Épelméjűek

Szia!
Húhaaaa, szavazni kell/lehet? Én a közelében sem jártam ennek a kiírásnak, fogalmam sincs miről szól, így ezt sem tudtam. Mindjárt utánajárok én ennek, az nem járja, hogy nem megyek szavazni, ha lehet

 

Halihó.
Nagyon tudom csodálni azokat az embereket, akik ilyen szépet tudnak a két kezük munkája után ott hagyni,nem csak a maguk, hanem a mások gyönyörűségére is.Hej de sokan vannak, akik maradandót tudnak alkotni .Néha úgy érzem, hogy egy kicsit igazságtalan a sors, mert vannak emberek, akiket sok tehetséggel megáldott .Persze, mindenkiben van valami csoda, amit csak ő tud,ami neki okoz örömet, és akkor már nem olyan igazságtalan ez a sors.

Elmentem én is megnéztem a Tavaszváró fórumjátékot, tényleg sok szép és igazán mutatós képet találni.Természetesen a lájkomat is otthagytam.

 

Marika!Láttad a videót?Ha nem érdemes megnézni,azon csodálkoztam végig,hogy tud olyan egyenes vonalat húzni,hogy nem is támassza meg a kezét,nagyon ügyes.Párom már közölte,jó lenne,ha ilyen mézeskalács lenne karácsonykorKb így néztem rá.Kézügyességemet inkább hagyjuk.Köszi a szavazatot,meg mindenki másnak is.

 

Látod Ema, most is bejöttem megcsodálni a ruhácskámat/madárkámat. Olyan cuki.

Hát én nem tudtam, hogy szavazunk, de lájkoltam a nekem tetszőket.

 

Szilvi,
azt mondja a hölgy, hogy gyakorolni, gyakorolni.Hol van még a karácsony, csak meg kellene próbálni, ha a férjed kéri.
Én is láttam a videót,két éve foglalkozik vele.

Szia Mimi,
tényleg nagyon szép a madárkád neked is.Várom, hogy megszólaljon.Sajnos nem fog, pedig olyan mintha...

 

Sziasztok, kellemes délutánt mindenkinek!
Ma nálunk gyönyörűen süt a nap, mindjárt a kedvem is virágosabb lett, és egy kicsit aktívabbá váltam.
Gyönyörűséges az a mézeskalács alkotás, láttam a videót is, szájtátva néztem végig.

Ezen elgondolkodtam. Azt hiszem nagyon messze van az a Karácsony, ameddig én gyakorolhatnám, és akár csak valami hasonló is kijönne belőle, ezért aztán nagyon el tudom fogadni amit írtál. Jó, hogy vannak ilyen kreatív emberek akik a kezük munkájával el tudnak varázsolni bennünket. Egyéb művészetekről nem is szólva.

 

Zsémbi, azt gondolom,
úgy is mindjárt itt van a Húsvét, ott is lehet majd gyakorolni.

 

A tied meg olyan, mintha a 20. század elejéről való lenne. Nagyon szép, nagyon szeretem azt a kort, régebben szerettem volna akkor élni.

Szia neked is!
Egyetértek Elzivel! Mindegyikünkben ott van a talentum! És soha nem szabad a máséhoz hasonlítani.
Bementem egy laptopszerelő boltjába hogy megkérdezzem, fordulhatok-e hozzájuk, ha gond van. Nem írom le olyan bonyolultan, ahogy beszélgettünk, de a talentumhoz épp passzol, amit a fickó mondott. Ő se szerel autót, ő a számítógéphez ért.

