Gazdák a Tiszántúlról! | Archívum

Ejnye Henike! Miért kell a finom székelykáposztát összekeverni a Unityvel? Inkább hagyd abban a játékban a sok disznóságot, ne rontsd el velük a káposztát!
Ma délután is a unityt preferáltam. Azt figyeltem meg, ahogy megyek területről területre, úgy lassul le a játék. Mintha a játék folytán felgyűlne valami - talán a sok süti - és lefoglalja a Gizi memóriáját. A Paszulyra nem tudtam lépni, mert a kattintásnál bár a Paszuly elkezdődött betölteni, de elszürkült a monitor és a játék kiakadt. Megkérdeztem a Gizit, hogy mit szerencsétlenkedik? Azzal mentegetőzött, hogy a Rendszer nem válaszol. A weblap nem fogadja el őt. Letoltam, erre megsértődött. El kellett hagynom az oldalt, magyarul, be kellett zárni a böngészőt. A visszalépésnél is a CCleaner Browset használtam, de a Flasht vettem figyelembe. Azzal semmi gond. Most is abban vagyok, de nem sokáig, mert kilépek. A Rendszer megorrolt a Gizire, a Gizire én is, a meg Gizi vérig sértődött. Már pedig egy duzzogó nővel nem sokra megy az emberfia.

További szép és akadálymentes játékot!

 

Drága Tivadar dehogy keverem én a főzést és az evést vagy a játékot.Nővérem tudott enni és olvasni
egyszerre mindig kérdeztük tőle hogy tudja e hogy mit eszik ( mindig igy csinálta. )
Mindig a Gizi a hibás? hát nem már én sem győzőm ezt a sok változást.mire megszoknék valamit máris változtatnak.
Na mindegy ilyen időket élünk aki nem birja a gyürödést az odébb áll!!!
Szép álmokat!

 

Jó reggelt!

Igen is, lehet egyszerre enni és olvasni. Tapasztalatból tudom. Ha tudod, hogy mit tettél a tányérodba és a legyeket is kizártad a "közös" étkezés lehetőségéből, nem lehet gond azzal, hogy mit is eszel. Persze ez halhoz, meg olyan ételekhez, amiket falatokra kell vagdosni, nem jó, de sima főzelék, rizses, tarhonyás hús, egyebek mellett kiválóan működik. Nem csak a poci, de az elme is táplálva van egyszerre.

Ami a Gizit illeti, kettő eset lehetséges. 1 Mivel a BP rendszere mindig tökéletes, a Gizi a hibás. 2. Ha csak ketten vagyunk jelen a Gizivel, akkor megint csak Ő lehet a hibás, mert nekem csak EGY hibám van, a túlzott szerénység. Több lehetőség a hibára nálam nincs, CSAK a Gizinél.

Most is a junitin vagyok, eddig majdnem jól működött. Lassan tudomásul veszem, hogy a belépés pillanatában a főfarmon a grafika nem tökéletes, nem látszik a fák érési fokozata, de egy területváltást követően beáll ott is. Szerintem, - mivel a BP rendszere mindig tökéletes, - ez ÍGY lett programozva. A trópusokon lerendeztem az állatokat, növényeket és a kitehető kütyüket, most a "maradék" következik. Remélem nem kell megint anyáznom, hogy ki is tudjak majd lépni, mert a fuszulykafánál minden lehetséges szintén.

Az angyalokat, illetve az angyalosakat irigylem ,mert én csak virgácsot és szenet fogok a Mikulástól kapni. A feleségem megígérte a kisebbik unokának, hogy a Papa mást nem kaphat, mert nem volt jó, nem úgy, mint a tündérkéink. Hogy honnan vesz ilyen sületlenséget egy feleség az ő férjéről, nem értem. Még, hogy én nem vagyok jó? Éééén??? Én mindig jó vagyok! ... Megnéztem. A kis cipellőmben nem találtam semmit, de az attól is lehet, hogy az a puttonyos lappföldi egyén is alszik még, nem ért ide azzal a piros orrú szánhúzó csapattal. A hétalvók jók, de aki időben felkel, megissza a megfőtt fekete levesét, oszt robotol a földeken, az nem jó? Igeeeen? Azt a nemjóját!

További szép alvást az éppen szundikálóknak! Aki meg "rendes" időben is dolgozni képes a földeken, annak kellemes hajnalt kívánok!
---------------------------
Sajnos a Kergéről a Paszulyra menet megint kiakadt a Gizi. Nem volt hajlandó semmit sem csinálni. Be kellett zárnom a böngészőt, hogy ki tudjak lépni és vissza a Flash segítségével. Na azzal semmi gond nem volt. Félek, hogy az új évben sokat fogom a programozók női felmenőjét emlegetni emiatt. Na ugye, hogy a Gizi a hibás és nem más!?
---------------------------
---------------------------
Most hogy beléptem, kikapcsoltam a beállításoknál a földek animációját és addig nem engedem a számítógépemet a Unity alatt futni, míg a Gizi nem tanulja meg azt a nyelvet, azt a formát, ahogy a BP-vel lehet együttműködni. Nekem nincs türelmem arra várni, hogy az Unity alatt 5 perc alatt se töltsön be a gép, ha utána a Flash módban secpec indul a buli. Aki szerencsétlenkedni akar továbbra is ezzel az új módival, tegye. De én nem fogok idegeskedni, írogatni a hibákat a fórumra, inkább csak nyugiban játszok továbbra is a Flash segítségével. A gépemnek bírnia kell azt, amit az Unity megkövetel, de hiába jó a Gizi, ha a másik - mindig tökéletes - oldal le se sz...a őt. No Unity, no!

