Épelméjűek

Álmodj szépeket Ema, és gyorsan gyere vissza!

 

Nem hálót szövögetek, hanem tervet, hogy hogyan tudnék minél több horrorgazt termelni a lehető legrövidebb időn belül...

Ema! Én ismerem a pókfóbiát, a lányom volt ilyen. Nem tudom, hogy csinálta, de már nem fut visítva, ha pókot lát. Van itthon madárpók vedlésünk is, ő hozta egy ismerősétől.

 

Sajnálom, nagyon rossz lehet jó pihenést

A lakásban én is leszedem a pókhálót, de szerencsére, nálunk ritkán van, bezzeg a porcica, az folyton beköltözik..... menek én is, csak tudnám, hogy merre... reggel óta csinálgatom...., de még is úgy érzem nem haladok, egy hét alatt irdatlan állapotok vannak...

 

Csak szépen, nyugisan, nehogy már fölhúzd magad! A lakás van értünk, nem mi a lakásért. Ez így nem egészen kerek, mert azt is tudom, hogy ha nem teszünk a lakásért, idővel megesz bennünket a kosz, csak mondani akartam valamit amivel kizökkentelek!

 

Szervusztok...
Ema,
nagyon hangulatos ez a tó, de valószinűleg félnék lemerészkedni ide, .Persze ez a veszély nem fenyeget..Hogy a csudába találtad meg ezt a tavat?
Olvasom, hogy a pókok nem a barátaid.Viszont hajnalban, amikor a harmatcseppek bevonják a pók által szövögetett hálót, az nagyon szép tud lenni.

 

Szerbusztok kedveseim !

Végre nekiduráltam magam és leültem írni… ti csak győzzétek olvasni !!!

Be kell valljam „férfiasan” , hogy bizony a rám irányuló feladattól egy csöppet megijedtem… és nem kis időbe telt, amíg összeszedtem magam… Én féltem, nem édesanyám… olyannyira, hogy a 20 éves osztálytalálkozónkra el sem tudtam menni… egyszerűen képtelen voltam szembesülni azzal, hogy édesanyámra mi vár… ugyanis az osztályfőnököm velünk kezdte és velünk fejezte be pályafutását… hasnyálmirigyrákos lett és három hónap volt neki még hátra… Féltem. Nem akartam látni meggyötört arcát, megőszült, megritkult haját…

Muszály volt összeszedjem magam, mindenki rám nézett, most mi lesz?

No, az lett, hogy el kellett fogadnom, hogy ez egy állapot. Egy olyan állapot, amiből a legjobbat kell kihozni. Gyorsan utánanéztem mindenféle kiegészítő kezeléseknek, rendeltünk Pécsről Cul…vit gyógyszert ( és, hogy van Isten: férjecském egyik ismerőse Pécset járja autóbusszal hetente, a gyógyszertár mellett egy udvarhelyi süti a kürtőst, azelőtt egy hónappal meg a férjecském ott volt pipaszívó versenyen, még a gyógyszertár előtt is elsétált, így pillanatok összeállt a kép és rendszeresen tudjuk biztosítani édesanyámnak a gyógyszert ), szedi a C vitamint, amit szintén Mo.-ról szereltünk be, 1 kilósat porban, csak lúgos vizet használ, lugisító diétán él, graviolát iszik… szóval mindenféle alternatív gyógymódot használunk ...

Gyorsan ( mert hát miért is lassan) összekiabáltam a család apraját nagyját: Megyünk közösen megünnepelni édesanyám születésnapját ! A teljes menüt vittem: korhelyleves, disznó- csirke- és báránysült, párolt zöldségekkel meg szalmapityókával. Minden készen volt, asztal megterítve, drága édesanyám csak nézett nagy értetlenkedve, hogy miért nem ül senki sem asztalhoz, miért kell annak a csirkének még sülni, mikor készen van, miért kell 15 főre melegíteni a levest, mikor csak fele a létszám, meg hogy édesapám mit mind lesi állandóan a kaput ? Arany lelkű édesanyámnak potyogott a könnye, mikor látta, hogy a kapun érkezik húgom, családostúl-mindenestül, egy nagy dobostortával !
Most már értett mindent
Kapott ajándékba piros fehérpöttyös teafőzőt, hozzá csuprokat az unokák fényképével és orchideát.