 

Mimi, tudod, amikor nyugdijba mentem nem volt itthon számitógépem, mert valahogy nem éreztem szükségét.Ezt mondtam magamnak, ám volt egy nagy bibi, hogy voltam már nézegetni a kirakatokban, sőőőt néha még a boltba is bementem, de amikor a keresztkérdéseket a RAM-ról,a processzorról,hány megás legyen.Szóval nekem ezekhez nem volt fogalmam.Szegény Imi, ha ezt elolvassa,te jó ég, na de szégyellem de nem az erősségem.A boltban bizony ott égtem, hogy nahát milyen egy kótyagos öregasszony még ezt sem tudja.
Igaz, kezelni több programot tudtam, sőőőt tanitottam is az SAP-t, mint munka folyamatot, de a technika, na az aztán nem smakkolt.Vagy négy évig csak ácsingóztam a számitógép után, aztán amikor a gyerekeknél hozzájutottam egy két parti kártyához,(a géppel) juj de jó is volt.

Négy év után aztán hozzájutottam egy használt géphez, az maga volt a csoda amikor valamit meg tudtam oldani.S amikor az XP elavult, akkor jöhetett az új gép.Addigra már azért kupálódtam én is.De hogy.Egyik alkalommal kinyitom a gépet és a betűk helyett sok helyen számok jöttek.A búbánatba, most vajon melyik billentyűt is nyomtam meg, amit nem kellett volna.Milyen is az ember, nem vettem észre, hogy szegény billentyű az világitott, csak éppen nem kiabált, hogy komámasszony itt vagyok , én vagyok a NUM LOCK billentyű, amit megtetszett nyomni, de minek.
Na szóval voltak jópofa dolgok, de szerencsére megszerettük egymást.
Azóta már be benézek üzletekbe, néha még kérdezek is.Igazad van , mindenki abban jó, amihez ért.

 

Bekukkantottam a játékos topikba, az első oldalon megnéztem pár alkotást, de nem volt időm tovább nézelődni. Kár, mert amit eddig láttam, azok között is volt szenzációsan ötletes és szépen kivitelezett. Szerencsére a szavazás nem rajtunk múlik, maximum lájkolni lehet, de az meg nem viszi előre a játékostársakat, mert a moderátori csapat lesz a zsűri. Majd ha lesz jobban időm, azért szeretnék jobban nézelődni, remélem össze is jön
Most futok (vánszorgok) vissza a konyhába, ezer a dolgom

 

Annyira jó olvasni, hogy más is kezdte valahogy.
Nekem valahogy mindig sikerült egy kicsit elámítani, aztán - gondolom - megsajnáltatnom magam, mert elég rendes volt a legtöbb segítő. Persze akadtak bunkók is, akik "mit akar ez az öreglány" arccal néztek rám. No azért ilyenkor kicsit megvillantottam azt, amit már tudtam.
Nekem az egyik fiam programozó, neki mindig kellett fejleszteni a gépét, aztán én megkaptam az először lecseréltet. Ó anyám, a monitor majdnem akkora volt, mint a lakásom. Ez a laptop viszont már saját szerzemény. Szerelőhöz vinni könnyebb, mint az asztalit.
Elzi! Egy-két mondat, és mennyi emléket előhoztál. Köszi.

 

Sajnos nekem nincsen a környezetemben tudós ember, igy aztán a magad uram, ha szolgád nincsen .Szivesen beszélgettem.

 

Hogy van a rengeteg dolgod?

 

