Épelméjűek

Madárcsicsergős szép reggelt!
+3 fok van borult égbolttal.

 

Na csak vigyázz magadra te Ződség, Zsémbit csak ne okold!

Majd kérek róla véleményt. Én csípősre készítettem a kencét.

Ez egy olyan csapat, ahova jó bekukkantani, aztán itt ragad az ember.
Merre laksz, hogy ekkora hóval küzdötök?

 

Szép reggelt!
Szilvi saját magát rabolta el nem keresem meg majd legközelebb mert Ti nénik mindig változtattok kedves kolléganőm szavával élve így járt

 

Sziasztok, szép napot mindenkinek!

Nos hát, a közelgő Húsvétról mi is juthatott volna eszembe más, mint a Húsvét sziget. A Wikipédiából ollóztam egy kis ismertetőt, de akit bővebben érdekel, érdemes elolvasni ott az egészet, mert hatalmas és nagyon érdekes anyag van róla.

"A Húsvét-sziget a Csendes-óceán délkeleti részén, Óceánia területén, a Baktérítőtől délre található sziget. Néprajzilag Polinézia része, nemzetközi jogilag Chile tartománya 1888 óta. Nevét Jakob Roggeveen holland tengerészkapitánytól kapta, aki 1722-ben húsvét vasárnapján fedezte fel. A Húsvét-sziget főleg a mintegy 900 fennmaradt monumentális kőszobor (rapanui nyelven moai) révén híres. A sziget területének 40%-a a Rapa Nui Nemzeti Parkhoz tartozik, ami a világörökség része.
A vulkanikus eredetű sziget a többi emberi településtől legmesszebb eső, régóta lakott hely a világon. Ebben a minőségében versenytársa Tristan da Cunha szigete az Atlanti-óceán déli részén, de annak csak a 19. század óta vannak állandó lakói. Hatalmas távolságok választják el a szárazföldtől és a Csendes-óceán többi szigetétől is. A legközelebbi lakott település tőle 2092 km-re északnyugatra van, a Pitcairn-szigeteken. Dél-Amerika legközelebbi pontja a chilei Punta Lavapié nevű földnyelv 3600 kilométerre délkeleten. Északkeleti irányban a Galápagos-szigetek az első szárazulat, 3474 kilométerre.A lakatlan Sala-y-Gómez-sziget fekszik a legközelebb, mintegy 400 kilométerre kelet-északkeletre.
A modern genetikai vizsgálatok egyértelműen rokonítják a húsvét-szigeti őslakosságot a polinéziaiakkal. Utóbbiak származását a tudomány mai állása szerint Délkelet-Ázsiába lehet visszavezetni. A Csendes-óceán szigeteinek meghódítására i. e. 3000 – i. e. 1000 között indultak el Tajvan szigetéről. Terjeszkedésük több hullámban zajlott le, és az i. sz. 1. évezredben, a legelfogadottabb elméletek szerint valamikor i. sz. 300 és 500 között eljutottak a Húsvét-szigetre is.A betelepülők hajója a – valószínűleg túlzó – legendák szerint 30 méter hosszú, két méter magas volt, és több száz embert hozott magával.
A helyi szájhagyományok szerint az első telepesek egy nagy, meleg, zöld szigetről érkeztek nyugat felől, aminek a neve Marae Renga volt. Ezt ma a tudósok a Gambier-szigetekkel vagy a Marquises-csoport egyik tagjával vélik azonosítani. A több változatban élő legenda szerint egy kataklizma (áradás) vagy egy, a törzsfőnöki családon belüli konfliktus miatt kényszerültek elhagyni hazájukat Hotu Matu'a vezérletével, és hatheti utazás után értek a Húsvét-szigetre.
A legendák legvitatottabb részét a többszöri betelepülésre vonatkozó, szórványos és ellentmondó adatok jelentik. Hotu Matu'a ezek szerint eleve egy felderítő expedíciót küldött volna ki hat fővel, és az ő visszatértük után indította volna el a betelepülők csapatát. Ezt a kutatók teljesen valószínűtlennek tartják. Egyes emlékezések szerint ezt az első csoportot jóval később egy másik betelepülés is követte volna. Ezek közül a legendák közül emelte ki Thor Heyerdahl a hosszúfülűek (hanau eepe) és a rövidfülűek (hanau momokó) közötti harc történetét is.
A sziget különböző törzsek területeire oszlott, bár az elhatárolódás sokfelé bizonytalan volt. Az egész szigetre kiterjedt viszont az örökletes törzsfő, az Ariki henua vezette „királyi” Miru törzs hatalma. A társadalomban merev osztályrendszer uralkodott, a többlettermék a törzsfőknek, papoknak, a művészet birtokosainak és a harcosoknak jutott. A sziget különböző részei között hatékony árucsere folyt mezőgazdasági termékekkel és az építkezési és más alapanyagokkal.
A fejlett munkamegosztás mellett közösségi feladatok végrehajtására a lakosság nagy részét mozgósítani lehetett. Kelet-polinéziai párhuzamok is arra mutatnak, hogy eredményes közös munkát folytattak az egyes szigetek lakói bizonyos feladatok megoldására, mint például a nagy hajók építésére. A Húsvét-szigeten a kedvező éghajlati körülmények nem tették szükségessé a túl sok mezőgazdasági munkát, a hajóépítésnek a fák kipusztítása vetett véget, így a közösségi energiákat egyre inkább ezoterikus célok megvalósítására, a nagy kultikus szobrok kifaragására és felállítására fordították. A jelek szerint a specializálódott kőfaragó mestereket és a sok tonnás szobrokat mozgató embertömegeket nem kényszerítették, hanem főtt étellel látták el, valamint abban hitben élhettek, hogy erőfeszítéseikért valamiféle természetfeletti jutalmat várhatnak.A különböző törzsi csoportok a saját őseik tiszteletére állított egyre hatalmasabb rituális platformok és ezeken természetesen az ősöket megszemélyesítő szobrok állításával vetélkedtek."

