámhoz aki közben kazlazott. És a here töre morája hullott a nykamba, meztelen felsőtestemre és csípett, mart, mivel a verejték meg csörgedezett rajtam. Jobb volt régen mi?!

Tovább nem ecsetelem pedig számtalan hihetetlenül csapni való munka volt még a földeken. Én nem panasz, bírtam.

Aki ezt az írást elolvassa ne, hogy azt szűrje le belőle, hogy sÍránkozok, persze fiatal voltam jég hátán is megéltem volna és volt szerelem is, lett szakmám amiben később dolgozhattam csakis azért írtam le ezeket a sorokat, hogy utána bemutassam miből állt a csepeli, Pesti életem ehhez képest.

Tehát ecseteltem a nem szeretem tizenéves-től húsz éves koromig tartó időszakot, aztán bevonultam. Leszereltem irány a csepeli vas és fémművek. Nagyon jó helyre kerültem mert kiváló művezetőm lett és szerette a keményen dolgozó embereket. És ott végre megfizettek, ott végre nem a nagy pofa számított, nem a s.ny.lás, hanem az, hogy a barátommal tudtunk dolgozni.
És eljöve a mennyország!
06-ra bementem, 14 órakor meló vége és mentem fürödni, zuhanyozni! Ilyen nem, hogy a téeszcsében nem volt, otthon sem! nem is láttam fürdőszobát csak valamikor tizen évesen! Lavor! Az aztán szép élet volt!

Tehát a gyárkapun a 8 órás meló után kijöttem olyan ruhában ami otthon ünneplőnek felelt meg és oda mentem a hova akartam. És nem a határba látástól mikulásig! Mint írtam háromszor annyit kerestem mint a téeszben a szakmámban felhőtlen évek következtek. Szerettem csepelről bemenni Pestre szerettem a forgatagot, hogy annyi ember járt kelt a járdákon alig fértel el - ugye milyen ellentmondásos? - a boráros térről felballagtunk a gellérthegyre először baráttal majd barátnővel és nem fáradtunk el mert falusi ember nem fárad!!

Majd mint írtam a keletitől és a városligettől is félúton laktunk (középen) és Bpestet bejártuk oda vissza. Ennyi, soha nem vágytam vissza a malacólba, a téeszben uralkodó elvtársi hatalmaskodó basák közé, végre meg voltam becsülve.

Nos, dijjó héjban ennyi természetesen nagyon sok minden törpént velem Bpesten is és hát végülis vissza kerültem oda ahonnan indultam nem mellékesen, mint egy vert sereg (ez meg már nem ide tartozik). De ami fotót láttatok az volt az etalon az életemben.
Bocsánat az untatásért, akinek nem jön be átlép rajta.
Azt is tudom, hogy most már meg rengetegen költöznek kifele Pestről perem városokba vagy tanyákra, csakhogy a világ óriásit változott. Azt is tudom, hallom, olvasom, hogy a szakmámmal most hatalmas pénzeket kereshetnék, mert amíg ott nem hagytam éhbérért szakmunkáskodtam - ha 20,30,40 évvel ezelőtti állapotban leledzenék. Nincs szakember.

Bocsi befejeztem, nem túlzottan szeretek sokat írni de néha rám jön.

 

Sütimaminak sose nincsen ideje.

De régebben járt ide, mikor még sokan voltunk itt, 2014,15.

Igazolnod kéne egy kabala Bálintot! Reméljük Juditka, hogy ha ritkán is de kapunk szép tenyész állatokat is. Ma is voltak akiknek sikerült.

 

Imi. Piszkosul megértelek,mert nálatok más volt a helyzet,mint nálunk. Azért az kegyetlen meló volt,amit te csináltál. Jogos hogy el mentél onnan. Nekünk,és az öreganyáméknak,fele ekkora területünk volt,és fele ennyi melóval. Én ezért is vágyom vissza. Szerencsére,nekem nem voltak ilyen pokoli élményeim. Nem irigyellek,mert az egy kemény korszak lehetett az életedben.

 

Zsolti! Talán ha nem 5 forintos órabérrel kezdem a szakmunkás korszakomat.....ha lett volna kilátás itthon is, másként álltam volna hozzá.