Bizony...., belőlem is.
Az előbb írtad, hogy a 20. század első felében kellett volna élned. Nekem is. Mindig olyan örömmel hallgatom édesanyám "meséit" a gyerekkoráról (Ő 1929-es), pedig benne volt a világháború a fiatalságában, aztán az ország újjáépítése, az egész élete küzdelem volt. Három gyereket nevelt fel gyakorlatilag egyedül, mert míg el nem váltak apámtól addig is anyánk volt a családfenntartó. A két kezével és a nagy küzdeni tudásával teremtett meg nekünk mindent. Azt hiszem az ilyen emberek lehetnének példák bárki előtt. Ha belegondolok az életébe mindig ugyanarra a következtetésre jutok. Nem a hatalom, a pénz, a vagyon, még csak nem is az iskolázottság, vagy a tanulmányok során szerzett tudás, hanem az életnek a szeretettel és bátorsággal való megélése az igazi érték. Mindenkinek a saját életében az az igazán teremtő erő, ha a saját feladatát a legjobban látja el, ha az életútját igyekszik őszintén végigjárni. Akkor nevetni amikor szívből nevet, azt szeretni akit szívből szeret, szenvedéllyel haragudni, de a haragnak csak ideig - óráig szabad tartani. Akik a múlt században születtek életük egy részét még az igazabb értékekkel körülvéve élhették meg, és a becsületre, a küzdeni tudásra való nevelés megtette a magáét.
Nagyszüleim két háborút, sorsfordító időket éltek meg, rengeteg munkával, szenvedéssel, de mindent végig egymást szeretve, támogatva. Hét gyermekük született, abból három élte meg a felnőtt kort. El sem tudom képzelni, nagymamám hogyan bírta ki négy gyermekének az elvesztését, hogy miből tudott erőt meríteni, és menni tovább..., és hogyan tudták olyan emberekké nevelni a megmaradottakat mint anyám, a nővére és a bátyjuk. Neki ott falun, pontosabban hegyi lakosok voltak, csak idősebb korukban költöztek le onnan, nem az az élet jutott amit némelyik filmben látunk. A napernyővel, gyönyörű ruhában, fess fiatalember oldalán korzózó nő, de nem cserélte volna el az Ő Jóskáját senkivel. Mint ahogy a Jóska sem nagyanyámat. Küzdelmes, de tartalmas és mai eszemmel azt mondom szép életük volt. Mindig, mindennek tudták a maga idejét, módját és helyét, és aszerint élték a mindennapjaikat. Mama három évvel idősebb volt nagyapámnál, de ez soha nem volt sem észrevehető, sem téma. Papa még a 70 éves asszonyának is azt mondta, hogy "ilyen gyönyörű vállai mint az én Rezámnak, senkinek nincsenek a világon". Szerintem ez mindent elmond.
Azt hiszem azért tudtak olyan szépen élni, mert a természettel együtt éltek. Az anyaföld, a mező, az erdő szabta meg a feladatokat, és annak ritmusához alkalmazkodott az élet is. Minden természetes és magától értetődő volt, és bármennyire is elfáradtak, a lelkük tiszta maradt és olyan értelemben szabad, hogy tudott szárnyalni. Nekem még lehetett részem olyan igazi szüretben, amikor több gazda szőlejében szedték a szőlőt, mindenhol jó páran összegyűlve, és messze hallatszott az énekszó.
Bocsánat, hogy egy kicsit nosztalgiáztam. Pontosabban ez nem is nosztalgia, hiszen nem velük egy korban éltem, mégis...

 

Szép estét !

Haza keveredtem. Nagyon jó napom volt. Itt olvasva benneteket szép dolgokról és értékekről nagyon jó és egyben megható is.

Régen nagyon szerettem rajzolni, különböző kézimunkákat , de főleg kötni. A Fürge Ujjakból mindig kötöttem a lányomnak a legújabb divat szerinti ruhát, pulóvert , mellényt stb. Ma már nincs ilyenekhez türelmem.

Nagyra értékelem azoknak a játékosoknak a munkáját, akik időt szenteltek rá, hogy jobbnál-jobb alkotásokat készítsenek a mi gyönyörűségünkre. Csak gratulálni tudok hozzá.
A számítógéphez való viszonyom , őszintén nem a legjobb ! Elviseli , hogy néha olyan dolgokat csinálok szegénykémmel, hogy még én is elcsodálkozom, hogy ezt , hogy csináltam. Amikor viszont vissza kellene állítani az eredeti állapotot,na az már egy más kérdés. Ilyenkor valamelyik unokám mindig kisegít, hisz már a legkisebb is tanul informatikát az iskolában.
Ilyenkor mindig megdicsérnek, hogy Mama megint újított valamit !

