Épelméjűek

Sziasztok, szép napot mindenkinek!

Szia Mama!
Örülök, hogy találtál érdekeset a szigeti összeállításban
Elveszős történetem nekem is van, de szerencsére még ennyire sem borzasztó, mint a tied.
A legkisebb fiam 5 évesen a keresztmamájával és az ő lányával Siófokon nyaralt, mi a férjemmel pedig lementünk egy napra meglátogatni őket.Feltétlenül el kellett menni megnézni a nagy hajókat, így a mólón kötöttünk ki. Nagy tömeg, üzletek, séta, néha egy-egy boltba benéztünk. Valaki mindig fogta egy-egy gyerek kezét, és sodródtunk a tömeggel. Valamit kotorásztam a táskámban (női ridikül!!!!), közben haladtam az emberárral, aztán felnéztem, elkezdtem számba venni a csapatot akik pár lépéssel előttem voltak, az én gyerekem meg nem volt velük. Jeges rémület, aztán magamra erőltetett higgadtság. Utánuk kiabáltam, majd visszafordultam és elindultam a tömeggel szemben, ahol pár méter után megláttam a gyerekemet, aki mint a cövek állt egy helyben.
Nagy öröm a riadalom után, simogatások, puszik, aztán kérdeztem a fiamat, hogy mit csinált, nem ijedt meg nagyon? Tündéri volt Rám nézett és mondta, hogy azt csináltam, amit mindig mondani szoktál. Ha elvesznénk, akkor meg kell állni egy helyben és akkor te megtalálsz hamar. Rám mosolygott, .....hát meg is találtál

(Tényleg ezt sulykoltam beléjük. Ha nagy tömegbe mentünk, akkor újra és újra, minden alkalommal elmondtam nekik, ha elvesztenénk egymást, akkor álljanak meg egy helyben és ne mozduljanak onnan, mert oda visszatalálok. Ha elbóklásznak onnan engem keresgélve, akkor sose találjuk meg egymást. Nem hittem volna, hogy szükség lesz rá egyszer, de lett és bevált a dolog.)

 

Nemcsak gyönyörű, hanem tanulságos is a történeted. Most én is tanultam valamit, pedig van néhány visszatérő tanácsom (régen a gyerekeimnek, most pedig) az unokáimnak.
"Ha előre szaladsz a járdán, a szélétől 2 lépéssel beljebb megállsz, és megvárod a mamát. Akkor is, ha körülötted mindenki elindul."
"Ha fenn maradsz a villamoson, a következő megállónál leszállsz, ott foglak várni!"
"Ha nélkülünk szállsz le a villamosról, ott maradsz, és megvárod, amíg a mama visszajön érted! Nem izgulsz, eltarthat egy kis ideig!"
És a többi szokásos: idegenekkel nem állsz szóba, idegen kutyát nem símogatsz meg a gazdi engedélye nélkül...
De amit most Tőled láttam, még nem jutott eszembe. Felveszem a repertoáromba.

 

Sziasztok, kedves Mindenki!

Ema,
bejártam a szigetet az általad hozott képek alapján, és tényleg, olyan sok szép emlék került elő, amiket igen régen hoztam a felszinre.Akár a Margit hid lejárójáról,a zenélő szökőkúttól indultam, akár az Árpádhid lejárónál,a Japán virágoskertnél léptem be a szigetre, mind mind élvezetes perceket, órákat okozott nekem.Köszönöm, hogy felidézted a múltat és vele sok emléket.

 

Sziasztok Épek!
Legelőször is elnézést kell kérnem, amiért a sorvégi csiga-nyereményt felcseré. A legelső, amit máshol olvastam, elhoztam. Talán nem kéne bíznom ennyire a farmerek posztjaiban.

Végig olvastam minden hozzászólást, gyerek-történetet. Jót mosolyogtam.

 

Sziasztok!

Hajnal 4-kor értem haza a buliból,még nem feküdtem le,mert 7-re mennem kellett a csirkékért,aztán meg ebédfőzés.
Most már átestem a holtponton és egyáltalán nem vagyok fáradt.

Nagyon sok boldog születésnapot kívánok Neked!

Nagyon tanulságos a történet,köszi hogy hoztad!

Borzasztó lehetett átélni a kicsilány eltűnését. A lényeg,hogy nem történt baj!