Most is ott voltunk egy hetecskét, lesuvickoltam mindent, disznót vágtunk, befőztünk, kifőztünk, besütöttünk, kisütöttünk és mindezt úgy, hogy az uram képes volt közben kijelenteni, hogy az én asszonykámnak bizony nem kopik le a körme a sok munkától
Na hát, azért nem, mert …
Megint jön egy új bekezdés ...

Mindig olvastam a szomszédban, hogy Györgyink megy körmöshöz… meg képet is mutatott róla és közben még azt is tudtam, hogy kedves gazdatársam rengeteget dolgozik… nem tudtam az istennek sem elképzelni, hogyan lehet akkora körmökkel dolgozni és még baja sem lesz… na, hitetlen Tamásné így ment el műkörmöshöz és negyven évesen így került először manikűröshöz… és láss csudát három napos ciffes, domestoszos súrolást, disznóvágást, hagymaszedést, fuszulykapucolást mindent kibírt és nem kopott !
…na ezért nem kopik le a körmöm a sok munkától

Tudtátok, hogy a kislányom is szabadságon volt?

Az úgy kezdődött, hogy sógornőm felajánlotta kiköltözik hozzánk pár napra és mi ketten apjukkal menjünk el szabadságra… Persze mielőtt elutaztunk, levágtam tíz csirkét, főztem töltelékes káposztát, székelygulyást, jusson Berta néninknek is belőle, hátra hagytam, hogy a mosógépet csak akkor nyisd ki, mikor kikapcsoltad , a pirítóst csak akkor vedd ki a kenyérpirítóból, ha kihúztad a csatlakozót a konnektorból, ne hagyd nyitva a kocsiajtót, mert lemerül az akumlátor, itt van ez a csudaszer, ha valami baleset lesz, ezzel kell fertőtleníteni, a leánkának adjátok a hecserlit, hogy ne legyen ősszel beteg, míg végül kituszkoltak az ajtón, hogy mán mennyél és a kislányom felkiáltott nagy örömmel: ELKEZDŐDÖTT A SZABADSÁGUNK !

Nem sokat terveztük a kirándulást, annyit tudtunk, hogy van két éjszakánk Torockón és még kettő valahol. Torockót azt hiszem nem kell bemutatnom Nektek. Annyit tennék hozzá, hogy 1998 szilveszterén itt kérte meg az uracskám a kezemet és adott egy év gondolkodási időt, hogy válaszoljak, amit természetesen kis is vártam és az éjféli harangszó után mondtam igent . Innen mentünk harmadnap haza egy üveg Tokajival bejelenteni édesapámnak az eljegyzést
Most mindezt felelevenítettük, igaz csak egy jó pohár forrásvízzel Csudaszép az a hely

Két éjszaka után csomagolni kellet mert más vendégek érkeztek. Kimásztam a tetőtéri ablakba es letelefonáltam a következő szállást Bélesen ( mikor végeztem csak akkor eszméltem fel, hogy csak egy szál pendelyben vagyok, gyorsan végignéztem a falun vajon valaki látott-e, mert hát egy csöppet kiabálni is kellett, hogy a vonal tulsó végén a hoteles hallja mit is akarok )

Az utat egyáltalán nem ismertük, a Nyugati Kárpátokat akartuk végigjárni, ennyi volt a cél. A guglitérképpel ki is néztük a legrövidebb utat, úgy, hogy egy kis hegynézés is legyen benne. Elképesztően gyönyörű, tele meglepetésekkel. Csak 20 kilométer volt erdő között földút, de széles és sima, teljesen járható. Csodás a látvány, lélegzetelállító.

