Épelméjűek

Sziasztok!Megjöttem csak beköszönök,úgy néz ki most már rendeződött a probléma.71óra net nélkül,és Nélkületek,hát nem mondok semmit.Most rohanok dolgozni,majd este jövök.Puszi mindenkinek.

 

Óóóó, hát persze....!!! A pecázós event-re...
(Tudom ám, hogy hangulatfüggő a dolog, csak szólni akartam hozzád...)

Azt azért valljuk be, hogy nagyban szerencsefüggő a dolog. De te ezt nap, mint nap meglovagolod...

 

Szia Imi.

Van egy kis pincém, présházzal a szőlőhegyen, ott szoktam kikapcsolni. Így tavasszal sok a teendő, sok gyümölcsfánk van, zömében alma, körte, szilva. Tavaly ültettem nektarint, sárgabarackot, kákiszilvát. Idén már remélem mutatkozik rajta.
Van kilenc sor szőlő, ebből három rizling, a többi kékfrankos.
A metszést én csinálom, még régen volt az állami gazdaságban gyümölcsösünk, és ott tanított az édesapám a metszésre.
A szőlő az kordonos, nem túl hosszú sorokkal, pont annyi bor kerül belőle, ami egy-két pinceszerre elég.
Jól kipirosított a napsütés, remek idő volt ma. Kár, hogy nem marad. Jöhetne már a jobb idő, ilyenkor kedvet kapok, hogy veteményezzünk.

 

Sziasztok!
Reggel elaludtam!
Be se tudtam köszönni,rohantam dolgozni! Még ilyet!
Most a rohanás még mindég tart nálam,este tudok csak jönni!
Pusszancs Nektek!

 

Kitartás, "az erő veled van!".

 

Egy emlékezetes horgász kaland.

A 90-es évek elején járunk, és mint annyi horgász én is a hajnali sötétséggel ébredtem, majd az este felmálházott drótszamárral leballagtam a csónakomhoz. Mikorra beeveztem az etetett helyemhez, éppen kezdett pirkadni és mire a kukoricával és csonti csokorral csalizott horgaim a helyükre kerültek, már jól látszottak az úszóim. Abban az évben nagyon ettek itt a pontyok, lapát dévérek. A tetthely a régi holt tisza-medernek a szélén húzódó rézsű oldala volt, amit csak mi helybeliek ismertünk.

Most sem csalódtam, mert hét óráig fogtam egy 4,5 kg-os tőpontyot és néhány jól megtermett lapát dévért. Aztán nyolcig semmi, bólintottam is egyet - kettőt a csónak ülés deszkáján.
Aztán nyolckor szép komótosan elindult az úszóm oldalra és mire kezembe kaptam a botot, már el is merült. Bevágás után a hal húzásából éreztem, hogy ennek a fele sem tréfa és ezzel a szereléssel nemigen sok esélyem lehet. Mert szerelésem úgy volt összeállítva, hogy a dévérek is felvegyék: 20-50 gr. dobósúlyú Cormorán bot (szinte keszegező és nem nagy halra való), kicsi horog és 20-as techtán zsinór, amihez előkének szintén ilyen márkájú 18-as előke volt kötve. A hal bevágás után hatalmas sunggal kétszer körbe ment a csónakon olyan 30 méteres körzetben és éppen az addig a hátam mögött lévő tisza gát felé kellett fordulnom, mert ő ott óhajtott a csónak hosszúságában el s visszakörözni. Természetesen, aki horgászott már csónakból, az tudja, hogy kezdés előtt mindig a hátunk mögött dugjuk le a leszúró karót, amihez ladikunkat kötözzük. Gondosan, jól lenyomjuk az iszapba, hogy horgászat közben a szél nehogy kidőntse. Nos, most ez a két vaskaró arra az oldalra került, ahol ez az egyelőre ismeretlen víz alatti szörny harcolni akart az életéért. Ezen kívül volt a víz alatti kis gát oldalában egy régen bedőlt fűzfa, ágastól, bogastól, ami nem lett volna baj, mert nekem ez hozta a sok kapást, mivel az ilyen fatörzsek gallyak mindig tele vannak rakodva kis kagylókkal, ami mint tudjuk csemege a pontyok számára. Mivel most már ez is közel került a tűzvonalhoz és mivel a halam nem óhajtott visszamenni a mederbe, mert ott sokkal több lett volna az esélyem, nagyjából fel is adhattam volna az egyenlőtlen küzdelmet, de mint tudjuk egy horgászt nem olyan fából faragtak.)

