Épelméjűek

Kellemes, napot, jó munkát kívánok Neked!

Szia, IMi! Nagyon élveztem a kerti beszámolódat! Nekem is volt itt a háznál kertem, ami most is meg van, de nincs veteményezve. 10 évig kertészkedtem, és annyira elegem lett, hogy azt mondtam, ennyi volt. Közben építkeztünk, szét romboltuk a házat, és sem idő, sem energia nem maradt, azóta sem művelem a kertet. Van egy nagy udvar, ahol annyi dolgom van, hogy sokkal több a kelleténél....Ne vessetek meg, de utálom a kerti munkát. Annak ellenére csináltam becsülettel, és minden éppen úgy volt, ahogy leírtad. Egyedül, minden időmet ott töltöttem, mert muszáj volt, aztán, a végére volt is belőle valami, meg nem is..nem akarom hosszan taglalni, de a hagyma, répa, káposzta, stb. sokszor használhatatlan lett, a palántákat folyton locsoltam.......
Akkor mondták az óvodában a kollégák, hogy ők bizony nem cseszegetika kertet, amikor itt nagyker áron, olcsón, szép zöldségeket vehetünk. Attól kezdve én is be álltam a sorba, nagyobb tételekben vettük a télre való fagyasztott, jó minőségű dolgokat, és kevesebbe került, mint a kerti ráfordítás, és nem kellett csinálni érte semmit. Betettem a kocsiba a zsákot, otthon a fagyó ládába, és minden meg volt.......Biztosan írtam már, csak ismétlem magam....minden szó szerint úgy van, ahogy leírtad.

Na, de most aztán mennem kell ám, tekerni a bringát! Köszi, Ema, biztos jól fog menni ebben a szép időben!

 

Szia én már meg kezdtem, remélem lesz mit olvasnod éjjel.

Szia, lemaradt a vége!

 

Minden betűdet elolvastam, miközben bólogattam hozzá...
Pontosan ilyen megfontolásból az idén már csak borsót és hagymát termelek a kert egy nagyon kis hányadán. (Pár tő erős paprikát és lopótököt, de az a fiamé.)
Borsót azért, mert az enyém tényleg bio, mert még csak nem is locsolom. Már kezd látszani egy kis lisztharmat rajta, de a hétvégén le is lehet szedni az összes termést, a szárakat kitépkedni és kész. (Most, hogy belegondolok, lehet, hogy az se bio, mert csávázott magot vettem a boltban, amit elvetettem.)
A hagymámban eddig is találtam ezt a hagymalégynek nevezett förmedvényt, de nem permeteztem semmivel. A használat során mindig az élvezett előnyt, amelyik valami kis pusztulást mutatott. A tavalyiból is van még, van amelyik csírázik, de ettől függetlenül egészséges.
Ami zöldségféle nekem kell, az nem sok, inkább megveszem, mindig azt és annyit, amire épp ráéhezek. Nem akarok cukkinit enni cukkinival, mert épp az terem és sokat. Tavaly a fél rokonságot hívtam össze, hogy megegyük a nagy bográcsban megfőzött kukoricát. Most egy szál sincs.
Az almafa nem bio, mert azt permetezem, ettől függetlenül kukacos. Eddig még sose sikerült eltalálni a vegyszert és az időpontot a permetezésre...

 

Szervusztok....

Kedves Ema, a mai szép napon, sok szeretettel köszöntelek névnapod alkalmából.Igazán frissek, mert most szedtem le ....

Imi, nagyon egyetértek azzal amit irtál, mert az is igaz, hogy az én kertem pirinyó, és volt hogy zöldbabot ültettem, az nagyon jól sikerült, de a másod vetést, hát még annyi fekete bogár mint azon volt.Szedtem én csalánt, áztattam hősiesen, meg is kevertem néha, igaz utána kapkodtam a levegőt, mert még olyan éktelen bűzös lét, mint ez a csalán tud produkálni.Szóltam is a szomszédoknak, hogy ajtót ablakot becsukni, mert jön a bűzös levegő, ahogy kiöntöttem, és megpermeteztem vele a babot.Mintha nem is csináltam volna semmit , annyit ért az egész.
Szépen meg is érett a másodvetésű zöldbab és egy az egyben ki is dobhattam, mert teljesen élvezhetetlen volt a bijó babom....Akkor gondoltam én arra, hogy mondhatják nekem, hogy ijen bijó, meg olyan bijó, én aztán nem hiszem azt el.
A paradicsom is úgy működik nálam is, ahogy irtad, először szép és kifogástalan a zöldje is, majd amikor már kezd érni a paradicsom, jön a gombásodás a leveleken és száradnak el, mintha valamivel leöntöttem volna.Mondja is az ismerősöm, hogy igen, mert nem permetezed meg.Na ja, és akkor hol a bijó??