Bélesen a szállás egyértelműen szocreál: kopott padlószőnyeg, falambéria, vörös bársony sötétítők és szalvétákkal leterített pult , úgy egymás mellett több, háromszögbe leterítve… nem tudom ezt pontosabban megfogalmazni… látni kell

Persze nyetinternyet és a tévében is nagyjából curejka a műsoron. A vendéglőben pacal és csorba ,valamint miccs és flekken. Slussz. Na nem olyan slussz, mint a kuncogóknál, ennyi vóóóót és kész. Egy üzlet sehol. Ha netán későn értél haza, nuku kaja pálcikával, azt kaptad vacsorára. A táj pazar! A többi kevésbé… Egy apóka a víz partján egy A4-es lapon reklámozta, hogy elvisz csónakázni 10 lejért. Persze ezt csak akkor tudtad elolvasni, ha egy rakatt nyaktörő mutatvány után lemásztál a tóhoz. Hőmérséklet est 10 fok, reggel 3. Pántos nyári ruhácskában indultam el itthonról, na meg hálistennek édesanyámkötötte szvetterben. De rezget így is a bokám a hidegtől!

A recepciósnál kikönyörögtük a netet, hogy keressünk megint útvonalat a gugli segítségével a Medve Barlanghoz. Gyönyörűen mutatta a járható utat, leellenőriztük a térképen is, az is mutatta, még azzal az utcaképes programmal is megnéztük néhol a helyet, hol halad az út… Már akkor fel kellett vona tűnjön, hogy egy-két helyen nincsen streetview… Egy két útkereszteződésnél a heeeeei, măăăăăă módszert alkalmaztuk, így haladgattunk. Köves út vagy 30 kilométer, járható… hegyi egyszemélyes út leaszfaltozva, jobb kéz felől 30 méteres szakadék, bal kéz felől hegyfal mi középen végig imádkozva, nehogy valami szemből jöjjön. Egy egy kanyarba esszébbhúztam magam, hátha keskenyebbek leszünk. A kétszemélyes út tele aknavetőkkel. Akkora gödrök voltak rajta , hogy egy vájling simán belefért volna. Kb. 130 kilométer volt az egész, de három órás út. A medvebarlang megint csúcssuper, ahogy a nagylányom mondta valamikor, csak nagyon nagyon egynyelvű. Az idegen turisták hiába mosolyogtak olyan szépen románul, senki sem értette és szegények ők se az egészből egy kukkot se. Idegenvezetés, ismertetők, információk minden volt, csak éppen más számára kínaiul…

Hazafele gondoltunk egy merészet és a 70 kilóméteres utat választottuk. Amíg kiértünk a Padis fennsík tetejére csak ámultunk, itt is tudnak jó utat ! De csak egy darabig. Volt út , nincs út. Mi bizony visszafele nem megyünk, hát menjünk előre. Egy két vizmosásnál még elment úgy a kocsi, hogy nem kellett kiszáljak, de egy idő után centire kellett mutogassam az uracskámnak, hogy 2 centi jobbra, 15-öt előre, majd 3-at balra. 20 kilómétert megtettünk 3 óra alatt. Megfordulni nem lehetett, így maradt a csakelőre. Ahogy irányítgattam a kocsit, közben néztem jobbra - balra nehogy mán valaki vagy valami meglepjen , sűrűn emlegettem drága jó édesapámat, hogyasszongyahogy : Ne indulj soha útnak féjsze, szalonna, kenyér és pokróc nélkül.

Mire visszaértünk a szálláshelyünkre , szószerint izomlázunk volt a megfeszített vezetéstől. Persze arra már csak a nukukaja volt pálcikával és egy doboz mogyoró.

Másnap a vacogós reggeli után már nagyon kívánkoztunk hazafele, pedig olyan szívélyesen marasztaltak az ottaniak, hogy épp egy nagy ünnepség lesz A.Iancu keresztjénél, meg is kérdeztük, hogy az merre van, aprólékosan elmagyarázták , mi pedig megkönnyebülve bólogattunk, hogy bejó a mi utunk nem arra vezet.