Na, most ha lett volna esze az én halamnak, a szerelésem mivoltától rögtön rá is mehetett volna valamelyik akadályra és akkor én sűrű átkot szórva, hogy tudni illik: jájjj, nekem soha, semmihez nincs szerencsém felkiáltással, kezdhettem volna a széttépett szerelés megújításához.) Azonban az én óriásom valószínűleg elbliccelte a haléknál nem tudom hány osztályt, mert csak a csónak előtt körözött (6 méter hosszú csónak, ő még hozzá tett olyan 2-2 métert a két végénél és ott el vissza) és ebből csak akkor adott lejjebb, ha megpróbáltam véget vetni a küzdelemnek és a szákba terelni. Ő erre azzal vágott vissza, hogy teljesen bevadulva megint körbe ment a csónakon, én meg szidtam önnön magam, hogy miért kellett nekem idegesíteni, mivel addig egészen jól elvoltunk. De ő megint csak a rossz oldalon akart harcolni! Na és? Beletörődtem. Közben mondanom se kell az itt lévő hét meg nyolcpróbás hohóknak, hogy a kontaktust végig tartani kellett, mert ha egyszer belazul a zsinór, vége. Hajlott is egyfojtában az én kis botocskám, a legnagyobb ámulatot kiváltva belőlem, hogy még most sem törött ketté. De nem ettől féltem legjobban, hanem az előkénél levő csimbókon mert ott nagyon sérülékeny, hamar szakad . Egyenlőre jól bírta.

Egyszer felnézek, hát látom, hogy egy teherautó és sofőrje áll a gáton tele platóval és várja a fejleményeket. Egy idő után megunván, elvitte az anyagot, mert valahol biztosan nagyon várták. Igen ám, de percek múltán már is ott volt egy másik. Ugyanis földet hordtak úgy 6 km-re, egy készülő zsiliphez. Ezeket azért mondtam el az olvasónak, mert ezek a teherautók később végig szemtanúi voltak gazdáikkal együtt a harcomnak.

Közben már rakosgatni kellett a botot egyik kezemből a másikba, mert igen igen kiálltak. Arra kerekezett egy ismerős horgász, egy darabig nézett, majd némi csevegés után beleunva elhajtott a kukorica földjére. Ezt megint minek hozom fel? Azért mert dél előtt egy pár perccel visszafelé jöttében megkérdezte, küldjön-e valami ismerőst otthonról segíteni. Kapva az alkalmon, mondtam, szóljon a Sanya barátomnak, hozna egy pár falat kaját és egy kávét, nagyon örvendenék. Elment a hohó, hogy küldi a havert. Én meg elkezdtem látványosan levetkőzni, nem mondhatnám, hogy magamat mutogatni a gáton időző sofőrök előtt, hanem közben kánikulai meleg lett, én meg még a hajnali szerkóban leledzettem. Azért is volt látványos ez a művelet, nem tudom horgásztársak, ti próbáltátok-e már az olyan féle vetkőzést, hogy egyik kezetekben egy karikába hajló horgászbot van, aminek a másik végén egy fenevad akar mindenáron megszabadulni tőletek, közben meg ki kellene bújni sorba a pulcsikból, ingekből. Valahogy megoldottam, na. Ezután, mivel jól elvoltunk a halammal és egy kicsit unatkoztunk is, hogy a nézőközönségnek egy kicsit rá is játsszak oda tartottam az orcámat a napnak, meg a kisportolt pocakos testemet (hasban vállas úriember voltam akkor és most is) , hadd barnuljak, legyen haszna is az idő hiába való töltésének.