Azt senki nem kutatja, hogy vajon milyen génkezelt magokat ültetünk el, amiket a kis tasakokban kapunk...Szerintem már hozzá is vagyunk szokva mindenhez, és igy leszünk imunisak sok mindenre már.Én legalább is már nem foglalkozom vele, mert kár is, mindennel úgy sem tudjuk magunkat kivédeni....

A szomszédban nagyon szép almafa van.Nincsen soha permetezve, mert............igaz, mind le is hullik, mert nincs egy ép alma sem rajta.Ha érik, akkor szépen lepottyan és látszik rajta hiba, meg gondolom a kukac is.

Imi ezt jól feldobtad, mint egy magas lasztit, gondolom, mindenkinek van tapasztalata is vele...

Jó játékot kivánok!!

 

Szép délutánt mindenkinek .
Remélem Gabi is evet ubit ,mielőtt Zsémbihez ért.

Ema :
https://encrypted-tbn0.gstatic.com/...nHH09qcTgHNagv9UOyLEv5VQAq2Spn-2_-B-6Cb-78tvA

 

Sziasztok, szép napot MIndenkinek!

Kedves Emama!

Névnapod alkalmából nagyon sok boldogságot kívánok Neked!



http://www.kijutos-jatekok.hu/wp-content/uploads/2011/11/Névnap1.jpg

 

Szia Imi!
Köszönöm a köszöntést
A többi egyáltalán nem volt zagyva, kifejezetten érdekes volt végigolvasni, még akkor is, ha engem (sajnos) nem érint a dolog. Nagyon régen és nagyon rövid ideig kertészkedtünk, de mindig a gaz győzött, úgyhogy utána csodás pihenőkert lett a telkünkből.
Aztán a következő telken is a férjem megpróbálta megvalósítani az előző kertet, ez tán még szebb lett, de haszonnövény nem volt benne.

Szia! Köszönöm szépen neked is Betti!

Szia Biciklis Lány! Neked is köszönöm szépen a gratulációt és a virágokat

Szia Évi! Neked is köszönök szépen mindent

Szis Juditka! Köszönöm szépen neked is a gratulációt és a szép virágot

 

Ema! Nagyon boldog névnapot kívánok én is neked!

Szia Évi!
Igen, egy kicsit én is csemegéztem!Köszönöm!

 

Sziasztok! Befutottam egyet......aztán még megyek is tovább, de ugye, a farmokon is rendet kell tenni... Szép estét!

 

Köszönöm szépen neked is a köszöntést is, és a kék virágot is

Bizony, ott sem árt

 

Sziasztok, szép estét Mindenkinek!
Csak most értem ide, de ma egyszer már belopakodtam és akkor elolvastalak benneteket.
Amit a kertművelésről írtatok azzal nem tudok vitatkozni, a magam nyűgeit meg felesleges lenne már hozzátenni.
Ha majd egyszer nyugdíjas leszek, a magam ura, és úgy osztom be az időmet ahogyan akarom - na meg ahogy tudom -, akkor kipróbálok egy-két praktikát, amiket olyanoktól hallottam akik valóban megpróbálnak a lehető "legtisztább" terméseket előállítani. Ők tudják, hogy mit és mi mellé kell vetni ahhoz, hogy egyik növény a másik kártevőjét "elűzze". Remélem lesz majd hozzá elég erőm, kitartásom és kedvem.
Az érem egyik, a feketébb oldala az amit írtatok.
A másik oldala - legalább is az én érmemé - pedig a föld szeretete. A véremben hoztam magammal, és azt hiszem amíg csak leszek,ez megmarad bennem. Szeretem az illatát, a színét, azt, hogy amit belevetek azt sokszorosan adja vissza. Az eső utáni párolgását, azt, hogy látszik, hogy megtelt élettel, amiből sok - sok új élet lesz. Még akkor is szeretem, amikor percekig nem tudok kiegyenesedni, és alig tudok bemászni a kertből. Százszor is elátkoztam már, és tettem fel magamnak a kérdést, hogy miért csinálom?! Amikor a nehezebb munkákon túljutok, és látom az eredményét az olyan örömöt tud adni, ami nem nagyon hasonlítható semmi máshoz.
Sokkal több a termésünk - már ha megmarad - mint amennyire szükségünk van, és van ami veszendőbe megy, mégis hiába minden elhatározás, hogy jövőre nem, és csak annyit, és minek amikor amúgy sem....ha megkötöznének, valószínűleg a madzagot is elrágnám, csakhogy mehessek. Néha még azt a kérdést is felteszem magamnak, hogy vajon beleférek-e még a normális kategóriába?
Hiszen több évtizedem volt arra, hogy megszokjam minden egyes kibújt növény színét, és mégis újra és újra képes vagyok ott állni, ámuldozni, hogy hányféle az a zöld, és, hogy mennyit nőtt mondjuk félóra alatt.
Nagyjából ez van velem.

