Épelméjűek

Ha nem tudsz belépni 2-3 bagolyban el tudom küldeni. (ment)

 

Évike,
szép hagyományai voltak nálatok az ünnepeknek.Ahogy olvasom, most is szerét ejtitek a családi összejövetelnek, aminek lesz is egy nagyon klassz attrakciója, a kakas pörkölt s méghozzá bográcsban.Túrós rétes, hmmmmmmmmmm ez aztán finomság.Kivánom, hogy az időjárás is hozzájáruljon, hogy sikerekben gazdag legyen....
Imi,
ne gondolj másra, mint arra, hogy egész egyszerűen megtetszettél neki.Punk tum.Ezen nincs mit szépiteni, viszont nem talált viszonzásra, igy gondolta,...... és naná hogy feladta.Azért szerintem még nincs minden veszve, mert hol van még az este....

 

Sziasztok, szép napot Mindenkinek!

Legalábbis szebbet mint itt van, mert esik az eső.
Event befejezve, a titokólak még kirakásra várnak, mert mindig elfelejtem őket.
Olvastam a húsvéti hagyományokról szóló írásaitokat, a régi locsolkodós része nem igen hiányzik, a készülődés, sütemények készítése már jobban.
Nálunk a sonka, tojás ami hagyomány, én is szoktam barkát venni és tojásfát csinálni belőle, sok dísztojásom van, meg kis díszek /nyuszi, bárányka, csibefészkek, stb./ meg nyuszis kosaram amibe a csokitojásokat szoktam tenni. A bejárati ajtóra is szoktam ilyenkor nyuszis ajtódíszt tenni.

 

Szia Évi! Nálatok azért még összejön a család most is, és ez jó dolog. A te unokáid is majd emlékezni fognak ezekre a családi összejövetelekre

 

Halihóóóó...
Hogy én mit nem találtam....... .
S ha tetszett, akkor ezt sem hagytam a helyén...
Na még mindig nincs vége, mert ez aztán nagyon tetszettt

 

Az utolsót csináltam már A második nagyon jópofa, az első meg egy őrület Kinek van türelme virslidarabokat spagettivel átfúrni és úgy megfőzni Amúgy tetszik nagyon az is

 

Azzal a virslissel nekem az a gondom, hogy szerintem mire a tészta kész lesz a virsli szétfő. Láttam már régebben, akkor is ezen témáztam...
Este ki is próbálom és beszámolok...

 

Az jó lesz!!!

 

Nem vártam estig, kész van...
Ahogy azt gondoltam is, a virslik megrepedtek, de nem estek azért teljesen szét. A tésztának az a része, ami a virsliben van, nem tudott rendesen megfőni, félig nyers maradt, de ehető. (Juhbeles virslivel csináltam.)
Nem tudom lefényképezni, mert nekem nincs mivel...

 

Sziasztok!
Remélem Zsémbinek meglett az összes felröpi.
Lukimi: mióta befejeztem az eventet, és már nem kell felröpi, a kukorica is ontja a bögréket
A madárkádnak tegyél ki egy ragadozó képét, vagy sziluettjét. Nálunk a klinika van "kidekorálva" rengeteg fél méteres képpel, azóta a madárkák nem akarnak berepülni. Sajnos az üveget nem látják.
A piacon bevásároltam kakukkból (le is amortizáltam a kasszát), de megcsináltam a legenda utolsó 3 szintjét! Vaú! (vagy hogy is kell leírni az örömujjongást )

 

Én is éppen arra gondoltam, hogy a virsli szétmegy, a tészta meg nem fő meg benne rendesen. A juhbeles virsli még legalább minőségi, amit én veszek, azt biztos nem lehet főzni (még simán sem). Az ötlet jópofa ettől még

Szia Kriszti! Gratulálok a legenda befejezéséhez, az minden pénzt megér

 

Ó, köszönöm szépen!

 

Végül is, a próba sikeres volt...az olaszok úgy is félig főtten eszik a tésztát, most ..............de mi nem vagyunk olaszok...

 

Én nem szeretem "al dente" a tésztát, csak rendesen puhára főzve

 

Ez nem al dente volt, hanem majdnem roppanós...

 

Gratulálok a legendához, evet befejezéshez.
Írásom után fogtam magam elkerekeztem pár helyre, mivel szépen kisütött a nap.
Kapucnis széldzsekiben kicsit melegem volt,de nagyon jó szolgált ,mert mire beszereztem a
friss réteslapokat ,szakadó esőben értem haza.
Régebben nálunk jöttünk össze / sajnos már nem bírom/,
utána az itteni lányoméknál húsvétkor ha nem sikerül,pünkösd és karácsonykor.
Persze ha tudnak jönni ,akkor is együtt vagyunk.
Szerencsére elég összetartóak.