Antikám 3 éves volt amikor elmentünk Gyopárosra fürödni,Anyukámmal meg Apukámmal, Anyummal hallgattunk 1 koncertet a kicsit meg Apura bíztam,de Ő elszenderedett a hűvösben a gyerekem meg elindult,mert unatkozott. Görnyedve kerestük,mert még olyan aprócska volt,világítóan zöld úszónadrág volt rajta,és azt kerestem. Végül a nagy medencénél találtunk rá,ahogy az úszómesternek magyarázza,hogy a Papa elengedte fürdeni és ő csak belemegy a vízbe...
Nagy volt a riadalom...Haza is mentem a kisgyerekkel,mert 1 percig nem tudtam tovább ott maradni..
6 éves korában meg kapott 1 bicajt,mondtam neki nem szabad elmenni sehová csak velünk. (akkoriban még nem volt megcsinálva a kerítés) De nem fogadott szót és csak kiment az utcára biciklizni. Ebből még nem lett volna nagy baj,mert alig van forgalom a kis utcánkban. Hanem Ő elment a köv. utcába,mert az betonos. Az utcabeliek mind Antikámat keresték. Láttam 1 nagy csoportosulást abban a bizonyos "betonos" utcában,hát közelebb érve tátom ám,hogy a gyerekemet veszik körbe nénik,bácsik,aki magyaráz,hogy milyen szép bicajt kapott... Na akkor vagy 1 hónapig nem kapta meg a biciklit....

 

Szia Biciklis Lány!
Igen örülök, hogy sikerült szép emlékeket felidéznem a kis szigetes összeállításommal. Én is örömmel csináltam, bennem is rengeteg emlék tolult fel. Én az Árpád-híd budai hídfőjétől kb 5 percre laktam, onnan csak egy ugrás volt elérni a szigetet, tehát tényleg sokszor jártunk ott. Volt, hogy csak 1 órácskára mentünk át sétálni Anyuval, volt, hogy végigmentünk és a Margit hídtól járművel kavarodtunk haza. Nagyon szerettem ott lenni, sajnos most már nagyon régen nem jutottam el oda.

Örülök, ha jó tippet kaptál, sose kelljen hasznát venni! A te unokáid már nagyok, de nagy tömegben még akár velük is előfordulhat hasonló eset
Nálunk villamos és egyéb jármű nem szerepelt a repertoárban, az úton való átkelés az viszont nagy hangsúlyt kapott. A közérthez vezető úton volt egy útkereszteződés, azon nagyon kevés autó járt, tehát nem kifejezetten forgalmas hely volt. Ettől függetlenül 3-4 éves korában, már az egyik fiam dirigálta az átkelést (épphogy 2 autó fért el egymás mellett az úton, olyan keskeny volt). Megálltunk, balra néz, jobbra néz, megint balra néz, közölte, hogy mehetünk, középen átfordult megint jobbra és vezényelt, hogy mehetünk tovább
Amikor a kicsi érte el ezt a kort, akkor átvette ő ezt a szerepet, hogy ő is megtanulja
A külön előnye az volt ennek, hogy megtanulták még egész picinek a bal és a jobb oldalukat is, mintegy mellékesként

Szia Klári! Remélem azóta sikerült aludnod egyet!
A kisgyerekek mindig önveszélyesek, borzasztóan résen kell lenni velük. Szerencsére egyik "kirándulásából" sem lett balesete a fiadnak

 

Olyan jókat írtok! Két emléket idéztetek meg:
Az egyik a KIsfiammal esett meg. Már szinte születésétől kezdve - a bátyjával egyetemben - folyamatosan tanítottam őket az átkelésre. Budaörsön a bölcsőde a Fő utcán volt, mi a hegy felé az első utcában laktunk. A nagyobbik oviban, a kisebbik bölcsiben, én nyugodt lélekkel Kőbányán munkában. (Ez csak azért érdekes, hogy még munkaidő-kedvezménnyel is csak 5-re értem értük.)
A bölcsi kapuja nyitva, a gondozónő és mellette a KIsfiam. A gondozónő engem kezd szídni, hogy a KIsfiam meglógott. Pár perce ért vissza vele, és majdnem elütötte a busz. Mármint a gondozónőt.
Kiderült, hogy a gondozónő, hogy mielőbb hazamehessen, elment fogat mosni, készülődni és magára hagyta a fiókámat. És ő ugye nem tehet róla, valamelyik szülő hagyta nyitva a kapun a tolózárat. Ha nem a bölcsi piros "egyen"-nadrágjában lett volna, nem látta volna meg befordulni egy utcával arrébb, ezért csak a piros nadrágot - és nem a buszt - figyelte, hogy el ne tűnjön a szeme elől.
Mivel a gyerek ott volt, ezért én nem voltam ingerült, csak annyit mondtam, a gyerek biztos körülnézett.
Csak otthon jött ki rajtam az idegesség, faggattam is a gyereket, aki azt mondta, egyedül volt, azt hitte nem megyek érte, és hazaindult.