A „Madáremberek szigete”
A Pano Anakena-öböl
A Rano Kao kráter
Moai
A Hoa Hakananai'a a British Museumban
Feltárul egy félig kiásott szobor földfelszín alatti része (2012)
A Húsvét-sziget uralkodó királynője, lányaival 1877-ben
Még néhány kép a szobrokról:
1, 2, 3, 4, 5, 6, 7,

Heyerdahl nevét nem véletlenül tettem bele az idézésbe, vele még terveim vannak

 

Sziasztok!

Egy erdélyi kisvárosban, Csíkszeredában élek. Régebb nem volt ritka a márciusi hó, de az elmúlt években még felénk is ritkán havazott. Idén jóformán tél sem volt, úgyhogy mindenkit meglepett, hogy ilyen hirtelen ekkora hómennyiség lett.

Köszi szépen az ismertetőt! Érdekes olvasmány volt.

Szép napot, áldott nagycsütörtököt mindenkinek!

 

Szia, üdvözöllek a topikban! Mesélnél magadról egy picit, már persze csak olyasmit, ami publikus lehet Akár magán, akár a farmos életedről?

 

Ó, minden évben ingyen mehetsz a Somlyóra...

Nagyszerű volt olvasni, amit kiollóztál nekünk, köszi Ema!

 

Üdv mindenkinek!

Nem telt eredménytelenül a délelőttöm, mert kihasználtam, hogy a farmon nincs tenni való.
Már kisült a kókuszos linzerem.
Lassan kész a zöldbableves is. Saját magam előállított carbonara szószhoz, frissen gyúrtam tésztát. Most szikkad egy kicsit, lassan lehet is vágni, majd főzni.

14-15 éve lehetett, hogy húsvétkor felétek kirándultunk és pulóverben hógolyóztunk, mert hó volt, de hideg nem...

Újfent elragadott a képkeresés...
(Majd délután végignézem, mert ez nem két perces mutatvány.)

 

Szia Kukucska! Összerakni sem volt az
Nem fogok sűrűn hozni, inkább hiányozzon, mint sok legyen belőle
Heyerdahlt nem véletlenül említettem. Annak idején olvastam az összes expedíciójáról a könyveket, arra gondoltam, hogy annak járok majd utána képekkel illusztrálva
A linzered csudásan néz ki Mindenféle sütésedre vevő lennék egy-egy kóstolás erejéig

Szia Mimi! Örülök, hogy tetszett

 

Köszönöm, hogy befogadtok!
Persze, szívesen mesélek picit magamról. Bella vagyok. Jelenleg itthon élek, végzős vagyok a helyi egyetemen. Elméletileg könyvelő lesz belőlem, gyakorlatilag én inkább reménykedek egy tanári állásban - tudom, a fizetések nem mérhetőek össze, de aki a pénzre hajt, az valószínűleg nem megy tanárnak.
2010-ben regisztráltam a Farmeramára, de kisebb-nagyobb megszakítások után 2011 december 31-én hatalmas szabadságra mentem, ami egészen 2015. november 29-ig tartott. A köztes időben néha fel-felbukkantam a farmon, de egy-két hétnél tovább szinte sosem maradtam.
Szabadidőmben szívesen készítek manikűröket - egyelőre csak magamnak, ritkán néhány barátnőnek, de államvizsga után szeretnék egy tanfolyamra is beiratkozni és profi(bb) szintre emelni a lassan öt éve tartó szenvedélyemet. Az elkészült manikűröket a blogomon szoktam bemutatni, ami az utóbbi években inkább manikűrös bloggá avanzsált át, de néha helyet kapnak rajta általam kipróbált receptek, kreatívkodásom eredményei (csomózás, keresztszemes hímzés) vagy egyéb személyes gondolatok is.
Így hirtelen ennyi jutott az eszembe, remélem, nem terheltem vele senkit. Ha valamire még kíváncsiak vagytok velem kapcsolatban, kérdezzetek bátran, szívesen válaszolok.