Este, mikor a lányaim a nyakamba ugrottak és meséltek, meséltek, csicseregtek és be nem állt a szájuk én csak mosolyogtam, hogy bejó itthon lenni .

A 20 perc szünetem lejárt, még majd jövök .

Puszka Mindenkinek!

 

Szia Gyöngy! Élvezettel és nagy örömmel olvastam a beszámolódat és a sok jó, szép eseményt, amiben részetek volt. Örülök, hogy jutott egy kis kikapcsolódás is, az amúgy azt hiszem iszonyatosan munkás hétköznapjaidba
Remékem jut időd hamarosan ismét közénk jönni és folytatni az írást, de ha nem, azt is megértem, akkor várlak szeretettel,amikor sikerül ideérned.
Anyukádnak nagyon drukkolok, de ezt úgyis tudod

Szia Biciklis Lány! Nézelődtem, keresgéltem, és ha beleakadok valami olyan érdekességbe, amiről úgy gondolom itt is lehet helye, azt becsillagozom és alkalomadtán előveszem

Nem mertem megnézni a képet, mert gyanítom valami pókos dolog lehet, azt meg inkább kihagynám Ha valaki megírja, hogy nem az, akkor majd megnézem


Voltam vásárolni, ami nálam csodaszámba megy, hogy eljutottam. Kaptam sok jó dolgot, az egyiket amiért mentem, sajnos nem. A másik fontos a paprikáknak valami tápot szerezni, na az viszont nagyon jól sikerült. Kaptam olyan biocuccot, amiben semmi kemikália nincs, csak növényi és állati eredetű tápok vannak benne. 1 literes és 500 valamennyi forint volt, tehát nem is vészesen drága. Mivel nekem nem nagy mennyiségben kell, így a szezonban tuti kitart, ennyit meg megérnek a szépséges paprikáim

 

Sziasztok!
Szia Emama!

Erre nekem most feltétlenül reagálnom kell Remélem, szabad...
Dettó, és dettó, és dettó
Sosem volt negatív élményem pókkal kapcsolatban, sosem dobtak rám, sosem csípett meg, fogalmam sincs, honnan ered. Rengeteget gondolkodtam rajta, mit vetítek ki "szegény" állatkára, mi lehet a tudatalattimban stb.
Nem jöttem rá. Rengeteg sztorit tudnék ezzel kapcsolatosan elmesélni Neked/Nektek...Többnyire vicces, bár nekem, aki átéli, nem annyira...
Olyan helyeken is észreveszem és kiszúrom őket, hogy általában tényleg megdöbbenés követi, hogy ezt én hogy a fenébe láttam meg??, aztán a mondat: ez külön Neked van itt, bevonzottad
Mindig el kell magyaráznom: nem FÉLEK a pókoktól. Félnék pl. egy oroszlántól, ha egy méterre állna előttem, mérgesen, pl.
Ez iszony. Amikor meglátom, hogy valami fekete a lábaival "rohan", hááát, kész vagyok... Vagy, amikor látom, hogy a hálójában "reng". Vagy csak a teste... Ez így vicces, de nagyon-nagyon csúnyának találom őket..És ilyenkor jön a libabőr, meg a hiszti oké, évek óta próbálok rajta csiszolni, környezetem megvédése érdekében És ha valamelyik családtag kinyírta, általában akkor nyugszom meg, ha megmutatja a "holttestét".
Egyszer olvastam, akkor fog elmúlni ez a fóbia, ha az illető minél közelebbről szembenéz a félelme, szorongása tárgyával. Van, ahol ilyen pszicho izé során a pácienssel már odáig jutnak, hogy már a kezébe is kell fogni egyet.
Szóval, nekiálltam a kezelésemnek, miután megláttam egy dokumentumfilmet, amelyben pókokra vadásztak Néztem, amint három férfi egy nagy lyukba bottal piszkál, és egyszer csak ott lógott egy rajta egy hatalmas pók. Oké, mondtam magamnak, semmi para, most gyógyulok Igen ám, de a pók megbillent a boton, és a három férfi úgy eldobta a botot, hogy ledermedten tiszta sokkomban, meg a magam kínzásában úgy döntöttem, hogy reménytelen eset vagyok, és azon nyomban elkapcsoltam.