 

Szép jó reggelt!
Éjszaka azon agyaltam hogy Tivadart írtam Tihamér helyett.Bocsi bocsi de észre sem vetted!!!!
Reggel ahogy felkeltem negnéztem és tényleg.
Szép napot jó játékot!

 

Szia!

Észrevettem, de nem zavart. Engem már sokszor neveztek meg másként. Nem túl gyakori a keresztnevem, ezért gyakran vagyok Tivadar, és Tibor is. Édesapám eredeti családneve sváb (német) név volt. Még én is annak születtem, meg van az eredeti értesítés a születésemről. A keresztneve is megváltozott Tihamérről Istvánra. Mindez még 1952-ben történt, amikor édesapám hivatásos tiszt volt a HM-ben. Egy tábornok elvtárs parancsára kellett tisztességes, becsületes és magyar névre lecserélnie az eredeti nevét negyvennyolc óra alatt. Ezt követően az én családi nevem is változott, de a keresztnév maradt. Jóval később többször érdeklődtek apámnál, amikor összefutott tárgyalásokon régi ismerőseivel, hogy:
- Te Pista! Miért nevezett téged az a férfi Tihamérnak? Téged nem így hívnak. Hát nem ismer régről? - Apám ilyenkor mindig így felelt, mert nem akart hosszasan magyarázkodni.
- Tudod, engem régen így csúfoltak. Ez volt a csúfnevem.

Nincs harag a névtévesztés miatt. Minden volt munkahelyemen voltak akik átkereszteltek olykor-olykor, de ebből soha nem volt harag. Ezzel összefügg az is, hogy - régi és szeretett tanáromat utánozva -:
"Azt, hogy hülye vagyok, tudom. De azt, hogy nagyobb hülyének nézzenek, mint amekkora vagyok, azt nem tűröm"
Ehhez én is tartottam magamat. Drága Laci bácsi! Volt néhány dolog, amire minket megtanított. Igazából nem szellemi táplálékot adott nekünk, nem szakmai tudásunkat erősítette, de emberséget, kitartást, küzdést, a fel nemadást igen. Testnevelő, ahogy régen mondták, tornatanárunk volt. Ember volt s annak kiváló!

 

Sziasztok!

Hűűűűűhaaaaa! Úgy látom, hogy másoknak is volt zűr és zavar a nevével! Engem középiskolás koromtól addig az ideig
amíg nem tettem pontot a végére elkísért! Olyan hosszú ideig tartott , hogy le sem lehet írni!...regény lenne belőle!

Tihamér.....nagyon jó fej lehetett az a Laci bácsi! Jó a mondása....nagyon találó!
Most, hogy elgondolkodok.....ez a mondás milyen igaz.....rám is illik!

A farmon csendes termelés folyik.
Néha átmegyek unitybe....van amit tudok ott csinálni....van ami nem megy! Engem a belépési lassúsága és a
menetközbeni lefagyása zavar ...de nagyon! Bízom benne, hogy lesz ez még jobb is!

 

Aha! Volt több, máig bennem megmaradt szólása, aranyköpése. Nem mindegyik szalonképes, mert mi fiúosztály voltunk. Az egyik "kedvenc" minősítése a TÜKÖRTOJÁS volt. Amikor először hallottuk elsős korunkban, az egyik, éppen "kitüntetett" delikvens kérdezte. Akkor még tanár úr volt a megszólítása. Később ez átváltott Laci bácsira. Akit nem kedvelt, azt magázta, mint a legtöbb tanár, tanárnő a diákokat. Még a nyugdíj előtt álló idős tanár is magázta az elsős ifjoncot. Akkor még ilyen idők jártak. Akit meg szeretett Laci bácsi, azt tegezte. Az nagy kitüntetés volt számunkra.
- Tanár úr! Miért tükörtojás? Nem értem.
- Mit nem ért maga fia hagyott kenguru?
- A tükörtojást.
- Nem érti? Nézzen tükörbe! Akkora a potroha, hogy a tojásait csak a tükörből látja!
A hatvanas évek második felében koptattam a volt zárda falai között lévő iskolapadokat. Laci bácsi akkor negyven körül járt. Nem volt tán még 160 centi magas sem, de respektje volt. Amikor annak a nyámnyila bandának - ezek voltunk mi - azt adta feladatul, hogy menjen mindenki oda a bordásfalhoz, fogja meg oldalra állva az egyik kezével a legalsó bordát, a másikkal meg egy felsőt, amit még elér. Ha megvan, akkor rugaszkodjon el mindenki oldalra ÉS tartsa meg magát a bordásfallal pontosan kilencven fokos szögben, vízszintesen. Alul tolja, felül húzza magát, de a vízszintes legyen meg. Nem lett. Senkinek sem. Letolta a bandát, kaptuk a tohonya, lusta stb. jelzőket. Még egyszer! jött az utasítás. Egy, azaz egy fő volt, aki szögben, de nem derékszögben tudta magát tartani a levegőben. Ő tornász volt, hetente többször ment edzésre. De Ő legalább a levegőben tartotta magát. Morgott Laci bácsi, fenyegetőzött, hogy ennek böjtje lesz, mert megtanítja ezt a ..... + ..... + .... . bandát arra, hogy MI IS A TORNA. Valaki halkan beszólt, de inkább csak magában beszélt, ámbár kihallatszott a pacekból, hogy:
- Mondani könnyű, de meg is kell tudni csinálni.
- Hogy mi? Miii???? - Azzal odament, megfogta bal kézzel az alsó rudat, felnyúlt jobbal, megfogott egy felsőt, kinyomta magát VÍZSZINTESBE , tartotta a testhelyzetet és közben mondta a magáét ennek a tohonya, lusta népségnek, hogy ÍGY KELL! Látják! Akkor csinálják is, ne csak kritizáljanak! - Közben még csak ki sem vörösödött az arca. Csinálta és mondta a magáét. Hozzá kell tennem, hogy a majdnem 160 centiméteres Laci bácsinak a bicepsze akkorra már összement, lecsökkent, nem annyi volt mint fénykorában, "csak" 38 cm körméretű. Fiatal korában, 42-43 volt. Tagja volt a olimpiára készülő tornász válogatottnak, csak az olimpia előtt edzés körben leesett a szerről és megsérült, bordatörése lett. Kimaradt a csapatból. Nem is szemtelenkedett vele senki. Nem mert.