A másik történet rövid. Az is a tanításról szól. Akkor Óbudán laktak a NAgyfiamék, már mindkét gyerek megszületett, a kicsi bölcsiben, a nagy ugyanott oviban. A menyem busszal megy értük, esős télen. Már előre rettegett, hogy fog a két gyerekkel - egy a hordozóban, egy mellette, kezében éthordó, szatyor - átkelni a rövid lámpás ámde széles Vörösvári úton. És akkor megnyugodott, amint a lámpához értek, mert a nagyobbik visszahúzta, és ahogy Ema írta, mondta sorban a tennivalókat. (Piros a lámpa, balra, jobbra, siessünk, mert mindjárt piros.) A buszra is egyedül szállt fel, így anyja a többi cuccal sikerrel vette ezt az akadályt is.

(Majdnem kitöröltem, mert így leírva már nem is olyan érdekes a történet, de ha már leírtam.... )

Event: Az egyéb jutalmak mind beszedve, ha lesz még annyi növény és hozzávaló, akkor végül is a paszuly is jöhet.
Kaptam egy új csibét az elküldött helyére, 3. szinten van. Kíváncsi vagyok, játszik-e?

 

Halihó.

Óriási meccset játszottam.
A bal oldalon a pirosak a jobb oldalon a kékek.A sipszó után balra inditottam a labdát, a piros játékos ott cikázott előttem, de kicseleztem és inditottam középre a labdát.Ott már két középpályás játékos nehezitette az életemet,ide oda ugrálva akarták a labdámat megszerezni, de végül is azokat is kicselezve, rúghattam tovább a labdát.Majd egy laza jobboldali rúgással a labdát átadtam és már a háló előtt találtam magamat.Itt pedig a három csatár várta hogy a labdámat, hogy elvegyék tőlem.Ám engem sem olyan fából faragtak, kicseleztem őket és egy kilencessel rúgtam kapura a labdát.

 

Kár lett volna kitörölni, igenis érdekes volt Aki próbált már egy-két-három gyerekkel közlekedni és egyáltalán létezni, az tudja értékelni, hidd el
Az oviból elinduló gyerek........, hát az nagyon meredek. Tiszta szerencse, hogy nem lett baja Az óvónő sajnos nem volt a helyzet magaslatán, ha még neked esett ráadásul, ahelyett, hogy legalább elnézést kért volna.

Ügyes vagy, aranyos leírást hoztál a meccsedről

 

Sziasztok, szép estét MIndenkinek!

Szia Zsémbi!

Az időjárás kicsit megtréfált minket, délutánra beborult, jó sötét felhők jöttek, az uszómester mindenkit kiterelt a tóból, lezárták a levezető lépcsőket, a parton kezdték összeszedni a napozóágyakat, a medencék körül is nagy volt a viharkészültség, odaát a szabadstrandon hangszórók mondták be hogy másodfokú viharjelzés van, jókora szél kerekedett, hült is a levegő, aztán egy óra múlva elmúlt minden. Igaz hogy a túlparton még elég sötétség volt, aztán este 1/2 9-kor mikor vacsoráztunk leszakadt az ég, de csak kb. 1 órát esett. Reggel borult volt, köd, a másik partot nem lehetett látni, de a kinti medence vizét abszolut nem hütötte le, úgyhogy még reggel fürödtünk egy jót, és mire 1/2 12 körül hazaindultunk már a nap is ki-ki sütögetett.

Szia Gabi!
Igazságod van, már most "idézgetünk".