És nem fogjátok elhinni valamennyire működik mégis. Nna, nem itt, Angliában, hanem otthon.
Ugyanis, itt, lehet, csak én lakok póktanyában - bár elköltöztem, most még tiszta a terep-, de ahol előzőleg laktam, a Temze -parton, hát, ne tudjátok meg. A bokrok felett kb. 10 hatalmas fekete lógott. Ez a hatalmas ez tényleg hatalmas. Általában Párom a hős, aki megmenekít, de még Ő is azt mondja, hogy ezek nagyon nagyok... Én nem tudom, a nyirkos levegő, a nagy páratartalom, vagy hogy sosincs megfagyva itt a föld, nem tudom, mi az oka..Egyszer mentünk ki este egy baráttal a városba, és persze, ott volt egy, a ház falán. De egy akkora, hogy az említett barát, a Párom, és egy másik srác kapkodta elő a fényképezőjét, hogy: azta...., ekkorát sosem láttunk Gondolhatjátok...igyekeztem úrinő maradni
Szóval, ennek hatására, amikor otthon vagyok, ott a nagy akkora, mint itt a pici, és otthon minden picitől előjött az undor, most odáig jutottam, hogy volt egy picike a szobában, és Anyukám, hogy ő összenyomja. Kiszaladt a számon: Anya, nem szükséges, ez nem is pók... És akkor mindenki nézett rám döbbenten. Még én is- magamra...
Oké, de mondjuk itt van is ok a félelemre. Nem tudom, hallottátok-e a Sainsbury's banánokat. Zacsiban vannak, és volt többször olyan eset, hogy brazil vándorpók volt benne, hazavitték, nem vették észre, utána el kellett költözni hotelbe, szakértők mentek a házhoz, a Sainsbury's meg kárpótlást ígért. Ez az egyik legveszélyesebb pókfajta.
Párom mindig csekkolja nekem a banánokat...
Aztán a kollégám mutatta a lábát, ő is tart tőlük, előtte nem félt, de őt megcsípte a sípcsontján. Egy hatalmas, fekete "sebféle" van a lábán, mintha kutyaharapás lenne, azt mondta, kórházban volt vele, tele volt hólyaggal az a rész...
Azóta fújkálja az ablakot, ajtót, matracot, mindent.
De itt mondjuk...minden állat valahogy nagyobb...

Szóóóóval, csak szerettem volna tudatni Veled, Emama, hogy mélységesen együtt érzek Veled, és nem vagy egyedül

 

Sziasztok! Be futottam lejelentkezni, de a tovább futás el maradt. Nagy élvezettel olvastam minden sort, amit írtatok.

A dohányzós, friss levegős támától hatalmasat nevettem, mert hát érintett vagyok....aztán néztem a szép képeket, fantasztikus ez a tó. Bár én is inkább a létrát választanám, mint a másik módszert.

Kedves Gyöngyvér!
Élvezettel olvastam szabadságod történetét, néhol csodálkoztam, aztán mosolyogtam, nagyon hangulatosan írtad le......tetszett a lánykérés is... Remélem, később a szebbik része marad meg a kiruccanásnak..

Édesanyádnak a legjobbakat kívánom, és azt,hogy erőfeszítéseiteket siker koronázza.