 

Napsütéses szép adventi vasárnapot!

No, evés és olvasás. remekül tudtam a kettőt egyszerre csinálni. Jó20-30 évvel ezelőtt, mikor faltam a könyveket, bizony még evés közben is olvastam. csak egy fél pillantás néha a tányérba és a szemem újra az olvasmányon volt. Rossz, vagy jó tulajdonság nem tudom, de, ha elkezdtem egy könyvet olvasni, bizony minden munka maradt, ami elmaradhatott és addig nem nagyon tettem le a könyvet, míg a végére nem értem. Rég volt, sajnos az olvasási kedv enyhült, ebben ludas a net is. A fiatalok körében is ez az oka szerintem, hogy keveset olvasnak. Szerencsére a gyerekeim imádtak olvasni, és az unokáim között is van könyvszerető nem is egy! Könyvutalvány szoktam venni névnapra, szülinapra, döntsék el ők, hogy mely könyvet veszik meg belőle. Nagyok már, nem biztos, hogy én eltalálnám a választást.

Tetszik nekem ez a Laci bácsi! Jó fej lehetett!
Pont a napokban volt róla szó, hogy bizony a kötélmászást egy 10 éve még én is megmutattam a gyerekeknek, de ma már nem menne, meg a spárga sem, pedig az sem okozott gondot. Ez van, ez az idő csak telik a fejünk fölött!
Ha már a mozgás a téma, most épp bokszzsákot nézegetek a netem, 10,5 éves fiú unokámnak. Nem bír magával, szereti az erejét próbára tenni, s talán örülne a bokszzsák püfölésének, levezethetné felesleges energiáját. Persze abban is biztos vagyok, hogy a lányok is beállnának a püfölésbe.

Két keresztnevem van, használom mindegyiket. Hivatalos helyeken a Judit, szűk családban a másik. A Juditot jobban szeretem. Mikor az első unokám megszületett, akkor feltették a kérdést, hogy akkor most melyik nevemen ismerjen(ek) majd az unoka(ák). A Juditot mondtam, így lettem: Jutka mama unokáknak, gyerekeimnek, menyem rokonságának. A másik nevem lassan eltűnik, mert akik azon szólítottak, sajnos már nincsenek közöttünk csak néhányan.

Farmon csendes termelés van nálam is. Néha átváltok, majd meg vissza. Szó se róla, jobb, mint volt, de még messze nem tökéletes. Bízom én is abban, hogy egyre jobb lesz!

Reggel óta süt a nap, most kezd menni lefele. Nagyon szép és kellemes volt az idő. Séta még nem volt, most este megyünk, megnézzük az esti kivilágításokat, díszeket a környék házain.

Jók voltatok? Kinek mi került a csizmájába? ( az enyémbe finom csoki! és virgácsot sem kaptam!)

Advent második vasárnapja van, meggyújtjuk a második gyertyát is.

 

Jó estét!