Emama nagyon sok emlék idéződött fel a Margit-szigeti ismertetőd kapcsán köszönöm hogy hoztad.
Én is nagyon sokat jártam még gyerekként a nagymamámmal a szigetre, felpakolva babával, enni-innivalóval, stb. fél-egy napokat is töltöttünk ott. Szép idők voltak. Már évek óta mi sem voltunk kint, igaz minden évben tervbe van véve.

 

Elég, ha csak olvasom a remek labdakezelésedet. Én nem tudom ilyen szórakoztatóan leírni, pedig csupa kilencest rúgok. Csak azért sikerül, mert nem stresszelek, hogy minden meglegyen. Stressz helyett sztepp. Amint rájöttem, hogy nem várom meg, míg elhagyja a szaggatott vonalat, hanem előbb indítom egy lélegzetvétellel, sikerül kicselezni a szaladgálókat. De reggelig megint várnom kell, mert a fekete rózsák elfogytak. Na nem mind, csak egy vetésre való maradt. Az összes "apróság" már az enyém. Ha nem lesz felhőm, nem fog visszafelé forogni a föld.

Hát igen. A legbosszantóbb a letolás volt. Talán ez is indított arra, hogy - bár már nem voltam friss és üde - mégis óvónő legyek.
Három gyerekkel fülészetre sem volt egyszerű menni be Pestre..... Sokszor kellett.

A szigetes gondolatokra: az az állatkert nagyon jó dolog volt. A gyerekeimmel is, az unokáimmal is. Folyton almával megrakodva mentünk.

Örülök, hogy jól végződött és jó emlékeid vannak róla.

 

Jöttem elköszönni,mert mostanra már nagyon fáradt lettem!
Jó éjszakát kívánok Nektek!

 

Rád is fér a pihenés! És te nem csak éjjel, hanem nappal is legény voltál.

 

Sziasztok, Szép estét, Mindenkinek!

Gratulálok a sikeres lövésekhez Nekem néha becsúszott egy 8-as elnéztem, de 3 is A felhőre már felmásztam, most már amit akartam, szupitáp, matrica, banán, titokól meg van, már csak csemegézek......, holnap mennek vissza a mamutok

Vajon Imi rúgja a labdát? nagyon elveszett...

Ema, nagyon örültem Margit-szigeti beszámolódnak, nem sokat jártam Pesten, régebben színházba szoktunk néha felmenni.

Klári Jó éjt, Szép álmokat pihend ki magad

 

Szia Klára! Igaz bizony, a gyerekeknek nincs veszélyérzetük. A kisfiadnak a bicikli megvonás később biztosan eszébe juttatta, hogy szót kell fogadnia.

Mimikém! Csatlakozom az előttem szólóhoz, kár lett volna kitörölni a történetedet! A gyerekek könnyen tanulnak, ha türelemmel tanítgatjuk őket. Büszke lehetsz a családodra!

Régebben, amikor még csak olvasni jártam ide, gyakran vadásztam a meséidre. Olyan életszerűen írod le a támadás menetét, hogy félő, a legközelebbi akciómnál eszembe jut, és kapu mellé lövök a kuncogástól...


Azt hiszem, nekem is fellőtték már a pizsamát, a farmomat bevetettem hosszú érésű növényekkel, és csak remélni merem, hogy nem kapura rúgással álmodom...

 

Jó éjszakát, jó pihenést mindenkinek!

 

Jó reggelt!
+13 fokban a látóhatár szélén a felhők uralják az égboltot.

A tengerparton viszont a felhőtlen égbolton egész nap számolhatjuk a csillagokat. Én tízig jutottam.

 

Szép és derűs reggelt kivánok!

Juditka,
ahogy olvasgattam,ezt a tónál megélt vihart,sajnos az utóbb időben sokszor volt részünk nekünk is hasonló sötét felhős , viharos esetekben, amikor még az ég is mintha leszakadt volna.Még bosszúságot is okozott nekem, mert ahogy hazajöttünk, elképedve látom, hogy bizony a tavasszal szépen festett plafonomon, egy ronda sárga abszrakt vonalvezetéssel, egy folt éktelenkedik.Nem éppen ilyen vasárnapot képzeltem magunknak, hogy rögvest a mosoly eltűnjön az arcomról.Igaz már aki emeleten lakik az számolhat ilyen esettel de mégis.Nekem sem az első volt, de az utána következő izgalom, hogy most akkor a tetőfedő mikor ér rá, a biztositót intézni,s vajon mikor esik újra az eső, amit most aztán igazán kiiktatnák az éltemből.
Igaz, most kora reggel átjött hozzám kávézni Sopánkáné, de nem tudok mit tenni, szeret nálam üldögélni.Pláne ha néha a kávéba belecsempészek egy kis csokis málnás kávét, na annak már az illatát ha érzi, itt is van.