Ezenközben megérkezett a barátom, magával hozva a szomszédomat is. Beeveztek hozzám 1 másik csónakon és átszálltak az én csónakomba. Miközben ettem pár falást és megittam a jól kiérdemelt kávét, felvázoltam az esetet. Az okosabb komám mindjárt adott tanácsot, de azzal ugyanúgy jártam, mint amit magam is kifőztem még órákkal ezelőtt: felidegesítettem a halat, hogy hát miért nem jó nekem úgy ahogy addig volt? És még őrültebben száguldozott. Bő négy órája!!!

Eccer arra leszek figyelmes, hogy kezd benépesülni a part menti nádas, de már a vízben is állnak a kibicek (kb 15-20 méter volt a távolság). Kiderült, hogy az én derék barátaim "csak" 1-2 helyen mondták jöttükben, hogy megyünk Imihez mert megakasztott egy kapitálisat. No, ezektől jött ám a jó tanács! De nem kértem belőle! Igaz, egy ide települt horgászboltossal jól elbeszélgettünk, mert ő osztotta a legjobb ötleteket! Hogy ő már negyedóra alatt kifogott volna akár egy ötven kilós harcsát is, akkor én mit vacakolok? Mondom, kifogtad volna te 40-es zsinórral, nem 18-as csimbókos előkével! És, hogy bizonyítsak elkezdtem felpumpálni a delikvenst! Igen, de ő még maradni akart! Ezért kis híján elhúzta a csónakot. Hihetetlen, hogy 5 óra múlva is micsoda erő volt benne. Mindeközben egy kibic megfenyegetett, hogy neki dolgozni kell menni, mert lejárt az ebédideje, húzzam már ki a halat, mert délután fraktust kap a kíváncsiságtól. Mivel óhaja nem teljesült, vonakodva bár, de a kirúgástól tartva elhúzott a munkahelye felé. A csónakban unatkozó barátaimmal megegyeztünk, hogy ez a valami csak nem lehet túl nagy jószág, mert ezt a szerelést már órákkal ezelőtt szétszedte volna. Én arra tippeltem, hogy egy párkilós pontynak az uszonyába akadt a horog és azért nem fárad el. (én már elfáradtam volna a helyében) Mondtam is a havereknek, ezek a kibicek engem meglincselnek, ha valami kis hallal kínlódok itt órák óta.

Közben az én horgászboltosom a parton újból életre kelt és a következő remek ötlettel állt elő: van neki otthon dobóhálója, se perc alatt elhozza kocsival, emezek behozzák a másik ladikkal és majd ő egyetlen dobással, megfogja az én halamat. Na, eddig bírtam cérnával. Kölcsönösen elmondtuk egymást mindennek, megkérdőjeleztem elmebeli állapotát és egy kiadós verést is kilátásba helyeztem, ha nem tűnik innen azonnal. Nem tűnt. De most már csak magában morgott. A verést a köztünk lévő víz miatt mertem beigérni, gondoltam csak nem úszik be számon kérni? mert ugye a lényeg lényege a megakasztott halat nem hálóval akartam én kifogni, hanem szabályosan pecával úgy mint egy becsületben megőszült pógár.

És elkövetkezett a 15 óra, az az reggel nyolc óta 7 órán keresztül körözött a halam el vissza. Most már a barátok is unták magukat a csónakban, ezért azt mondtam a rátermettebb Sanyinak, hogy öreg, ha elmegy, elmegy, ha nem nem, fogjad a szákot én megpróbálom idehozni a halat. Ráfeszítettem a bottal, ami még jobban karikába hajlott, pattanásig feszült minden (az én idegeim is) és emeltem fel a halacskát. Még ekkor is úgy bevadult, hogy össze-vissza rohangált a víz alatt és nem akart feljönni. De már nem érdekelt, tovább erőltettem. Most már mindenki azt mondta most törik ketté a keszegező bot, de nem tört!