Keresztnév, keresztnév. Réges-régen, még a nyócvanas évek vége felé egyik nap csörög a távrecsegő, a telefonközpontos volt az.
- Tihamér! Legyen szíves menjen le a karbantartókhoz, (alattunk volt a műhelyük) mondja meg G. Ferencnek, hogy a rendőrségtől keresték, hívja vissza őket. Lent nem veszik fel a telefont, azért kérem meg magát.
- Jó, megyek. De nem Ferenc, hanem Ernő.
- Ferenc.
- Mondom, hogy Ernő, nem Ferenc!
- Tihamér! Ne vitatkozzon velem, én ismerem őt kicsi korától fogva. Együtt gyerekeskedtünk. Ferenc.
Lementem a műhelybe, megkerestem a szakit, mert ő ugyan bent volt a műhelyben, de telefon csak a műhelyvezető irodájában volt, az meg távol volt a gyár más helyén.
- Ernő bácsi! K-né szólt, hogy hívja fel a rendőrséget, mert keresték magát.
- Jól van, megyek és beszélek velük. - Ernő bácsi az apámnál is idősebb volt, önkéntes rendőr, azért keresték.
- Ernő bácsi! A K-né azt mondta, hogy maga Ferenc. De mindenki csak Ernőnek hívja, nem?
- Ja! Mindenki így hív.
- Akkor Ernő? - firtattam tovább, mert érdekelt a neve.
- Hát igazából Ferenc vagyok, annak kereszteltek, de mindig, mindenki csak Ernőnek szólított, szólít. Hívjon csak továbbra is Ernőnek!
Hát igen! Hozzáteszem, hogy felesége, Magdi néni volt, bár a hivatalos keresztneve meg Mária. Ez van. Pontosabban mondva ez volt, mert mind a ketten meghaltak már. A két lányuk nálam idősebb volt, a fiúk meg velem egyidős. Ő is az Ernő megszólításra hallgat, de neki a valódi keresztneve is Ernő. A fiatalabbik lányuk nevét sem mondta ki senki, világ életében Hugi volt. Ma is az, Hugi néni. Hetven évesen! Volt munkatársam is Öcsi megnevezéssel ért 63 éves koráig, akkor halt meg. Ő volt az Öcsi, aztán az Öcsi bácsi.

Szép álmokat! Megyek, megkeresem az ágyamat, mert kezd a két szemem lecsukódni, elálmosodtam. Reggel kelek, sütök egy kenyeret. Az öregtészta kint keleget a konyhapulton. Reggel megfelezem, teszek hozzá ezt, azt megkelesztem rendesen és megsütöm. A maradék öregtészta meg megy be a hűtőbe. Hét-tíz napig jól elvan bent, nem lesz semmi baja. Aztán majd abból is kenyér lesz a héten.
---------------------
---------------------
Pálinkás jó reggelt minden gazdának!

Kenyértészta benn csücsül a mikrobiban és dagadókúrát tart, mert megparancsoltam neki. A maradék öregtésztát meg a hűtőbe helyeztem el, ott keljen tovább, de lassan. Nem kell azt elkapkodni. Pár nap és megint kell a következő kenyérhez. A kovász készítését, folyamatos etetését macerásnak tartom, ezért kötöttem ki az öregtésztánál. Öt óra körül átgyúrom, újra kelesztem, de akkor már csak a sütőlemezen. Ott is letakarva. Oszt, ha szépen megkelt, beteszem a forró sütőbe, ne panaszkodjon a kinti hidegre az a tészta.

Szép napot minden alvó és fent lévő gazdának!

A mai sütés eredménye.
http://keptarhely.eu/view.php?file=20201207v01ufkkaq.jpeg

 

Szép napot Mindenkinek!

Csodásak a kenyerek Tihamér! - és milyen finomak lehetnek! Nem szoktam kenyeret sütni, boltban, pékségben veszem. Valószínű, ha kipróbálnám a kenyérsütést és sikerülne, akkor bizonyára sütnék.
Gyerekkori emlékem viszont van a kenyérsütésről. Anyai nagymamám, majd anya is sütött, mikor még gyermek voltam. Volt kemencénk, amibe befűtött anya, mi meg a nővéremmel néztük, ahogy anya dagasztotta a kenyértésztát a teknőben, majd gömbölyítette, s tette a háziszőttessel kibélelt szakajtókosárba. Tetejét enyhén megszórta liszttel, ráhajtotta a ruha lelógó részét és pihent, dagadt a tészta a szakajtóban, majd pedig, amikor már szikrázott a kemence alja, ha a piszkafával anya megkarcolta, akkor a kosárból a lapátra került a megkelt tészta és ment be a kemence meleg belsejébe. Mindig készített anya egy kis cipót is a 4-5 nagy kenyér mellett. Nővéremmel ültünk a kemence mellett és vártuk, hogy kisüljön a cipó. Ó, micsoda illat szállt felénk, mikor már kezdett sülni a kenyér! Mikor a kis cipó kisült, anya kivette, vártuk, hogy hűljön valamennyire ki és ehessünk belőle. No, ez a kis idő szinte hosszabb volt mindennél, mert már nagyon szerettük volna megkóstolni a cipót! Majd eljött végre a pillanat, mikor hűlt már annyira, hogy ehető és anya megvágta, mi pedig csak úgy magában, ettük és ettük. Hmm, régen volt, de mai napig előttem van a kép a várakozásról, majd a finom, még meleg cipó egy részének elfogyasztásáról. Szép emlék, már megismételhetetlen.

Régen szinte nem volt olyan ház, hol ne lett volna kemence. Ma már leginkább, csak kis falukban, skanzenekben látni ilyen kemencéket. Az utóbbi években épülő házak sokaságában is van, ill. kint a kertben, de ezek a kemencék, már modern kemencék és nem kenyérsütésre használják többségében.

Néhány kép a régi kenyérsütésről. Egy kérdés is: mit tett a háziasszony a kenyér megszegése előtt?

 

Az attól függ! Ha körösztény embör volt, akkor körösztöt tett rá a késsel. Ha más vallású, akkor nem. De ha a kenyér gyerekkoromban leesett a földre, felvettük, lefújtuk és ettük tovább. Volt, aki meg is csókolta, főként az idősebbek. Ma a kész tízórais zsemlék, megpakolva minden jóval a szemetesben végzik nem egyszer. Más világ van, mások lettek a gyerekek is. De mielőtt elkezdünk szörnyülködni, hogy Micsoda világ! Micsoda pazarló ifjúság!, teszek fel halkan egy kérdést. Választ nem várok. Ki nevelte a MI gyerekeinket ilyenné? Csak tessék elgondolkodni!