Zsémbi ! Nagyon szépen leírtad a szüleid és azt hiszem az akkori időre vonatkozó kor rajzot. Emlékszem, drága nagyapámra, akit imádtam, ott lógtam náluk mindig, de ez azzal is járt, hogy nagyon hamar megismerkedtem a kapa nyelével. Soha sem sietett. Reggel megitta a kupica pálinkáját, megreggeliztünk és mondta, na menjünk jányom, majd nagyanyád hozza az ebédet. Kint voltunk egész nap, de ebéd után kötelező volt a fa alatt pihenni. Na befejezem, mert holnapig tudnám írni.

Az eventet befejeztem , visszaállítottam az eredeti állapotot a farmon.ennek is pipa !

 

A kötés? Életem kötőtűvel alkotott két fő műve Alizkának egy halványlila sál, és neki készült volna egy pink színű mellényke (még amikor meg sem született), de mert élő ember meg nem tudott tanítani tudatosan szaporítani és fogyasztani, így végül is az egyik babájáé lett. Megjegyzem nagyon szerette, a sálat pedig büszkén viselte.
A régi időkhöz való vonzalmamról hosszasan, hosszasan tudnék írni, de nem szeretnék senkit untatni, főleg pedig traktálni vele.
Örülök, hogy jól sikerült a napod, megérte kimozdulni egy kicsit.
Most elmegyek egy kicsit, mert megkéstünk a vacsival, aztán meg kezdődik közben az Alpesi őrjárat, de majd jövök!

 

Sziasztok,Szép estét!Hazaérkeztem én is.Látod Zsémbi nagy volt a jókedv tegnap holnaptól sírás lesz,jövök később elrendezem a dolgokat.

 

Sziasztok. Ma szép idő volt itt amikor sütött a nap, levettem a fülemre húzott sapkát, de amint jött pár felhő és a szél is piszegett rögtön vissza kellett rakni a tar fejemre - én követtem el egy nyíróval - mert akkor már hűvöske lett. Így váltakozott egész nap és én csak mutatóba kapcsoltam be a gépemet inkább kint ténykedtem ezt azt, majd el is ballagtam a szomszéd utcában lévő távol élő barátaim házához megskubizni meg van-e még? Mivel a helyén találtam szétnéztem mivel is kezdek ha még jobban sütni fog a tűzgolyó, persze a fű már kezd nyúlni úgy hogy nyirbászolás a kezdő lépés.
Szóval én a továbbiakban ezt a vonalat akarom követni, ólakat fákat nem rakok ki (eddig sem) vagy csak nagyon hosszúérésű ólakat mint a paletta és pehely és max kétszer kell leszedni naponta a második már késő este így nem kell bekapcsolgatni. A 2 nagyaratás meg 12 órás közökkel történik mint mindenkinek, reggel este. Szóval estefelétől gépezés nappal találni valami hasznosat - ez itt a cél kérem.

 

Sziasztok, Szép estét! Jöttem jelentkezni, még élek, picit elhavazódtam.... csak olvasó módban voltam

Gratulálok, a jó tenyésztéshez eventhez
Az eventel végeztem, a tenyésztésem a szokásos semmi..., próbálok még pár szupit kivarázsolni a gazdakörből, hogy hétvégén tudjak még tenyészteni.

Zsuzsa-mama, Zsémbi nem hiszem, hogy untatnál... szívesen olvasom

 

Sziasztok!
6-ig dolgoztam!
De itt vagyok! Még jó,hogy nem kellett vacsit főznöm,mert tegnapról bőven maradt!
Ahogy hazaértem,jövök be,de olyan iszonyúan belerúgtam a küszöbbe,hogy 1 óra alatt duplájára dagadt 2 lábujjam! Most jegelem,de nagyon fáj!
Még alig olvastam vissza,nem tudom a nap történéseit se,de pótolom valahogy!
Kérdésem lenne!
Pörgettem 1 50%-os Csp bónuszt! Mire is használható ez??

Most megyek olvasgatni!