Ekkor Sanyi olyat tett, amit sose szoktunk. Ahogy elrohant volna előttünk a hal, láttuk, ahogy sárgállik alant, kapásból lenyomta a merítőt és ráhúzta a halra. Kiemelte. Hát, nem tudom ki lepődött meg jobban?! Én, mert ilyen szákolással, mint köztudott tízből talán egy, ha megvan mert így inkább letoljuk a halat a horogról, vagy a hal, aki már szerintem ekkorra nagyon belőtte magának az el visszát és egyszerre csak elvették tőle a játékát?! Egy 6kg és40 dkg-os nyurga ponty volt, a maga nemében gyönyörű és ilyen szereléssel kész csoda, hogy ki lehetett fogni. Két leszúrt vaskaró előtt és egy ágas-bogas fűzfatörzs társaságában örültem, hogy nem ugrott be a hal! Egy pillanat alatt megtehette volna! Én a helyében biztos, hogy azt tettem volna: na nééézd már itt egy gyönyörű ágas-bogas fatörzs ha már erre járok bele megyek a közepébe?!

Mellékeltem egy elég gyenge fotót, amin én tartom a két pontyot és a horgot is, egy egészségeset, és amelyik kihajlott. Mert még azt nem mondtam, hogy miután Sanyi is csalódottnak látszott és elhajtott a másik csónakkal, a szomszédommal számvetést készítettünk: a horog úgy ki volt hajolva, hogy az már csoda volt, hogy erről nem ment le a hal. A damil, miután belazítottam, több tíz méter összeugrott a sok el-visszától, el kellett dobni az egészet.

A parti közönség kissé lehangoltan távozott a tetthelytől mert nagyobb példányt vártak/óhajtottak hiába mondtam nekik fárasztás köben órákkal azelőtt, hogy haza lehet menni mert nem kapitális hal csak a szerelésem gyenge hozzá.
A következő napokban, ha találkoztam ismerősökkel, mind azt kérdezte, tényleg egy hatalmas -harcsát, süllőt, pontyot, amurt- meg még nem tudom milyen halat fogtam? Ezt a kalandot elfeledni nem lehet, még ennyi idő multán is a legapróbb részletekig eszembe jut minden.
Egy biztos: fogtam én már 10 kilóson felüli harcsát, pontyot, 8 kilós csukát, 8.40-es süllőt, de ilyen küzdelmet egyik sem vágott le. Igaz, mindegyik legalább 30-as zsinórral jött. Ha jól akad a horog, a mai márkákkal már mindent ki lehet fogni. Voltak szép fogásaim 30 éven át, sok kaland de ez a maga nemében páratlan mert egyenesen csoda volt, hogy őkelme már az elején nem ugrott a bedőlt fűzfa ágai közé (pedig mindíg úgy szokták, annyi eszük van nekik is) és nem tette 7 órán át sem pedig az ellen fikarcnyi közöm nem lehetett ilyen szereléssel.

Azért amint látjátok a fotón szép hal ez na! A kihajlott horog magáért beszél kár, hogy az összesodródott zsinórról nem fotóztam.




Előtte, utána. Az előtte a második.

 

Imi ! Nézd meg a zanussit is, mert az felültöltős és nekem is a hely nagyon számított. lekopogjam meg van már jó pár éve és még semmi baja nem volt. Van egy gyors programja ami viszi nálam a primet, igaz, nincs hót koszos cuccom. Ez csak saját tapasztalat !

 

Oké, köszi!

Most pedig elkezdem vissza pakolni a területeimre a cullangokat.

 

Imi, nekem Whirpool van, hogy időben lekopogjam semmi bajom nincs vele, már jó pár éve megvan.

 

Hát Imi, ez fantasztikus A leírásod külön fejezetet érdemel, de maga a sztori is az. Én amatőr horgász vagyok/voltam, tehát amiket a damil vastagságról, a botról és a csomókról írtál, azt abszolút értem és tudom, hogy ez tényleg egy nagyon bravúros halfogás volt. Ügyes és kitartó vagy Köszönöm, hogy elhoztad a történetedet

 

Köszönöm az írásodat, Te vagy Ernest Hemingway reinkarnációja!