Csacska! A két kép, amit a kenyérről küldtem, egy kenyértől készült, de két nézetben. Nekem pont olyan, mint amilyennek kell lennie. A feleségem szerint, meg keményebb, ropogósabb a héja, mint amilyent Ő szeret. Igaza van. A legközelebbit 5 perccel rövidebb ideig sütöm majd. Puhább lesz a héja. Pedig én a héját szeretem.

Szeretek kelt tésztával dolgozni. Nyolcvanhét telén nagyon nagy hó volt az egész országban. Nálunk is az itt állomásozó szovjet műszaki alakulat lánctalpas járművei hordták szét a kenyeret, tejet, úgy, mint az egész országban, mert a kereskedelem képtelen volt erre. A közútkezelő meg pontosan annyira volt felkészült, mint mostanság. Volt, aki ennek a segítségnek nem örült, mert bár felhívták a lakosság figyelmét, hogy ne induljanak útra semmivel, mert nagy az elakadás veszélye. Mindig voltak "bátrak", akik csak ezért is megpróbálták az autózást. Elakadtak az út szélén, a kocsi maradt, ők meg gyalog tovább mentek. A kocsijukat belepte a hó. A lánctalpasok meg simán átmentek rajtuk, laposra taposva a kocsikat. Ők káromkodtak hangosan és hosszan a lapított járművet látva, amikor már meg tudták közelíteni az elhagyott autót. Illetve a roncsot. Lebénult az ország. Akkor fogadtam meg, hogy megtanulok kenyeret sütni. Úgy vélem, sikerült.

 

Emlékszem a 87-es nagy hóra. Előtte egy évvel költöztünk ide, ahol azóta is lakom. Itt akkor még nem volt busz, meg bolt, meg semmi. Egy új kertvárosi rész a város szélén. Gyalog indultam útnak, akkor még egy közelebbi lakótelepi iskolában dolgoztam. Az út tiszta hó volt, sehol egy nyom, csak lábnyomok a hóban, mert mindenki gyalog indult el. Kiérve a buszmegállóhoz, jó 15 percbe tellett, de busz sehol, csak emberek és diákok. Elindultam gyalog, mint szinte mindenki. Be is értem 8 órára, de a tantestület és a diákok fele sem érkezett meg. Majd szép lassan beérkeztek a távolabb lakók is, gyalog, kipirulva a gyaloglástól. Néha látható volt néhány busz elakadva. Két nap kellett, hogy helyreálljon az napi megszokott élet.
Felelőtlen emberek mindig voltak és lesznek is!
Mai fiatalok?! Mi is voltunk, mi is lázadtunk, de benőtt a fejünk lágya, - kivéve akiké nem.
Tudom, hogy a többségnek normális értékrendje lesz, de kivételek mindig lesznek, főleg azok, akiknek már kicsi koruk óta a feneke alá van téve minden, ők nem tudják értékelni, többre és többre vágynak és meg is kapják. (sajnos) Azért bízom benne, hogy egyszer ezen fiatalok is változnak és (legkésőbb) amikor megszűnik a forrás, s maguknak kell megteremteni azt, amit addig kaptak, no talán akkor jön el a változás.
Van egy másik réteg is, róluk most nem írnék, mert jót nem tudok. Az ő neveltetésük.., no nem írok semmit.

 

Jó reggelt!