Igen, évente többször is ki szoktam sétálni, itt van a szomszédban. 40 perc a templomig. Az egyik barátnőmmel éppen hétfőn beszéltük, hogy most már jó lenne beiktatni az idei első somlyói sétánkat - akkor még egyikünk sem gondolta, hogy a tél bizony visszatér.

Igen, akkoriban tényleg nem volt ritka a fehér húsvét (de akkoriban még a karácsony is fehér volt). Sőt, gyerekkoromban soha nem szülinapozhattam szoknyában, mert április végén is hűvös volt még, nem ritkán itt-ott látszott még egy-egy hókupac is.

 

Köszönöm a kis bemutatkozásodat, szerintem ez így elsőre éppen jó és elég is Majd mesélsz menet közben, ha éppen eszedbe jut valami. Többen is vagyunk itt, akik Erdélyről bármikor, bármit szívesen olvasunk, úgyhogy ne fogd vissza magad Nem régiben olvastam Wass Alberttől rengeteg könyvet, a neten szereztem meg őket. Nagyon érdekesek, de egyben nagyon felkavaróak és megrázóak az írásai. Tetszett minden könyve amit olvastam, de most szünetet kell tartanom, mert kicsit besokalltam.
Nagyon érdekes volt a A funtuneli boszorkány, az viszonylag politikamentes és elvisz az erdélyi babonavilágba (is), a gyönyörű tájakon kívül, amit egyébként nagyszerűen ír le minden könyvében az író.

A játékot jó hosszú időre abbahagytad, most akkor itt a lehetőség, hogy bepótold a kiesett éveket

 

Sziasztok!
Már az útvonal is rajta van az segédleten.
http://www.kepfeltoltes.hu/view/160324/1438826115Event-seg_dlet_www.kepfeltoltes.hu_.png

 

Sziasztok!

Bella! Üdvözöllek itt ebben a csodás csapatban!
Ema,fantasztikusat olvastam tőled! Köszönjük!

Mai vacsink hot-dog lesz,mert semmi kedvem semmihez!
Jövök,majd vissza nemsoká,mert a vacsit meg kell csinálnom.

 

Várom majd a Heyerdahlt is.
Én a Kard és kasza cíművel kezdtem, sokat-sokat olvastam tőle. Aztán engem is nyomasztani kezdett. Nem az író, hanem a "történelem". Gyönyörűen ábrázolt embert, természetet, gondolatokat.

 

Köszönöm szépen!

Szégyen-gyalázat, de én még egy könyvet sem olvastam Wass Alberttől. Pedig több könyv is fent van a várólistámon, A funtineli boszorkánynak évekkel ezelőtt neki is kezdtem, de pár oldalnál nem jutottam tovább, mert kénytelen voltam a kötelező olvasmányokat előre venni.
Pár éve karácsonyra a Mire a fák megnőnek c. Wass Albert könyvet kaptam nagybátyámtól. Vagy azzal, vagy A funtineli boszorkánnyal fogom majd kezdeni.

Én legutóbb Karen Rose írónő Daniel Vertanian trilogiája közben kellett szünetet tartsak. Elég felkavaró és valósághű az események ábrázolása, történetalakítás.

Valóban sokat kell bepótolnom. Lassan, de biztosan haladok és rengeteget tanulok.

 

Nekem A funtuneli boszorkány volt az első, a Kard és Kasza a második, de nagyon érdekes volt az is.
Nagyon jól fogalmaztad meg az én érzéseimet is

Te benne élsz abban, amiről Wass Albert ír, sokat tudsz azokról a dolgokról, amiket mi az ő könyveiből ismerünk meg. Azért persze érdemes lenne elolvasnod őket

 

Könyvet még én se olvastam Wass Alberttől,de verset azt igen! Édesapám nagyon szerette a verseit!
Hoztam egyet most,olvassátok szeretettel:


A patak


Halkan susog a dombtetőn az erdő,
csókot hint a rózsás alkonyat,
tölgykoronás rengeteg ölén
halkan csobog, csobog a patak.

Talán elmélkedik. Talán nevet,
vagy sír benne egy elszakasztott húr,
csupán nekünk oly egyhangú e dal,
amint alant bársony-fövénybe túr.

Rajta libegve selymes barka száll,
ki tudja, honnan s mely vidékről jött.
Kicsinyke csolnak, merre, merre mész?
Mi csábít lent a ködfalak mögött?

Midőn a múltkor, szeptember felé,
fehér habok mély titkát kémlelém,
a víz felett titáni árnyalatban
libegve szállt egy elszáradt levél.

Akkor még ősz volt, most tavasz,
a kis patak vígan mesél.
Akkor dal helyett könny fakadt,
virágok helyett falevél...

Lágyan susog az esti szellő,
rózsákat hint az alkonyat,
tölgykoronás rengeteg ölén
halkan csobog, csobog a patak...

A funtineli boszorkányt nagyon szeretném elolvasni, hallottam már róla!

 

Szia Klári! Érdemes elolvasni, jó könyv.
A verset köszi. Tetszik, és nem ismertem

 

Csere-bere! 29-én 15 órától 31-én 15 óráig!

 

Sziasztok!
Szép estét!