 

Nekem az Ibolya az Ibolyaként a legjobb. Persze tiszteletbe tartom,hogy anyukád vagy mindenki más,hogy hív téged. Mennyi gombaerdőt terveztél be az 1 7re?

Mostanába gyorsan végzel ez remek Ema.

Sajnálom,hogy így kezdődött,de gondolom már megvan a kért mennyiség?
Csak a teliholdas területen nem kaptam indulásnak elemeket,de a varázsfák segítettek rendesen.
A szomszédod bozsékolt a hátad mögött,megint tutira tetszik még most is somolygok rajta.

Ezt a két elemes dolgot tapasztaltam,de gondoltam hiba lehet.

Vettem 2 kis kosarat sms-be, azzal 1ütt 200 fölöttivel indultam.

Nem 1szerre kezdték,ezért volt gond az elején.

Régen voltál a fedélzeten Gabi,remek,hogy jöttél. Gyere többször,persze ahogy időd engedi.

Csak 4 farmon eventezek. A nagyon este a 2 szigeti területet is bevetettem,hogy előbb meglegyek,de most a terménybónusz is besegít rendesen.

Juditka van,hogy én is csak olvasok,de utána behozom a lemaradásom.
Nálunk is napsütésesnek indult,de hamar eltűnt a napfény.

Erzsike én örültem ennek a hírnek.

Gyorsan megoldtad a mosógép problémád,ügyes voltál.

Köszönöm uram,hogy segítettél.

Végre,hogy megjöttél Szilvi. Mi történt,majd oszd meg velünk.

Nem én Erzsike,hanem a Szerencselovagom.

Fantasztikus történeteket tudsz hozni,nagy köszönet érte Imi.
Még hozzál majd történeteket,mert mindennél többet ér.

 

Ezért megérte az az emlékeztető...

 

Szia Juditka!
Igaz én nem rég vagyok köztetek,de amiket írsz olvasom és szeretem is olvasni!
Gyere csak nyugodtan,és írjál is! Bátran ki merem mondani nekem olyanok Vagytok minta családom! És ezt Nekedés Mindenkinek szánom!

Szia Ema!
Igaz ezt már tegnap írtad,de csak most olvasom!
Én is így vagyok ezzel,olvasni mindent elolvasok,de akkor velem lenne tele a Topik,ha mindenki írására válaszolok!
Ha azt írom Mindenki,akkor tutira az itt levőkre gondolok,és azokra is akik ritkábban tudnak jönni!
Most fáradt vagyok nagyon,bocsi,ha ismétlem önmagam!

Szia East!
Köszönjük a jó hírt!

Szia Imi!
Nekünk is csabagyöngye van és ilyen nagy szemű,de ennek a nevét nem tudom!
Amikor még a párom élt,akkor a nagybani piacra vittük a termést,alig szabadott hozzáérni,nehogy elveszítse a hamvasságát!
Meg emlékszem amikor bort csináltunk belőle! Itthon a pincében tároltuk! De hogy van-e még lenn nem tudom,mert én nem járok le.
A mustot megkóstoltam,ízlett! Nem vagyok borszakértő,de az édes vörösbort meginnám szívesen!

De jó nagy szerencséd van kedves Janzi!

Szia Szilvi!
Vére-végre megjöttél! Nagyon hiányoztál és örülök Neked!

A kitartásod példaértékű!
Köszönöm,köszönjük,hogy megosztottad velünk ezt a halas sztorit!

 

Azt is meg fogom nézni. Mostanra raktam vissza az összes területemet mindjárt dúrni fogok egy jó márka után a neten. Sok sok van, mindenikre írnak jó és rosszat is nagyon meg szoktam gondolni mit vegyek.

Juditka, ebből van a legtöbb felültöltős. Most is ilyenem volt de én csak úgy kaptam 5 éve van nálam az asszonyka szerint aki át passszolta kb 10-12 éves. Ez is képben van.

