Adventi csendes sarok

Szép karácsony estét kívánok mindenkinek.

Kun Magdolna: Karácsonyi könnyek

Vajon hány helyen nem lesz feldíszített fenyőfa,
és hány helyen nem vár senkit megterített asztal.
Hány megtört lélek bújik el könnyes arcvonással,
hogy fájdalmukat elrejtse a lassan múló nappal.

Hány megtört szív zokog fel gyermeksíró hangon,
magányosan bezárkózva a hideg falak között,
s mennyi gyönge kéz markol ködfoszlányos múltba,
mert éhnyomoruk elsiklik a magas égbolt fölött.

Hány éjszakán forgolódnak a kemény földön ülve,
várva egy kedves szóra, vagy egy mosolyra,
mely néhány percre feledtetné velük azt a tudatot,
hogy légben szállt álmaiknak nem magány az otthona.

Vajon hány gyermekarc nézi távolról a kirakatokat
megcsillanó tekintettel, hogy talán egyszer övé lehet
az a soha meg nem valósult reménytelen ajándék,
melynek nem más a neve, mint szeretet-szeretet.

Mennyi árva vár babára a rombolt házak tövén,
hol csak néhány elkószáló vándorsólyom repül,
s mennyi homályos szemet takar a néma éji hold,
mikor fényontó útja során csak könnyel szembesül.

Lesz- e még viskókban is kacagó boldogság,
ott is hol fekete hollók károgják az örök téli jeget,
s lesz- e még valós öröm minden szegény házban,
hol fázósan dideregnek a kicsiny gyermekek.

Szól- e még szép dallam, ha már elmúltak az ünnepek,
és újra szürke színűek lesznek a zord hétköznapok.
Valóság lesz-e itt a földön az a szívben fogant jóság,
mit csak odafenn ismernek az égi angyalok.​

 

Ha elmúlik karácsony,
A szeretet lángja halványabban ég,
De ha vigyázunk rá, nem alszik ki még.
Neoton Família
Vigyázzunk hát rá, ha csak pislákol is néha, de ki ne aludjon soha!