Akkor, - 87 februárjában - egy hétig gyalog jártam dolgozni a majdnem 3 kilométerre lévő gyárba. Más lehetőség nem adódott. A gyárban is az volt az első, hogy a közlekedési utakat és a kinti hóban álló, de működő üzemrészeket "hómentesítettük", hogy lehessen a gépeket, berendezéseket működtetni. A gyáregység vezetők, főosztály-vezetők voltak azok, akiknek már nem kellett kimenni havat kotorni. Azoktól lefelé mindenkinek, néhány valóban jogos "esetet"kivéve. Mi, akik a gyártásközi ellenőrzésnél voltunk, nem kellett, hogy kint dolgozzunk a hóban, mert elemezni, az üzemeket ellenőrizni szükséges volt, anélkül nem lehet irányítani. De nekem mennem kellett, mert én nem elemeztem, csak irányítottam. Akkor a lapátot irányítottam a csőfeltárásban, azt választottam. Amikor a hómentesítés megtörtént, mentem vissza az emeletre, a laborokba.
Emlékszem, vasárnap este kinéztem az ablakon nyolc óra felé, mondtam a feleségemnek, hogy lehet, hogy gyalog kell mennem dolgozni reggel. Kérdezte, hogy miből gondolom. Mondtam neki, szakad a hó és nagy a szél, bent a városban is rakja a kupacokat ide meg oda. Neki muszáj kerékpárral menni, mert a városban több helyen kell az embereit ellenőrizni, jegyezte meg. Tíz órakor megint kilestem és eldöntöttem, hogy reggel bizony gyalogmenet lesz a táltos helyett. Hacsak nem a hátamon akarom vinni a rokont. (Drótszamár.) A nejem még mindig a kerékpárra szavazott. Reggel négykor ébredtem. Kinéztem, hosszú autóoszlopot láttam a ház előtti úton. A Budapest-Bécs országút mellett lakunk, akkor még nem volt itt autópálya. Nem értettem, miért sötétek, miért nem világít egy kocsi sem. Csak órák múlva tudtam meg a rádióból, hogy a tőlünk tíz kilométerre lévő hegyeshalmi határátkelő helytől (a határőrségnél ennek a rövidítése a FEP volt, Forgalom Ellenőrző Pont) egészen Moson Győr felé eső végéig állnak a kocsik, mert nem engedik át őket a határon. Osztrákoknál is teljes káosz és járhatatlan utak voltak. Nagyjából tizenöt kilométeres álló kocsisor volt. Cihelődtem, szóltam az asszonynak, hogy én elindulok gyalog. Még mindig azon volt, hogy marad neki a kerékpár. Aztán amikor mutattam neki, hogy hogyan "mennek" az autók, letett a bringáról, ő is a gyalogszer mellett döntött. A házon kívül sehol senki, se ember, se állat, se nyomok a hóban. A szél hordta a havat, szembe kaptam majdnem végig, mert a gyár abba az irányban volt házunktól. Az első jelentősebb utat keresztezve (M86 Mosonmagyaróvár- Jánossomorja-Csorna és tovább lefelé) már volt egy-két nyom előttem. A kocsikat és a nagyobb hókupacokat kerülgettem. Aztán a Fertő-sortól már járőrcsapássá bővült a lábnyomok sora. A Főkaputól rendesen lehetett menni, de csak egyemberes volt az út, nem szélesebb. Mások is korán kelők, nem csak én. Egy hét után tudtunk csak felülni és biztonságosan közlekedni a kerékpáron.
Amikor beértem a laborba, morogtam az éjszakás meósoknak, miszerint nem értem azt a sok okos nőt, mi a fenének mászkálnak ilyenkor magassarkú csizmában? Csak elesni lehet abban, nem havat törni. Értetlenül néztek rám, majd az egyik mondta, hogy de ha nincs más, csak azt tud felvenni. Baromság, vágtam rá. Inkább bakancsot vegyen fel, ne magassarkút. Erre megállapították, hogy hülye vagyok, mert hogy néz ki egy nő bakancsban? Miért, törött lábbal jobban néz ki?- tudakoltam. Ismét megegyezett a véleményük, hogy továbbra is hülye vagyok. A megoldás kulcsa az volt, hogy én férfi voltam, - még akkor - ők meg nők. Másként láttuk a helyzetet. Én férfi, ők meg női szemmel. Különbözőek vagyunk. Egyedül a gyerekek élvezték a nagy havat. Nekik nem okozott gondot. Igaz, szánkózni is nehéz volt a magas hóban, de ha egyszer letaposták, már könnyebb volt az is. Régen volt, igaz sem volt.

 

Pihentető Szép éjszakát!.....kivéve a" gyevi bírókat".
Most Te voltál a fürgébb Tihamér......igaz előbb a farmocskámat rendeztem.
Én az utóbbi napokban kicsit elcsábultam a "csendes sarok" felé,közben itt a kedves megszokott "otthonomban" annyi érdekes hozzászólás jelent meg,annyi boldog gyermek-és ifjúkori emléket ébresztettetek,hogy a bőség zavarában nem tudom melyikhez fűzzek saját élményeimből.
A végén kezdem,mert az a legkedvesebb:1987. február 11...az éjszaka lehullott közel térdemig érő havat én Szent Péter személyre szóló születésnapi ajándékának tekintettem.A lapos sarkú csizmámra vastag zoknit húztam,és az út közepén már kicsit kitaposott egyemberes ösvényen boldogan gyalogoltam a munkahelyemre.Élveztem a vakító havat..nem volt járműközlekedés,nem volt ami beszennyezze, a szinte kihalt utcát, ugráltam a ropogó fehérségben,ekkor még ez nem okozott nehézséget....csak az elkerülhetetlen vasúti hídon való átkelésen cidriztem egy kicsit-nagyon,de az a tériszonyom miatt száraz időben se volt "majré" nélküli.

A nevekről drága édesanyám jutott eszembe.Ő,ha jó kislány voltam csak Katinak,Katikámnak hívott,amikor jött az "Icus" dörgedelem,már tudtam,hogy valami nem tetsző, rossz fát tettem a tűzre.
Öcsém feleségét közel 10 évi ugyancsak Katiként ismertem, testvérkém is így neveztem,Katalin napon köszöntöttem,mígnem egy hivatalos ügy kapcsán kiderült,valójában Mártaként van anyakönyvezve.

A ropogós kenyér is a gyerekkorom emlékeit idézte.
Mikolc belvárosában,függőfolyosos bérházban telt életem első 19 éve.A ház földszitjén volt egy tejbolt,ahol kenyeret is árultak,de én jobban szerettem a túloldalon lévő kicsit messzebbi kenyérboltban megvenni az illatos,ropogós héjú kétkilós veknit,mert akkor időm volt legalább az egyik "csücskét" megenni . Persze a kisegér dorgálása,néha bűntetése nem maradt el ,de nem törődtem vele,a "csücsök" mindig a pocimban landolt.
A kemencében sült mindennél finomabb kegyeret,lángost,kapros túrós dübbencset úgy 12 évesen egy bekölcei nyaraláson ismertem meg.
Én egy Húsvétkor próbálkoztam a kenyérsütéssel,mert a boltokat kifosztották,nem kaptam. Kovászom persze nem volt és a villanytűzhely sütőjét se tudtam a kellő hőmérsékletre melegíteni. A végeredmény elég siralmas volt,a színe szép de lapos,sűrű,nyögvenyelős.....azért elfogyott,mert nem volt más.Azóta csak bolti kenyéren,cipón élek....ami már sajnos még köszönő viszonyban sincs a régi ,hőn áhított ropogós héjúval.