Mire ideértem mindenki elment aludni
Megyek én is, későre jár.
Jó éjszakát, szép álmokat, derűs ébredést és vidám holnapot! Lehet csütörtököt mondani!

 

Sziasztok!
Betértem elköszönni.
Kedves Ema! névnapod alkalmából siok szeretettel köszöntelek.
Jó pihenést mindenkinek.

 

Szia Miksza! Köszönöm szépen
Mi újság a veteménnyel és az eventtel?



Jó éjszakát, jó pihenést mindenkinek!

 

Az eventből begyűjtöttem amit lehetett. Kimaradt a munkás kuponos, meg a 4.2, 4.3.
A veteményest lerendezte rendesen a jég. A paradicsomok felét elintézte, de szerencsére vannak hónaljhajtások, amikből talán tovább tudom vinni a termelést. A paprikák egészen jól bírták, talán azért ,mert kisebb volt a felületük. A tökfélék és a karalábék lyukas levelűek lettek, talán lesz belőlük valami. Az uborka és a bab megúszta, mert részben volt felette fedél, ami felfogta a jeget. A kukorica, meg a cékla még nem kelt ki, így azokból remélem lesz termés.
Röviden ennyi.

 

Szép halkan beosontam.... nagyon élveztem a kerti beszámolót, Imi írásait amúgy is nagyon szeretem Én nem értek a kertészkedéshez, és nem is szeretem, de Zsémbi és Miksza ahogy ír a kertről azzal a szeretettel, olyankor én szeretnék..., de ismerve magam, nem fogok
Elolvastam minden betűt megyek aludni

Az álommanók története





Az álommanók története
Fent a messzi északon, ahol nincsenek zöld rétek, bokrok és fák, ahol még föld sincs, csak a tenger vizén úszó jégtáblák vannak, és ahol a homokozóba homok helyett darált jeget öntenek, ott a fenti északon élnek a smaragzöld szemű álommanók.
Arrafelé olyan hideg van, hogy a pingvineknek, a jegesmedvéknek meg a fókáknak is zoknit köt a mamájuk, és ha az álommanóknak kihullik egy könnycsepp a szeméből, abból üveggyöngy lesz, mire a földre hullik, és csilingelve gurul tovább.
Ez persze észrevették a smaragzöld szemű, bojtos sapkás pici kék álommanók is, akik úgy vélik, hogy a sírás egészen jó móka. Néhányan még versenyezni is szoktak: távolba-, vagy célba sírnak. A távolba sírásnál az nyer, akinek a könnycsepp-üveggyöngye messzebbre gurul a jégtáblán, mielőtt odafagyna, a célba sírás esetén meg az a manó viheti haza a csupor forró csokoládét, akinek a könnycsepp-üveggyöngye pontosan belegurul egy pici lyukba, méghozzá három seprűnyélnyi távolságról. Az álommanók a nagy sírások után ezért mindig jókat nevetnek, aztán egy tálba összegyűjtik a üveggyönggyé vált könnycseppeket, és odaadják az Északi Tündér Hetedik Lányának, hogy fűzze őket a hajába.