Aztán, a pókfóbiát is végig olvastam. ismerem a témát, de ennyire részletesen nem tanulmányoztam át. Komoly dolgokról ír a cikk, és minden szava igaz. Nálunk a menyem pókos, és mindent meg tett ellene, próbált szakemberrel is közelítenia pókokhoz, de semmit nem javult a félelme. Én is pontosan ezeket a tüneteket tapasztalom, ebben az évben már kétszer kaptam rohamot, de nálam nem a pókok, hanem a béka, és társai váltják ki. Pontosan ezeket tapasztaltam én is, amit itt olvastam. Nagyon kellemetlen dolog, de nem tehetünk róla. A lányom is béka fóbiás, pedig én is mindent meg tettem, hogy ne érezze ezt a dolgot, és ne féljen a békáktól, de hiába, ő is éppen ilyen félelemmel van irántuk.
A menyem meg markába szedi őket, és el viszi a garázs ajtóból, ha megy haza későn a fiam, nehogy rájuk menjen.
A póktól meg visít, meg rohamot kap. Hát, ez van........

Annyi minden eszembe jutott, amíg olvastam, most meg valahogy el szálltak a fejemből a gondolatok.

Ma egész nap futottam, pörögtem, ahogy szoktam.. Holnap jönnek a gyerekek teljes létszámmal, és a lányom barátnője is, aki családtag nálunk, nagyon szeretjük. Szóval, szuper nap lesz, de sajnos, az is el múlik.
Így ma sem unatkoztam. Jó idő volt, de nem voltam az udvaron egész nap, még a friss levegőt is a konyhában szívtam..

 

jöttek az érzések szépen, sorban ahogy olvastalak.
Isten hozott Gyöngy! Nagyon vártalak. Hosszú volt amit írtál, de nem eléggé, legszívesebben csak olvasnám és olvasnám. Ma még majd legalább egyszer, aztán holnap is elolvasom, és akkor úgy fogom érezni, hogy itt vagy, és te személyesen meséled el a történteket. Nevettem, sírtam is egyszerre, sok érzést szabadítottál fel bennem, és most már egészen biztos vagyok benne, hogy erős lélekkel bírsz, megbirkózol minden nehézséggel amit csak hoz a sorsod.
Édesanyádnak a mielőbbi felépülésen túl azt kívánom, hogy érezze milyen szerető családja van, annál jobb és hatékonyabb gyógyszer talán nem is létezik!
Nagyon vigyázz magadra, vigyázz mindenkire és ne felejtsd, hogy várunk.

Szia Reagálni? Természetesen szabad, sőt szabad jönni bármikor és bármilyen gondolattal, témával. Örülök neked!
Ezek szerint Angliában élsz te is. Voltál a Skót Felföldön? Az a nagy vágyam, hogy oda egyszer eljussak. Szegény épek már torkig vannak vele, mert milliószor elmondtam, hogy én oda ha egyszer elmegyek, kiállok egy meredély szélére, kitárom a két karom és akkorát ordítok amekkorát csak tudok. Ez a fixa ideám! Egyébként én az egerekkel, p..........l (ennek még a nevét is utálnám leírni) vagyok így. Elég ha a tévében látok egyet, már rohanok ész veszejtve el onnan. Azt nem állítom, hogy egy tenyérnyi póktól nem ugranék vagy három métert álló helyemből, de amúgy normál méretűektől szemem sem rebben.

Nem hazudtoltad meg magad ma sem Sütike, csak megtaláltad a rohanni valót. Kipurcantottam magam én is. Az összes guggos babot le, az összes vöröshagymát felszedtem. Így már nyugodtan várhatom a holnapi esőt. Vasárnapra már csak annyi, hogy főzök, és ha lesz kedvem elkészítem a hagyma helyét a padláson. Nem sürgős, mert előtte még szárogatjuk egy kicsit, aztán meg le kell a gyökerét, szárát (már amelyiknek egyáltalán van) vágni. Viszont a csoprosat már akár fel is hordhatnám. Majd meglátom.
Teliholddal nem nagyon jutottam előbbre, csupa 3 és 6 órásakat kellene vetnem, ami önmagában nem baj, de nem tudtam időben aratni minden alkalommal.