Köszi Ema, valóban nagy harc volt és csak azok értetlenkedtek a parton akik nem voltak tisztába mit jelent 1 szinte keszegezőnek szerelt peca és hozzá párosítva egy bő 6 kilós nyurga ponty. És a nyurgán a hangsúly mert egy tükröst lehet, hogy ezzel a ceiggel is kiveszem fél órán belül.

Köszi, lehettem volna a libatoll-hordozója.

Igen megvan 382 db van eddig a növény meg az esőerdőn vetett utolsó adaggal lesz meg 21 órakor. Utána húzok az útvesztőbe.
A szomszéd sokszor bozsékol a hátam mögött naponta amit jól is tesz, de most pontosan akkorra tudott átjönni mikorra kellett volna az összes figyelmem. Term. nem tragédia lehet, hogy nála nélkül is learattam volna.
A mosógép probléma még nem oldódott meg nagyon meg gondolom, mielőtt megrendelem. A Tv készüléket annak idején írtam itt is, 2 évig rágódtam rajta.
Köszi, lehet, hogy van még 1-2 törpénet a tarsolyban. Csak ezt is nehezen hoztam mert úgy gondoltam unalmas lesz. De Erzsikének a fondorlatos nyúl kiugratása a bokorból nem tudtam ellenállni.

Így legalább letudtam restanciám.

Talán pölöskei muskotályos lehetett.
Köszi, nem egy nagy szám megpróbáltam ugyanúgy vissza adni ahogy törpént.

 

Sziasztok! Jövök, hamar lejelentkezni, alá írni. nem vesztem el, csak rám zúdultak a dolgok, de már ásom ki magam, és talán kapok egy kis levegőt. Minden össze jött. Amúgy jól vagyok. Persze,a gondokat le kell számítani.

Kedves Mindenki! Juditka, Gabi, akik kevesebbet tudnak jönni, és a mindennapos társaink egyaránt...
Mindent el olvastam, és csatlakozom az előttem szólókhoz! Tényleg, hiányzik, aki nincs itt naponta, akkor is, ha nem tesszük szóvá. Én is sokszor csak be futok, el mondom hamar, amit nagyon akarok, és már rohanok is tovább. Mindenki fontos, hiányzik, ha nincs itt, és aki jön, ír, örömet szerez az érkezőknek. Egyetértek, remek kis csapat vagyunk, és örömmel tölt el, hogy én is ide tartozom.

Igaz, már kicsit el műlt, de én is le arattam a hooror gazakat, nem kaptam elemet, én sem tudtam meg enni a pinkit, csak a dekor ablakból, és nekem sem adott kettő elemet a varázsfa.
Eventet csinálom, mindjárt kész az összes gaz, aztán a két utolsó elem hiányzik még. Na,mindegy, nem is elem...értitek, mire gondolok. Most megint el megyek egy kicsit, de vissza jövök, mert Imi horgász történetét ki hagytam. Direkt. A végére tartogattam, mint valami csemegét, és amint vissza értem, rögtön el is olvasom. Kellemes, szép estét, jó játékot!

 

Sziasztok! Üdv a teljes tagságnak!
@Imi: Zseniális volt az írásod! És még értettem is, amit a szerelésről írtál.
Nekem 4,5 kg-os potyka volt a legnagyobb eredményem. Azzal is kellett küzdeni.

 

Nem fogom elfelejteni, hogy "vaaan máááásiiiiik"...
Alkalomadtán jelentkezem érte...

 

Na, itt vagyok! El olvastam a horgászos történetet, nagyon jókat nevettem rajta, imádom ezt a stílust! Imi, megint remek voltál, márminthogy a mese, és maga a sztori!!! nagyon köszi, hogy el hoztad nekünk, mert érdemes elolvasni! Én nem szeretek horgászni, a srácok járnak, de ha ott lettem volna, biztos végig izgulom.

 

Szolidáris voltál velünk, te se akartál kimaradni a baki baki hátánból.

Köszi, akkor tudod merre hány méter?

Elkottyantottam, lecsaptál rá majd szétnézek a "tarsolyban".

Köszi.
Gondolom a "srácok" elárasztanak hallal nem győzöd pucoválni?