 

Sziasztok!
Itt vagyok frissen, üdén.
Veszem a kakukkokat és termelem az orchideát és a tulipánt.

 

Ha meg van a virágos felhősorod, akkor most érdemes aktiválni...

 

A lényeg, hogy ehető volt!!Majd én is kipróbálom...
Most elköszönök, jó játékot kivánok továbbra is...

 

Sziasztok, szép estét Mindenkinek!

Hejj! Emán döfi! Jó kis eresztés volt.

A tengelice hosszú ideje járta a világot. Szapora szárnycsapásokkal szelte át az eget, legyőzött számtalan hegyet, átrepült végtelen nagy vizeken. Hazát keresett és egy otthont, ahol családot alapíthat. Néha meg-megpihent, és bár sokszor és sok helyen érezte, hogy talán majd ott, ott majd otthonra lel, valami mégis űzte, hajtotta. A napokból hetek, a hetekből hónapok lettek és a kismadár még mindig úton volt, egyetlen pillanatra sem feledve célját. Nem volt türelmetlen, nem volt kétségbeesett, de mindvégig tudatában volt az idő múlásának. Az a tengernyi csoda amit útja során látott valamelyest kárpótolta a még meg nem lelt otthonért, és volt, hogy egy-egy szépséges hely láttán megdobbant kis szíve, mégis, mégis szárnyalnia kellett tovább. Tudta. Egyre biztosabban tudta, hogy a hely, ahol majd fészket rak, és ahol minden egyes nap tiszta szívvel, boldogan dalolhat, már közel van. Aztán egyszer csak ott volt. Pontosan előtte. Rendezett, tiszta porta, fák, amelyek majd árnyat adnak ha tűz a nap, és az a fa, amelyet mindvégig keresett. Amelyik majd elrejti fiókáit amíg kell. Ez az a fa, ahol fészket építhet a párjára lelt tengelice. Miért éppen ez az udvar, és miért éppen ez a fa? Mert ennek az udvarnak ez a fája az egyetlen a világon, amelyiknek legmagasabb ágán dalol az a madár, amelyiket a sors párjának rendelte. Soha nem látott, fenséges, méltóságteljes, erős, és megbízható, és, és, és.....nem találni rá szavakat.! Ujjongott a kismadár, a párjára lelt tengelice.
A ház előtt, hátát az ajtószárfának vetve, arcát a nap felé fordítva állt egy ember. Élvezte a melengető sugarakat. Hallott a ugyan a madarak öröménekét, de csak úgy mellékesen, oda nem figyelve. Az egész együtt - a tavasz volt az ami belülről jövő mosolyt csalt az arcára.
Tengelice hosszasan nézegette az embert. Bizalom támadt benne iránta. Szerette volna megismerni a gondolatait, beszélgetni vele.
Mindegy is, hogy miről, csak beszélgetni. Elmesélni neki, hogy hány és hány országon repült át idáig, és, hogy mennyire örül, hogy rátalált erre a helyre. Ami attól vált otthonává, hogy itt találta meg a párját, a fát és az embert, akinek mosoly ül az arcán ha a nap felé fordítja, akinek megnyugtató a szava, és akiről minden tengelice, rozsdafarkú, cinke, gerle, kakukk, és a világ összes madara tudhatja, hogy udvarán bátran fészket rakhat. Nem fog légpuskát a kezébe, hogy "csend" legyen, nem fog légpuskát a kezébe mert bosszantja a madárpiszok, és nem fog légpuskát a kezébe csak úgy a maga kedvtelésére.
Ezt is el akarta mondani, és meg akarta köszönni a szúnyoghálót az ablakon, amin olyan nagyon jól meg lehet kapaszkodni.
Sok - sok dolgot el akart mondani, de az ember még nem volt kész arra, hogy megértse. Majd idővel, gondolta a tengelice, és

Ennél szebb Húsvét nem is kell Évike.

Szia Juditka!
Nagyjából így díszítünk mi is, az ajtóra nem mindig teszünk díszt, de az ablakra szoktam valami kedves nyuszis dolgot rakni.
A locsolkodás elől már évek óta bezárom a kaput. Amióta nem arról szól, amiről kellene, haragszom rá.

Sajnos nap közben csak egyszer tudtam learatni, így még hiányzik 39. Az már szerintem semmi, szinte a zsebemben érzem.