Brumirodalmi-kör /Maci roadshow: versírós pályázat 2017. nov./

Kedves Kukori!

Köszönöm szépen az írásodat, teljes mértékben kiviláglik belőle számomra a jószándék, és a segítőkészség. Értem azt is, és vallom is, tehát igazat adok Neked abban, hogy van olyan az életben és így ebben a játékban is előfordulhat, hogy egy bizonyos esemény idővel, tehát hetek és hónapok múlva, teljesen más színben tűnik fel az ember előtt, jelen esetben a játékos előtt, sőt hovatovább azt gondolja, hetek hónapok múltjával, hogy bizony-bizony ma már máshogy döntöttem volna, mint ahogy akkor tettem. Remélem jól értelek eddig.

Kérlek, viszont fogadd el tőlem azt, hogy ritka esetekben ugyan előfordul az is, hogy az ember egy döntését az idő vasfoga nem kezdi ki és nem azt gondolja később, hogy máshogy döntöttem volna, hanem azt, hogy igenis helyesen döntöttem, tehát így döntenék most is. Ebben az esetben pedig ez a döntés már nem a feladásról szól, hanem a helyes irányról, az egyetlen megfelelő útról. Kérlek próbáld ebből a szemszögből megközelíteni, talán akkor Te is máshogy látod és nem feladásnak fog tűnni ez, hanem a játékkal szembeni meghasonlásnak (ebben benne van a maradandó bizalomhiány a vezetők felé és annak a veszélye, hogy ilyen máskor is előfordulhat bármikor, ráadásul úgy, hogy mi játékosok teljes mértékben tehetetlenek vagyunk és ez ellen nem tudunk tenni, tehát a meghasonlásban benne van egyfajta kiszolgáltatottság is).
Ilyen pedig egy játékban nem fordulhat elő, a játék nem egy filozófiai szeminárium.

Jelen helyzetben, nem tudom ezt világosabban és érthetőbben megfogalmazni, bár ezen személyes megfogalmazások közben egyre inkább az álszentség és a hiteltelenség veszélye fenyeget, de az itt fogságra ítélt létem arra predesztinál engem, hogy tisztességesen válaszoljak azoknak a jószándékú embereknek, akik veszik a fáradságot, hogy leírják a véleményüket, sőt tovább menve, hogy segítsenek nekem, mint ahogy Te is ezt teszed.
Tehát csak azt tudom mondani Neked teljesen őszintén, hogy bennem olyan mélységes törést okozott (már leírni is unom, ezért csak röviden annyit írok) ez az igazságtalan döntés, de nem is csak a döntés, hanem, hogy ezt megtehetik a vezetők minden következmény nélkül, akár újra és újra, hogy teljes mértékben meghasonlottam ezzel a játékkal, azt is tudom, hogy az, hogy itt válaszolgatok és írogatok még tovább a fórumon, ez más emberekben pont az ellenkező gondolatot váltja ki, de hidd el kérlek, hogy én ezt tényleg komolyan gondolom és nagyon-nagyon szeretném már befejezni ezt a huza-vonát, ami körülöttem és a regisztrációm törlése körül van. Távozni szeretnék, és most szeretnék távozni, és persze ezt jó szájízzel szerettem volna, mégpedig úgy, hogy mindenemet szétosztva az olyan jóravaló és kitartó játékosok között, mint például amilyen Te is vagy. Tehát ez nekem nem feladás, hanem az egyetlen járható út.
Csak remélni tudom, hogy Te is értesz engem.

 

Megértettem a döntésedet és el is fogadom. Remélem jól döntöttél és nem fogod megbánni.

 

Kedves Szanzsu! Kedves Kukori!
Szomorúan olvasom soraitokat, és mindkettőtök döntését megértem. Kedves Szanzsu! Megértem és elfogadom természetesen döntésedet. Én is neki voltam/vagyok keseredve, de én olyan vagyok, mint Kukori, a játék öröme felülírja a játék üzemeltetője iránti érzéseimet. Örülnék nagyon, ha mégis itt maradnál velünk. Kedves Kukori! Olyan kedvesen tudod az emberben tartani lelket!
A tetszik gombot nyomtam, de ezt értem alatta:

Kedves Beko! Tudom, hogy írásom nem igazán ide való, ne haragudj érte!

 

Szia. Sajnos nem látunk bele mások lelkébe. Én biztos hogy nem hagynám abba semmiért a játékot és ahogy olvastam Te sem. Nem tudnak olyat csinálni ami felülírná a véleményemet. Szeretem hogy nem egy unalmas játék hogy csak ültetünk, hanem lehet számolgatni, törni az agyacskámat egy eventen és van egy jó kis közösség akivel megosztjuk a taktikát, kijavítjuk egymás hibáit és a végén megszületik a jó megoldás. Van hozzá egy jó kis moderátor csapatunk aki segít mindenben. Kell ennél több?

 

Kedves Szanzsu!
Sokat gondolkodtam, hogy szabad-e tovább szaporítani a szót, szabad-e elmondani a gondolataimat a döntéseddel kapcsolatban, hiszen nagyon eleged lehet belőle, végül csak kikívánkozik. A magam részéről tökéletesen értem, miért muszáj abbahagynod a játékot. Pontosan tudom, milyen az, amikor az ember érzi, hogy megfagy a lelke, és csak arra tud gondolni, hogy ezt így tovább NEM! És nem számít, hogy én vagy más valaki másképp döntene, hiszen átgondoltad, tudod, érzed, hogy el kell hagynod a játékot! (Egy játékban legalább van választásunk!)
Csak annyit mondhatok, sajnálom, nagyon sajnálom, de mindig emlékezni fogok arra a tiszta lélekre, ami a gondolataidból megmutatkozik.
Legyen szebb az élet a való világban számodra!
Szeretettel,
Márti mama

 

Kedves SzanZsu!

Nagyon sajnálom, hogy így alakult a helyzet, de tökéletesen megértelek. Ez már régen nem az a játék, mint amit elkezdtünk anno, és megszerettünk. Kívánom, hogy találj magadnak olyan elfoglaltságot, amelyben ki tudsz kapcsolódni, és úgy gondolod, hogy ott valamennyire mégiscsak kontroll alatt lehet tartani a játékot, és a döntések-szabályok is egyértelműbbek, és szabálykövetőbbek!
Minden jót neked!