Ez a mese róluk, a smaragzöld szermű, bojtos sapkás, pici kék álommanókról szól, akik szeretik a vajas kenyeret teával, meg a forró csokoládét, és akik üveggyöngyöket sírnak, és ott élnek fent a messzi északon.
Jaj, várj csak, hiszen meg sem mondtam még, hogy miért ők az álommanók! Hát, mert ők főzik az álmainkat. Én sem tudtam sokáig, amíg egyszer el nem árulta a nagyapám. Most elárulom én is neked: ott, a messzi északon, a jégtáblák hátán sok kicsi jégkunyhó van, azokban élnek az álommanók.
A jégkunyhók belsejében már nincs hideg, mert az álommanók bevezették a fűtést. Egy cirkáló gejzírt szelídítettek meg azok közül, amik ott dúlnak-fúlnak-cirkálnak a jégtáblák alatt. Csöveket eresztettek belé, azokon jön fel a kellemes meleg.
A legnagyobb jégkunyhóban, a KÖZPONTI ÁLOMKIFŐZŐ ÜZEMCSARNOKBAN nagy üstök állnak, ezekben főzik éjjel-nappal az álommanók az álmainkat. Neked is főznek, meg nekem is, mindenkinek készítenek álmokat, ezeket látjuk éjszaka, amikor elalszunk.
Az álommanók szorgosak, neki szoktak állni a főzésnek már kora délután, hogy estére, amikor kezd besötétedni, és a lemenő nap az utolsó sugaraival olyan lilára festi a jégkunyhók tetejét, hogy azok mind egy-egy gombóc szeder fagylaltnak néznek ki, készen legyen minden álom.
Hát igen, ami igaz, az igaz: nem mindig sikerül időre elkészülniük. A múltkor például az ügyetlen Praclibal - akit azért hívnak így, mert két bal lába van, jobb meg egy sincs - megbotlott, amikor bele akarta szórni az üstökbe a bergebájt, és az összes álom kiömlött. Volt is nagy ijedtség! Praclijobb - igen, neki meg csak két jobb lába van, és bal egy sincs - gyorsan felsegítette testvérét, és szaladtak odahívni a többi álommanót, mert újra kellett kezdeni az álomfőzést. Szerencsére majdnem mindenki álmával elkészültek időre, egyedül a kis Szabó Bencének kellett forgolódnia egy ideig, amíg ő szemét is elérte az álom fuvallat, és el tudott aludni.
Azt kérdezed, hogyan kapjuk a manóktól az álmokat? Hát, ezt is megmondom: az álommanók mindenkire gondolnak szépen sorban - mostanában először persze Szabó Bencére, mert lelkiismeret furdalásuk van egy kicsit -, mondanak egy varázsigét, és egyszer csak azt érezzük, hogy lecsukódik már a szemünk. Ásítunk egy nagyot, esetleg megvakarjuk a bal fülünket - én legalábbis meg szoktam - és már alszunk is. Hát így.
Az álommanók igyekeznek mindenkinek szép álmot főzni. Frissen szedik a bergebájt, saját maguk darálják a kirgibért. Mindig tesznek az üstbe felhőfodrot, harmatcseppet, megízesítik az álmokat akácmézzel, meg egy kis fahéjjal. Nagyon finomat tudnak főzni! És egyszer majdnem ebből lett a baj, éppen erről szeretnék mesélni neked!

Hogy történhetett, senki sem tudja, de Kvadromórónak, egy fiatal álommanónak, aki még meg sem élte a második bütét (egy büte 5 évet jelent, ha átszámoljuk emberi időre), eszébe jutott, hogy meg kellene kóstolni az üstben rotyogó álomfőzetet! Bimballér és Kampaja ugyan mondta neki, hogy ne tegye, Praclibal és Praclijobb, a két testvér még a kabátja ujjánál fogva is megpróbálta visszatartani, de Kvadromórót nagyon csábította a felhőfodor meg a kirgibér illata, és beleivott az álomfőzetbe.