 

Szia, Zsémbi! Sokat dolgoztál Te is! Ennek a télen lesz igazán értelme, amikor csak fel kell menni érte a padlásra, és kéznél van, ami kell. A befőzésekkel vagyok így, amikor hetekig a télre főzöm a lekvárokat,a befőtteket, meg folyamatosan pakoloma fagyót, lecsót, egyebeket....télen jó a tartalék. Az idén is tervezem, de nem tudom, mi hogy fér bele a zűrzavaros életembe.

Itt olvastam, azt hiszem, Te írtad éppen, hogy a ház van értünk...tényleg, ehhez képest a napi rohanás közben végig is takarítottam, mert hát jönneka gyerekek...mintha nem szívesen jönnének, ha éppen van egy kis por..urambocsá, egy kis rumli. Dehogynem..csak én érezném kínosan magam. Mikor 4 éve a rohammentő vitt a kórházba, minden maradt..kislányom haza jött külföldról, hogy velem lehessen a kórházba, meg az apját egy kicsit segítse.......Mikor haza mentem a műtét után, első nap félig életben neki álltam csiga tempóban rendet rakni, amit tudtam. Másnap jött a lányom, és azt mondta, anyu, meg látszik, hogy itthon vagy..ne tudd meg, mi volt itt, mikor apu egyedül volt.. Dehogynem tudom, mondtam neki, mindig ilyen állapotok várnak haza, ha pár napra lelépek.. Sajnos, a pasikat nem tudtam rendre szoktatni, pedig nagyon akartam..

Na, szívok egy kis friss levegőt a konyhában..

 

Szia Hóvirág! Nagyon örülök a jöttödnek, igazán máskor is szívesen látunk itt
A TV-ben én sem bírom a pókokat, a hideg rázott attól csak, hogy olvastam amit te láttál ott.
Én sose prórbáltam tenne a fóbiám ellen, mert tudom a módszert és elképzelhetetlennek tartom, hogy azt velem megpróbálja bárki is előadni. Így hát marad a fóbia, ezt az életemet már így fogom leélni
Angliába viszont nem megyek, ezt ezzel az elbeszéléseddel már elintézted

Szia Sütike! Látod, nekem a békákkal nincs bajom. Nem fogdosom őket meg, de nyugodtan elvagyok ha a közelemben van, az se lenne gond, ha mondjuk a lábamra ráugrana.
Sajnos a fóbia egy betegség. Nem tehet róla aki benne van, szenved is tőle, nem is tud szabadulni tőle az ember, és végig kíséri az egész életét. Ezért is tartottam olyan nagyra a fiam hőstettét. Látni kellett volna szegényt, hogy megrázkódott, amikor először megpillantotta azt a rusnya pókot, de aztán csak kinyírta.

Az egérrel sincs bajom, azt nyírtam már ki az idők során, bár nem nagyörömmel tettem. Nem szeretek semmilyen állatot gyilkolászni, de azt akkor muszáj volt.

 

Nyugodtan megnézheted, egy harmatcseppes pókháló van rajta, pók a közelében sincs...

A bicajjal vigyázni, mert okozhat meglepetést...

 

Nagyon köszönöm Igen, itt vagyok Angliában, Londonban voltam, most kijöttünk Londontól nem messze, egy kicsi városba.
Skóciába még nem jutottunk el, de szoktam látni képeket, és én is vágyódom oda, meg Írországra is nagyon kíváncsi lennék, azt mondják, ott is gyönyörű helyek vannak...
Cornwallban voltunk legutóbb, van ott egy hely, az a neve, hogy Land's End, ez a legnyugatibb pontja Angliának, ott már az Atlanti-óceán van, a távolban látni lehet a nagy világjáró hajókat..
Találtunk Cornwallban egy világítótornyot, ott volt egy házikó, a tenger, szikla.. Leültem, és hallgattam. A Csendet. Én ilyen csendet soha az életemben nem hallottam...Se autó, se város zaja, se gyár, se emberek...A tengerben volt egy kis szikla, aminek nekicsapódott a hullám, azt lehetett hallani, de az sem volt közel...Csak ültem, meg ültem, és mondtam Páromnak, egy picit most irigylem azt, aki ebben a házikóban lakik, semmi stressz...És a Csend...nna, itt lehetne igazán meditálni csak...
A szabadságaink száma korlátolt, ezeket általában Magyarországnak, meg a Családomnak tartogatom
Nna, de majd egyszer..
Nem rossz ötlet, miután kiabáltál, megkönnyebbülsz, legalábbis ezt mondják..hogy néha rengeteget segít...
Én még nem mertem sose kipróbálni
Szeretem az állatokat, most sajnos, nincs, de nagyon szeretem őket, és egyik állattal sem vagyok így, csak és kizárólag a pókkal...Ki érti ezt?
Bevállalom a Tieidet - az Egeret és a ... Okés?
A legnagyobb baj a pókfóbiával, hogy pók aztán mindenhol van..Van, aki a kígyóktól iszonyodik, de az szerencsére nem túl gyakori...
De a pók??