A tegnapi napom nagyon mozgalmas,de sikeres volt :szépítkezés már az ünnepi készülődés részeként,fodrász,kozmetikus /sihedernyi bajusz és szakál eltávolítás/ ...itt is kötelező lenne a maszk,fel is tettük de valahogy a kívánt szolgáltatást ilyetén nem lehetett kivitelezni.
Erre varrjon gombot az aki ilyen zöldséget kitalál...vagy mutassa meg,hogy kell csinálni.
Pedikür,manikür,némi bevásárlás és gyógyszerkészlet feltöltés. Ki is fulladtam,mint a hízott liba estére,csak úgy ruhástól beestem az ágyba...egy órája ébredtem. Kicsit álmatlanul forgolódtam,majd úgy döntöttem vetéssel-aratással ....és olvasással kellemesebben telik az idő.
Ma sugárterápián kontroll.
Főzni is kéne,mert szinte teljesen elkopott az arany tartalék. Tegnapra még volt paradicsomleves rizzsel,és rántott sajt,rántott csilis parizer,krumlipürével,majonézzel,céklával.
Mára káposztás tészta van tervbe véve,káposzta lereszelve de párolni már nem volt energiám...egy üveg husileves még azért van a fagyasztóban.
Pár perc múlva 5 óra,ideje egy kis pótszundival kísérletezni.

 

Ma hosszú karbantartás,Rackó- és Advanti ajándékot a biztonság kedvéért begyűjtöttem,szomszédok ajándékát elküldtem.

 

Jó reggelt mindenkinek!

Igen, lesz majd egy hosszabb idejű leállás a farmokon. Ki leszünk tiltva, de nagyon remélem, hogy utána a Unity is jobban fog menni. Ha nem, akkor ismét várható majd újabb karbantartás. Mert az átállást meg kell oldani.
A mai ebéd paradicsomleves, sonkás tészta. Jó sok tejföllel. Nem a leves! A tészta.

Szép napot, mert nálunk még mindig nem bújt elő Rézi!

 

Szép napot Mindenkinek!
Egy biztos, Ilonával és Tihamérrel nem fogok versenybe szállni, hogy ki ír korábban! Ezt meghagyom ennek a két hajnalban kelő játékostársamnak! Rossz alvók, vagy kevés alvást igénylők, én meg nem vagyok ilyen. Későn fekszem, majd a "hajnali" aratás, vetés után nálam elmaradhatatlan a pótszundi, amire az én szervezetemnek igénye van! Az ágy sem szokott kilökni magából, inkább marasztal a jó meleg takaró alatt. Persze azért délig sem alszom, nehogy azt gondoljátok már!

Az időjárás olyan se ilyen, se olyan, hideg nincs, eső nem esik, így 11 óra tájékában döntöttem róla, hogy akkor most megyek sétálni. Nagyon jó volt, kellemesen elfáradtam. Naponta szükségem van erre, muszáj menni. Így is lesz jócskán olyan nap, amikor elmarad, mert esőben, szélben nem fogok menni, az meg biztos, hogy lesz. Hóesésben megyek, de az meg nem biztos, hogy lesz.

Tihamér, nem állítom azt, mint a volt női munkatársaid, de én is magas sarkúban járok a mai napig, még hóban is. ( ha nem hiszitek, akkor is igaz, még nem estem el soha!) Mivel, mióta felnőttem, azóta magas sarkúban járok, így a lábamon az izmok is ehhez alakultak. Próbáltam én a lapost, de abban szinte fenékre esem azt érzem és nagyon rövid időn belül megfájdul a lában, az izmok. Igen régen volt, amikor a lányom sportcipőjét kölcsönkértem és abban mentem hegyet mászni. Zakopánéban voltunk és a Kasprowy-csúcs volt a cél. Lanovkával mentünk fel, s úgy döntöttünk, hogy gyalog jövünk le. Így is lett. Már indulás után nem sokkal éreztem, hogy nekem ez nagyon nem jó, az egyensúlyomat éreztem elveszteni. No, lanovka felvitt, azzal nem volt gond. Csodás hely, gyönyörködtünk a kilátásban, majd elindultunk lefele. Imádok túrázni, de bizony a sereghajtó voltam, s egyre jobban fájt a lában. Nem részletezem, lényeg, hogy indulás után nem sokkal én már mezitláb voltam és cipő nélkül tettem meg a lefele vezető utat, mert még az is jobb volt, mint a sportcipő. Többet soha nem húztam lapos sarkút. Volt egy aránylag bokát jól tartó, kicsit magasabb sarkú, de nem tűsarkú cipőm és abban túrázgattam. Egyedül gumicsizmám van, aminek lapos a sarka, abban szoktam kocsit mosni, azt a kis időt kibírom benne. Itthoni papucsomnak is van sarka.

Ilona, nagyon bízom benne, hogy a kontroll csak jó híreket ad Neked!