Abban a pillanatban, amikor az első korty legurult a torkán, úgy összecsuklott, mint akit elhagyott az akarata, és elterült a KÖZPONTI ÁLOMKIFŐZŐ ÜZEMCSARNOK padlóján. Bimballér, Kampaja, Praclibal és Praclijobb nagyon megijedt, nem tudták mi történt vele. Vízzel locsolták, fülébe kiáltottak, simogatták, megrázták, énekeltek neki, sőt, Kampaja még eljárta az álomtáncot is, de Kvadromóró csak mozdulatlanul feküdt a padlón.
Ott feküdt csak, és a többiek már nem is tudták, hogy mit gondoljanak, amikor hosszú idő elteltével hirtelen kinyitotta a szemét és felült. Aztán megdörzsölte az arcát, ásított egy nagyot, és azt mondta:
- Tyí, a jégkásáját, hogy én milyen jót aludtam!
Bimballér, Kampaja, Praclibal és Praclijobb azt sem tudta, szerda van, vagy péntek, úgy örültek, hogy Kvadromóró magához tért. Megölelték, hátba veregették, Praclibal még egy hókristályt is adott neki. De egy dolgot nem értettek:
- Mond csak, Kvadromóró - szólalt meg Kampaja - hogy érted azt, hogy te aludtál? Az álommanók sohasem alszanak! Mi nem is tudunk aludni! Csak viccelsz, ugye?
- Dehogy viccelek! - felelte Kvadromóró. És nem csak aludtam, de még álmodtam is!
Na, erre a hírre az összes álommanó úgy meglepődött, hogy azonnal letottyantak a fenekükre.
- Hogyan? - kérdezte Praclibal.
- Micsoda? - kiáltott fel Praclijobb.
- Három hóemberbe fogadok, hogy csak viccelsz! - így Bimballér.
- Dehogy viccelek, mondtam már, hogy nem viccelek!- duzzogott Kvadromóró, mert azt hitte, a többiek sohasem fognak neki hinni. - Hát mondom, hogy aludtam, és még álmodtam is!
- Álmodtál? - csodálkozott Kampaja. - Hát lehetséges lenne, hogy mi is álmodjunk?
- Persze! - felelte Kvadromóró. - Csak nekünk is innunk kell az álomfőzetből!
Praclibal erre olyan izgatott lett, hogy csak úgy özönlöttek ki belőle a szavak:
- Nem fáj, nem szúr, nem viszket? Édes, kellemes, puha? Mondd csak! Milyen érzés álmodni, Kvadromóró? Mond el, felelj, mesélj, mi is tudni akarjuk!
- Hát... Álmomban réten jártam, zöld réten. A fű simogatta a lábamat, meleg volt, és madarak is énekeltek.
- Micsoda, mi az a madár? - szakította félbe Kampaja.
- Mi az a rét? - szólt izgatottan Bimballér.
- És mi az a fű? - ragadta meg Kvadromóró kezét Praclijobb.
- Mi az, hogy zöld? - süvöltötte Praclibal, mert már alig tudott uralkodni magán a nagy izgalomtól.
- A madár olyan mint a pingvin, csak kisebb, és más, és repülni tud, és pici lábai vannak, és pici a csőre, és olyan, de olyan gyönyörűen énekel! A rét, a rét az olyan nagy, és selymes, és pici puha szálakból áll, és jó rajta sétálni mezítláb, meg bukfencezni, meg az illata is nagyon jó. És a zöld: a rét a zöld. A jég, az fehér, a rét az meg zöld. A fehér olyan fehér, a zöld meg olyan zöld, és a fű is zöld, és a fűből van a rét.
- Pfffuuuu... - fújt Bimballer.
- Hmmmm... - hümmögött Kampaja.
- Nem értem, nem értem! - értetlenkedett Praclijobb, Praclibal pedig felugrott, és azt kiáltotta:
- Nekünk is azonnal innunk kell a főzetből! Én is akarom látni a rétet, a zöldet, meg a füvet és a madarat!

Na, erre mind felugrottak, és odarohantak a KÖZPONTI ÁLOMKIFŐZŐ ÜZEMCSARNOK legnagyobb üstjéhez, és mind egy cseppig kiitták belőle az álomfőzetet. Kvadromóró persze velük tartott, ő még repetázni akart.
Amint megitták a főzetet, az összes smaragzöld szermű, bojtos sapkás, kék pici álommanó elaludt, és álmodott rétről, ami zöld és fűből van, meg madarakról, meg olyan homokozóról, amiben nem jégkása van, hanem rendes homok. Álmodtak melegről, meg sült kukoricáról, hangyákról és elefántokról, emberekről és városokról, sőt, még Szabó Bencéről is álmodtak valamit, csak azt elfelejtették.
No igen ám, csak egy volt a baj! Az álommanók megitták az összes álomfőzetet, és nem küldtek álomfuvallatot. Aznap éjszaka pedig egyetlen ember sem álmodott semmit. Mindenki álmatlanul forgolódott az ágyában, még emlékszem, hogy én is. Hiába vakartam a bal fülem a jobb kezemmel, hiába vakartam a jobb fülem a bal kezemmel, hiába fordultam a hátamra, hiába feküdtem a hasamra, semmi sem segített, nem tudtam elaludni egész éjszaka.
Nem tudott aznap aludni senki, még az Északi Tündér Hetedik Lánya sem, akinek az álommanók oda szokták adni az üveggyönggyé vált könnycseppeket, hogy a hajába fűzze. Ő is ott forgolódott az ágyban, a testvéreivel együtt, és annyit mocorgott, hogy majdnem felolvadtak a hajában az üveggyöngyök. Aztán, amikor reggelig sem tudott elaludni, már gondolta, hogy valami nagy baj történhetett az álommanók háza táján. Felmászott gyorsan a palotájuk kéményének legtetejére, kinyújtotta a kezét, és fogott magának egy gyors járású bárányfelhőt. Felpattant rá, és amilyen sebesen csak tudott, átlovagolt az álommanók jégkunyhóihoz.