 

Erika! Látom már megtanultad tölteni is...

 

Köszi szépen, a pókhálót sem bírom nézni, attól is rosszul vagyok

A tengerparttal és a csenddel most megingattad az elhatározásomat, hogy Angliába nem megyek
A tengert nagyon szeretem, szívesen ültem volna ott én is, ahol te halgattad a végtelen csendet és az óceán csobbanását.

 

Csuda egy pofa vagy hallod! Műtét után nekiáll rendet rak

Te én az összes pók dacára elmennék. Sőt! Még kekeckednék is velük, hogy najugye!

Köszönöm a felajánlást, hogy leveszed rólam az egér és a ......izé iszonyt.
Hanem ez az érzés a Csenddel nagyon ismerős. Néha ha kívül nagy a zaj megpróbálom magamban megtalálni. Szeretem a nyugalmat, a békesség érzetét. Mindenki azt hiszi, hogy én egy amolyan pörgős ember vagyok, pedig nem. Persze megteszem amit kell, könnyen beszédbe elegyedem az emberekkel, és őszintén érdekel is amit mondanak, de ha emellett soha nem lehetnék magamban, csendben, azt nem tudnám elviselni. Majd ha megyek Skóciába, úgy alakítom a dolgokat, hogy a ti környéketeken az összes pókkal megdumálom, hogy húzzanak el onnan.

Erzsike
ez a pofi már megint. Neked valami különleges érzéked van a pofikereséshez. Valamelyik nap akartam én is egy fergetegesen jót hozni, meg is mondtam a "barátomnak", hogy mit keresek, csupa nyomi dolog jött ki rá.

 

Szia! Aranyosak vagytok, nagyon köszönöm
Jajj, Istenem, a lelkemen fog száradni.. Ne haragudj... engedd meg, hogy gyorsan kihangsúlyozzam, hogy itt, ebben a városkában most még nem találkoztam velük...lehet, csak a folyópartot kedvelik a nagyobbak...
Valószínűleg már én is így maradok, remélem, a következőben, ha lesz következő életem, akkor semmiféle fóbiát nem fogok egy állattal szemben sem érezni..
A fiad tényleg hős, szegényke...A piciket még csak-csak összenyomom, de ami már 0,001 mm átmérőjű, lábastól , annak már én sem merek a közelébe menni...

 

Istenem de irigyellek, te meglátod a 0,001 mm átmérőjű teljesen mindegy, hogy mit?!

 

Naa, jajj, de jóó!
Sokszor jut eszembe az a hely, hogy oda nagyon szívesen visszamennék én is...

Én inkább tisztes távolságban próbálok tőlük maradni...
Nagyon aranyos vagy, köszönöm, de cserébe feltétlenül meg kell, hogy hívjalak egy ebédre
A magamban-lét, a "magammal levés" nekem is létszükséglet..
Talán épp ezért tudsz kifelé is könnyen figyelni, mert befelé is megvan..és akkor egyensúly van...

A teljesen mindegy mit azért nem fedi a valóságot, mert azt kontaktlencsével sem biztos...de a pókot, azt tuti, lencse nélkül, éjszaka, bárhol, bármikor