Épelméjűek

Valahogy így, de inkább úgy mondanám, hogy a kettő között lenne a valóság Osztogatnék is, de tartalékolnék is belőle

Majd visszajön a vásárlás lehetősége is Az évnek ez az időszaka nem igazán alkalmas rá, de egy jó hónap múlva már valamivel biztos barátibbak lesznek az árak

 

Feljebb írtátok, hogy bizony abból, ahogyan ezt a játékot játssza valaki, következtetni lehet arra, hogy a való életben hogyan gazdálkodik. Tényleg pazarló vagyok, ha valaki ezt így nézi, ugyanakkor befektető is vagyok, mert amit most két kézzel szórok, azt idővel visszakapom, és nem elsősorban a pénzről beszélek. Viszont a pénzzel is nagyjából úgy vagyok mint a szívemmel, csak a pénzt a kezemmel adom, a szeretetet meg a szívemmel. A pénzzel úgy vagyok, hogy mindig legyen annyi amennyi kell, és amennyi van azzal meg tudjak elégedni, a szeretettel pedig úgy vagyok, hogy szórom - ha úgy tetszik pazarlom azt is -, mert amit egytől nem kapok vissza, azt megkapom kettőtől.
Visszatérve a Zsémbi és a csp. közötti viszonyra. Tényleg nemtörődöm módon játszom néha, mert nem vigyázok a csp. állományomra, és ebből helyesen következtet az aki rám próbál következtetni. A való életben is ilyen vagyok. Erőlködöm rettentő módon, és mintha már egy kicsit megfontoltabb lennék, de jó hosszú életet kell kapjak a sorstól, hogy legyen időm megtanulni takarékoskodni. Másrészről viszont miért kellene megtanulnom....?

 

A te nézetedből teljesen jogos a kérdés
Ha én azt kérdezném, hogy lehet nem takarékoskodni, tőlem meg ez lenne jogos, az én személetem miatt

 

Teljesen jól kiegészítitek egymást, én meg vagyok az arany középút... (Néha apró kilengéssel...)

 

Tényleg így van ez jól. Ahányan vagyunk annyifélék, és mégis egy csapat! Ha mindenki becsüli ami a másikban érték, akkor működik jól a világ. Manapság ez nem igazán divat, ezért is (!) ragaszkodom annyira hozzátok. Ez az ördögöcske nem eléggé riasztó.

 

Nem is az volt a cél, hogy riasztó legyen. Inkább valami kis csintalan, de azt nem találtam meg hirtelen...

 

Lenne magamról egy fotó elküldeném, azzal meg is lenne.

 

A türelem keresett pofit terem...

 

Jujjjj! Erzsike szólj rá, hogy hagyja abba! Addig magyaráz, míg a végén hallgatok rá.

 

Akinek kéne a farmunkon illegő billegő kutyának látszó tárgy, innen le lehet menteni. Majdnem alulra le kell tekerni >>>>>

 

Legfeljebb le nyelem a kutyát is!

Hát, nem bánnám. Állatoznom kell, mert venni nem lehet. Határ a csillagos ég.

Azért is szeretem ezt a játékot, mert ahogy előbb írtátok, mindenki önmagát adja, hasonlít a valós élethez. Különbözőségeink, és hibáink is építőek lehetnek, szinesebbé teszika csapatot, és ez nagyon szép benne. Becsüljük, értékeljük egymást, mint a valódi életben embertársainkat, barátainkat, és így szórjuk a szeretetet, ami nagyon sokat segít, ha éppen a ládára kell ülnünk.

Az emberi tulajdonságaink meg mutatkoznak itt is, de az a leg szebb, hogy önmagunkat adjuk, és ezt tapasztaljuk a találkozókon, személyes ismeretség után, és ez nagyon fontos. Nem mást mutatunk a billentyűk mögött, mint a valós.

 

Köszi Imikém!

Sütike!
Ezt gyönyörűen fogalmaztad meg. Boldog lehet Kicsikincsed, hogy ilyen nagyija van!

 

Hát, most aztán.......ha nem látok ki a szememen, honnan tudjam, mit rakok a tenyészházakba?

Nagyon köszönöm! Remélem, annyira értékelni fogja a jó dolgaimat, mint a gyerekeim teszik.

 

A jó példát fogja követni, ebben biztos lehetsz...

 

Ne törődj semmivel! Keverd!
Biztos vagyok benne, hogy értékeli, és nagyon, de nagyon szeret téged!

Hanem aztán ajaj Zsémbi van!
Iminek gratulálok a cukorbari sikeres eladásához, a Jemának pedig a hatalmas szerencséjéhez. Még aztán Ő nem szeret tenyészteni...., Ó, teboldogítónagyhatalmú.......!

 

Biztosan így lesz....tapasztalom a gyerekeknél is.

Én is imádom!!

Én sem szeretek tenyészteni, eddig nem is volt szerencsém, mégis, nagyon nyerő ma eza dolog nálam, mert itt vagyok, és beszélgetek Veletek. már csak ezért is meg érte..

Én is gratulálok...

 

Jó is néha egy kicsit megpihenni Sütike! Annyit hajtasz nap, mint nap, hogy ennyit igazán meg kell engedned magadnak!
Muszáj, hogy néha lazíts, mert vissza kell pótlódni az energiáknak, akkor majd lesz mindig erőd azokat a jó kis gyurmaidomokat ide-oda rakosgatni, hajtogatni. Úgy irigyellek néha (nem komolyan, csak egy picit), belefújhatsz a pocijába, és majd jól megkapaszkodik a hajadban, és úgy, de úgy kacag.
Alízkával annyit szoktunk nevetni, hogy néha azt hittem úgy marad az arcom.
Amikor nagyon pici volt, fürdés után a bugyolából kibontottuk, megpuszilgattam azokat a rózsás kis talpakat, és időnként úgy tettem mintha elszédülnék azzal, hogy "phúúúúúúú de bőőőőődös a te lábad!". Csak úgy gyöngyözött belőle a kacagás. Később aztán mondta, hogy médecceee!

 

Sziasztok!Szép estét!Elolvasom mit írtatok délután.Olyan mérges lettem erre a tenyésztésre,hogy csak na..

 

Akkor te is úgy várod, a következőt, ahogy én?

 

Nem voltál szerencsés? Sajnálom. Nekem jó sok szupertápom ment el, lett is eredménye, de első szintűt a bánatos lótetűnek sem ad...., nem is értem...

Én aztán nem így várom, még akkor sem, ha korlátozva vannak az esélyeim.