A KÖZPONTI ÁLOMKIFŐZŐ ÜZEMCSARNOKBAN talált rájuk, ott feküdt egymás mellett Praclibal és Praclijobb, Kvadromóró, Bimballér és Kampaja. Még nagyban húzták a lóbőrt, hangosan horkoltak, amikor az Északi Tündér Hetedik Lánya megérkezett, de hamarosan felébredtek.
Először Bimballér nyitotta ki a szemét, és nagyot ásított. Őt követte Kampaja, Kvadromóró, majd Praclijobb és Praclibal. Sorban ébredtek fel mind, és észrevették az Északi Tündér Hetedik Lányát, aki ott ült a földön mellettük, maga alá gyűrte a haját, hogy meg ne fázzon.
- Sziaaaaa... - ásította Kvadromóró. - Láááátoooogatóóóóba jöttél?
- Hát TI? - kérdezte az északi tündér hetedik lánya. - TI mit csináltok? Egész éjszaka nem aludt senki kerek-e világon!
- Jaj! - tért magához Praclibal.
- Ajjaj! - kiáltott fel Kampaja.
- Ajjajjaj! - sopánkodott Praclijobb.
- Ujjujjuj! - szabadkozott Bimballér.
- Izé.... - tette hozzá halkan Kvadromóró. - Elaludtunk.
Na, az északi tündér hetedik lánya erre úgy elcsodálkozott, hogy kezdtek kigurulni a hajából az üveggyöngyök.
- Ti? Ti aludtatok?! Ti nem is tudtok aludni! - mondta.
- Hát, úgy néz ki, hogy mi is tudunk. - szólt Kampaja.
- Csak eddig még sohasem próbáltuk. - tette hozzá Praclijobb.
- De jó volt! Mmmmm, de jó is volt! - merengett el Bimballér.
- És most már mi is szeretnénk minden éjjel aludni, álmodni, zöld réten bukfencezni, sárkányt eregetni, és madarak énekét hallgatni. - vágta ki Kvadromóró.
- Így van, úgy igaz! - kiáltott fel Praclibal, és a jobbik bal lábával nagyot toppantott az Északi Tündér Hetedik Lánya előtt a KÖZPONTI ÁLOMKIFŐZŐ ÜZEMCSARNOK jégpadlóján.
Az Északi Tündér Hetedik Lánya pedig a nagy hősiesség láttán úgy elnevette magát, hogy csilingeltek a hajában font könnycseppek.
- Édes drága, smaragzöld szemű, bojtos sapkás, kicsi kék álommanóim! Úgy örülök, hogy ti is tudtok álmodni! - kiáltotta, de aztán egy picit elkomorodott:
- Na, de most mi legyen? Hiszen ti nem ihatjátok meg az álomfőzetet, mert akkor kerek-e világon senki más nem fog tudni aludni éjszakánként! Nem fognak tudni aludni a medvék, a kutyák, a békák, a tigrisek, a madarak, és nem fognak tudni aludni a gyerekek sem! Mihez kezdjünk most?