A gyerekkel történt eseteket olvasva nekem is eszembe jutott, amikor a középső unoka még olyan négy vagy öt éves lehetett és az anyukájával együtt lementünk a játszótérre.A játszi, magas keritéssel, azzal a lukacsos, drótfonatos keritéssel volt bekeritve, hogy a labdák se tudjanak eltünni.Aranyos billenős kiskapun lehetett bemenni.
Történt akkor, hogy mi is a kis unokát beengedtük,és mi pedig beszélgetni kezdtünk a kiskapú mellett.Néha néha rápillantottunk a gyerekre, és láttuk, hogy elmélyedve játszik.Hol egy labdával kergetőztek, hol futkostak.Ám egyszer csak ahogy szétnézünk, nem láttuk a gyereket.Néztünk, jobbra, néztünk balra de a gyerek sehol.Gyorsan befutottunk és kérdeztük azt a kisgyereket akivel láttuk hogy játszik, hogy nem láttad ?Nem , volt a válasz.
Ilyen nincs, a kapun nem tudott kijönni, hiszen ott álltunk,akkor hová lett a gyerek?Komolyan elkezdtem aggódni, hogy most merre keressük?Egyfolytában az kalapált az agyamban, hogy ilyen nincs, hiszen mindig ránéztünk és ott játszott szépen nyugodtan.MOndtam a menyünknek, hogy te fussál jobbra én majd futok balra, és biztosan megtaláljuk.Mondanom sem kell, sehol nem találtuk.Mindig vissza vissza jöttünk a játszótérre, hiszen onnan indult az egész.A hátamon a vizcseppek már régen átvizezték a pólómat, de a gyerek sehol.Egy pillanat alatt lepergett velem sok minden de egyáltalán nem fért bele, hogy elvesztettük az unokánkat.
Ahogy ott sopánkodtam még az égre is felnéztem, hogy hogy történhet ez velünk, akkor látom, hogy a mi unokánk a lukacsos drótkeritésre mászott fel és most ott remegett, mert nem tudott lejönni.Azonnal oda rohantunk és amennyire lehetett, felmászott a menyünk is és óvatosan lenavigálta a gyereket a keritésről.
Utána a játszótér melletti padra leültünk és szótlanul üldögéltünk egy darabig.Hogy mondtunk e valamit a gyereknek, arra már nem emlékszem, de hogy ez az esemény nagy és mély nyomot hagyott bennem az biztos.

Kedves Márti,
nagyon jól esnek a szavaid, hiszen ha már az ember idősebb korára újra játszani kezdett, azt gondoltam, hogy a mese is belefér újra.Amikor kicsik voltak a gyerekek, mindig szivesen meséltem nekik és olyan jó volt amikor láttam a csillogó szemüket és mesélj még , mondták.
A farmos játék valahogy új húrokat kezdett el pengetni nálam, és egy egy esemény mindig kihoz belőlem valamit.Van hogy jobb, van hogy kevésbé érdekes kis történetet.

Mimi,
én is ezt a taktikát választottam, hogy szinte együtt indulok az ellenfél csatárával, és igy kicselezve őket jobban jövök ki a kapura lövéssel.A felhőt én is kihagytam, de nem okoz fejfájást nekem sem.

Mosolyt kivánok az arcotokra és további jó játékot.

 

Sziasztok, szép napot mindenkinek!
A történeteitekről az jutott eszembe, hogy az élet a legnagyobb tanítómester, s az elmondott történetek számos gyereknevelési praktikát tartalmaznak.
Én kiváltottam a retró felhőt, meg a titkosokat is, de most várnom kell még felröpire.

 

Jó reggelt mindenkinek! Legalább itt süssön a nap!

Nem sokra megyek az új csibével. Még kap egy napot, ha nem mozdul, megtanítom repülni, akármilyen fiatal.

Találtam a jegyzeteim között egy listát, hogy melyik nemesítéssel lehet a barkács felröppenőket sokasítani. Ha kéritek, hozom.