Advent első vasárnapja

A világunknak van valami rendje. Ha tetszik, ha nem.
Ciklikusan visszatérő "órarend" szerint megy minden. Igen, néha megállítanánk, vagy csak kiszállnánk belőle kis időre.

Akár egyes vallásoknak, akár egyes nemzeteknek, vannak állandó ünnepei, amelyek szintén bizonyos rendszer szerint ismétlődnek.

Nem szeretnék semmilyen történelmi visszatekintést, vagy hosszú értekezést írni sem a karácsonyról, sem az adventről.
Arról sem akarok beszélni, hogy mi ennek az időszaknak az alapvető célja és arról sem, hogy mivé tettük mi a ezt a XXI. századra.
Egyszerűen csak mélázok, (hangosan) gondolkodom mindenféléről.

Advent. 4 hét és itt a karácsony.

Szürke, ködös, hamar sötétedő és szomorkás időszaka ez az évnek. Várakozunk, várjuk a fényt, az ünnepet, ami ebbe a szürkeségbe hoz valami felemelőt.
Vajon képesek vagyunk a fizikai készülődésen kívül magunkat is kitakarítani, feldíszíteni, megmelengetni? Mi kell ehhez? Mindenkinek más.

Ebben a 4 hétben keressünk néhány kapaszkodót, pár "semmiséget" a mindennapjainkban, ami segít ebben a belső "rendrakásban".

A vízcsapból is adventi ötletek, tanácsok, napirend és még ki tudja, mennyi minden folyik. Olvashatunk sok közhelyet, unalmas panel szöveget.
Foglalkoznak újságok (papír és online egyaránt) a lakás díszítéssel, a konyhai előkészületekkel, a testápolással/wellness-szel. De vajon a belsőnk karbantartása miért szorul ennyire háttérbe? Ott olyan nagy rend van?

Elsőként poroljuk le egy kicsit a boldogság polcunkat!

Minap láttam egy reklámot, ami valami női arcápoló csomagot próbált (volna) rám tukmálni. A boldogság volt a témája és az, hogy a boldogság csak döntés. Ha akarom, akkor boldog leszek ma és holnap és holnapután. Hú, de felbosszantott ez a reklám, ráadásul olyan napon néztem, amikor olyan fájdalommal volt tele a szívem, amiről eddig nem volt tapasztalatom.
Szívesen visszapofáztam volna annak a figurának, aki drága köntösben, egy még drágább fürdőszobában kenegette az arcát egymás után legalább 4 valamivel, hogy "de szegény ember vagy te, ha neked ez a 4 krém jelenti a boldogságot".

Álljunk csak meg itt! Mi a csuda az a boldogság, amit mi keresünk?

Mindenkinek más, ez természetes.
Mennyi művészeti alkotás próbálta megjeleníteni ezt az érzést. Szavakkal, színekkel, hangokkal, történetekkel.
Mégsem lehet kijelenteni, hogy pontosan tudjuk mi ez. Valami nagy dologra gondolunk, nem? Valamire, ami elmossa minden gondunkat és az általunk elképzelt mennyországot hozza el nekünk a földre.
Amíg várjuk, óhajtjuk ezt az idilli állapotot, vajon észrevesszük azt a sok hétköznapi boldogságot, ami "utunkba kerül"?

Mi lenne, ha ezen a héten elgondolkodnánk azon, hogy milyen apró boldogságok vannak a mindennapjainkban? Mi az, ami mosolyt csal az arcunkra? Mi az, amitől kisüt a nap a szívünkben?

Mi lenne, ha ezen a héten tudatosan keresnék ezeket a boldogságmorzsákat? Lehet ez egy friss finom péksütemény, amikor az első harapásnál legszívesebben felsóhajtanánk, hogy úhhh, de finom. Vagy csak a napi megszokott rutinjainkat nézzük más szemmel. Biztos van közötte olyan, amit azért (is) csinálunk, mert jó nekünk.

Mi lenne, ha ezen a héten a "nemszeretem" elfoglaltságokban tudatosan keresnénk valami apró jó dolgot? Nem erőlködve, csak észrevéve azt, hogy ebben is lehet valami jó.
Igen, a ködben és szürkületben is lehet szépséget találni. Ha mást nem, azt a bizonyosságot, hogy előbb-utóbb újra sütni fog a nap.

Mi lenne, ha tennénk is azért, hogy ezen a héten mások is megérezzenek valamit ezekből a boldogságmorzsákból? Próbáljuk ki, hogy egy kedves köszönés, vagy egy mosoly mit vált ki mondjuk a boltban a pénztárosból. Vagy tegyünk bármi olyat, ami például nekünk is jól esne másoktól. Ne erőltessünk semmit, csak apróságok legyenek, amolyan titkos, észrevétlen kis napfénydarabkák.

Legyen tele a hetünk boldogság-cseppekkel!

Első adventi üdvözlettel: a moderátor csapat