Elszomorodtak erre az álommanók, hiszen nem akarták ők sem, hogy a világon mindenki álmatlanul forgolódjon. Másrészt viszont ők is szerettek volna aludni egyet néha, ha már így belekóstoltak a dolog ízébe.
- Meg tudtok engem tanítani az álomfőzet készítésére? - kérdezte az Északi Tündér Hetedik Lánya. - Én szívesen segítenék nektek a testvéreimmel!
- Kell bele kirgibér, bergebáj, felhőfodor, harmatcsepp, egy kanál akácméz és egy kis fahéj! - vágta ki egy szuszra Bimballér.
- Nem nagy tudomány az egész, csak folyamatosan kell kavargatni. - tette hozzá Kampaja.
- Meg vigyázni kell a tűzre! - egészítette ki Kvadromóró.
- És persze arra, hogy fel ne lökj semmit! - súgta oda a kétballábas Praclibal.
- De tényleg? Tényleg segítenétek? - kérdezte Praclijobb.
- Persze! - felelte az Északi Tündér Hetedik lánya. - Hiszen a testvéreim is szeretnek álmodni.

Hogy megtalálták a megoldást, hirtelen mindenki olyan vidám lett, hogy örömükben elkezdtek sírni. Az álommanók szeméből csak úgy potyogott a sok könnycsepp, hogy aztán üveggyöngyként, csilingelve guruljon szét a padlón. A sok gyöngyöt alig bírták kosarakba szedni, jutott belőle az Északi Tündér minden lányának a hajába.
Azóta pedig felosztják a munkát. Az álommanók küldik az álomfuvallatot éjszaka, hogy a gyerekek, a felnőttek, az Északi Tündér lányai, a madarak, a medvék, a békák, és a fűzfák is tudjanak aludni. Az Északi Tündér lányai pedig nappal szorgoskodnak, és küldenek álomfuvallatot az álommanók szemére, akik így át tudják aludni a fél napot, és délután még marad idejük hóembert készíteni.
Azóta tudnak az emberek napközben is aludni. Ilyenkor az Északi Tündér lányai nekünk is küldenek egy csipetnyi álomfőzetet az álomfuvallattal. Az álommanók: Praclibal, Praclijobb, Kvadromóró, Bimballér és Kampaja pedig minden egyes éjjel szép álmokat küldenek neked is.

Mindenkinek szép álmokat!

 

Jó reggelt!
+16 fok van és erőteljesen borult az égbolt.
Betti köszönöm az állommanós történetet. Nagyon aranyos volt.

 

Jó reggelt kivánok!
A madarak éneke szól és a hőmérséklet klimája kiváló.Élvezet felkelni és elkezdeni az új napot.Sok vidámságot és derűt kivánok...

 

Sziasztok, szép napot mindenkinek!
Betti!
Ez nagyon aranyos mese, elviszem a gyerekeimnek! Ma ezt hallgathatják ebéd után, hogy délután a ballagásukkor kipihenten, vidáman álljanak a vendégsereg előtt.

 

Sziasztok, szép napot mindenkinek!

A mai kép

Szia Biciklis Lány! Szép napot neked is mára!

Szia Betti! Nagyon aranyos mesét hoztál, köszönjük szépen
Jó volt végre olvasni valamit a topikban, mostanában ez valahogy teljesen elmaradt és kár érte

Szia Miksza! Remélem minél több növényt sikerül megmentened, azért így már talán van valami kilátás, hogy teremjen minden.
Az eventet is sajnálom, hogy nem tudtad befejezni, de ez sajnos egy igen húzós event volt.


Nem tudom mi történt, teljesen megkergült a fórum. Minden idézést máshova tesz, elkeveri a válaszaimat, úgy kellett egyenként kibogoznom és helyére pakolni őket. Grrrrrr......

 

Sziasztok.
Szia Zsémbi, én soha nem tudtam ezeket a munkákat megszeretni. Igaz iparos ember lettem traktorokat csináltam a tsz-ben majd gyári melós, azonban a szüleim kiparancsoltak a földekre már felsős iskolás koromban. 20 éves koromig a földművelés szinte minden válfajában benne voltam és nem szerettem csinálni. Amikor a kilométer vagy hosszabb kukoricaföld közepén jártam egy szál kapával 30-40 fok közötti melegben, oldalamon 1 üveg meleg vízzel és még 18 sor hátra volt, mindenütt szerettem volna lenni csak ott nem. És a családban sok kukorica föld volt.....meg krumpli, meg......nem csíptem. És most meg nem csípem a hagymában a petéket, majd a bebábozódott lárvát sem. Idén megtapasztaltam soha többé nem tudom majd olyan jóízűen enni a korai zöldhagymát akármivel mint eddig. Gusztustalan. De az mibennünk is meg van, hogy az udvarokat hasznosítani kell és nem füvet nyírni. Fokhagymába nem megy bogár, lesz az meg más.