Karbantartásra felkészültem, mindenütt hosszú van a földben.
Event kiírását elolvastam, megértettem. Kicsit az szomorít, hogy csak egy területen lehet az e.gazt vetni , aratni. Jól elhúzódik így, én pedig szeretem hamar letudni. Örülök a Piccolo ládáknak, hármat is tudunk beszerezni belőle!

 

Este tízkor még nem engedett ide a Gizi, felszólított, hogy menjek aludni. Szót fogadtam, de felébredtem éjfélre és megpróbáltam beerőltetni magamat a farmra. Sikerült. De a Flash alatt jöttem, mert nem akartam próbálkozni az új módival. Majd reggel, amikor kipihenten, anyázásra felkészülten, (ha esetleg mégsem menne jól az újdonság) lesz elég "erő" bennem.

További szép álmokat gazdák!
---------------------------------
---------------------------------
Jó reggelt!

Gizivel összekaptam megint. Nem elég, hogy este hiába akartam dolgozni a földeken, elzavart. Most reggel megint nekiállt szerencsétlenkedni, mert hiába biztattam, hogy dolgozzon már együtt a Unity-vel, csak vonogatja a vállát, hogy nem megy. Mi az, hogy nem megy? Volt karbantartás elég hosszú, miért nem pihente ki magát addig ez a nőszemély? A földeken akartam az animációt bekapcsolni, de a Gizi, elszürkítette a monitoron a farmot, 100%-ig feltöltötte a beállítási panelt, - ****** lassan - aztán eltűnt valahová. Azóta is csak a szürkeséget meg a 100%-t nézhetném, ha nem léptem volna vissza a Flashra. Most ezzel ment minden, de év végén átállnak csak arra a szuper új Unityre, ami még mindig nem működik. Akkor pedig mindenki mehet ahová akar, de a farmjára nem. Azt sem értem, miért nem mondják meg nyíltan: Emberek hess, innen, senkit nem akarunk ezentúl itt látni és játszani! Keressetek magatoknak más gazdát, más játékot!

 

Szép, szebb napot Mindenkinek!

Próbálgattam az este, de nem ment semmi, csak a fúró birka. Éjfélhez közeledtem, már a fórumban jelentek meg írások, hogy be tudtak lépni. Nálam még mindig a birka volt. Éjfél után sikerült végre, így akkor arattam, vetettem a mai eventre.
Ma csak a Chrome böngészővel sikerült reggel belépni és kipróbáltam ugyan az unity verziót, de nagyon lassú volt, területváltáskor nekem is lefagyott, így aztán amint tudtam, amint engedte a rendszer, gyorsan vissza is mentem a Flessre.
Tegnap kis farmokra be sem tudtam lépni, mert oda mindig este lépek be, most meg ugye az elhúzódó karbantartás miatt nem tudtam. Azért bízom benne, hogy utólag lesz lehetőség megszerezni az ajándékokat.
El vagyok keseredve, amennyiben így marad, akkor a játék részemről nem öröm, hanem bosszankodás lesz és annak meg mi értelme?

Nap süt, megyek nemsokára sétálni, mert holnapra már esőt, havat, szelet jósolnak a békák.

 

Ennél csak jobb napot mindenkinek!

Vissza akartam menni délután kettőt követően a farmra, de a Gizi ismét megmakacsolta magát. Nem volt hajlandó felmenni a birtokra. A követelőzésemre mindig csak azt hajtogatta, hogy:
- Karbantartás van.
- De az tegnap volt, hosszabb, mint amit mondtak, - morogtam vele.
- De értsd meg! MOST IS az van, - csapkodta az asztalt.
- Nem igaz. Te nem akarsz dolgozni, vágtam oda neki.
- Nem tudok felmenni, mert kar-ban-tar-tás van! Hát nem érted!
- Ide figyelj Gizi! Tedd le a szemceruzát, meg a szempillaspirált, nem beszélve attól a ronda színű rúzsról és kezdj el dol-goz-ni! Azért tartalak.
Szó szót követett, megint állt a bál nálunk. A végén megegyeztem ezzel a hisztis nőszeméllyel, hogy legalább egyszer hozzon be a farmra, gyorsan aratok-vetek, oszt el is tűnök, többet ma nem fogom ezzel zaklatni. Beleegyezett, jóval négy óra után, de azért aljas módon elintézte, hogy a belépés és a területváltások lassúak legyenek. Nem a Unity alatt, neeem! Az eddig jól működő Flash segítségével. A paszulyon a kézi aratás maga a kínszenvedés volt. Nekiálltam végigzongorázni a sorokat, de azt vettem észre, hogy nem haladok. Vissza kellett mennem az elejére ismételni. Egy kattintás a zöldre. Megérdekli, hogy akarom-e azonnal a jutalmat. Naná! Azért vagyok itt. Rákattintok ismét, de 5-6 másodpercbe is beletelik, hogy a zöld szürkévé váljon. Ja! Ebben a formában tényleg hosszadalmas a paszulyfa aratása.
Unityre rá sem mertem menni. Ha az eddigi jó is ilyen lett, milyen lehet az, ami eddig is .....-ul működött.
Ma már többet ide nem jövök. Nem akarom a végletekig feszíteni a húrt a Gizivel.

Sok-sok türelmet gazdák! Nekem elfogyott mára.