Gazdák a Tiszántúlról!

Bocsi, de a feleségeddel értek egyet, ha már küszködünk az ennivaló elkészítésével szerintem illik megtisztelni az asszonyt, hogy rendesen tányérból eszünk.
Na rövidesen ki leszek tiltva, ha már ismeretlenül is asszonykáddal értek egyet.

 

Azt tudom, hogy a nők mindig összezárnak a férfiakkal szemben, akár igazuk van, akár nincs. Nálunk az a helyzet, hogy mind a ketten tudunk főzni, de én főzök többször, a feleségem kevesebbszer, pedig ő is jól s jót főz. Nincs vita köztünk ebben, bár előfordult, hogy amikor az unokánk itt volt, azzal biztatta a feleségemet a játékra és a sétára, miszerint:
- Gyere mama! Neked úgy sincs itt dolgod, mert a papa főz mindig.
Ez részben igaz, mert én főzök, hogy a feleségem többet tudjon a kicsivel együtt játszani. De az is igaz, hogy korán nekiállunk a kotyvasztásnak, mire a kicsi felébred, általában kész az aznapi ebéd, van idő a kicsire. De EZT ő nem látja.
Nnnna! Ezek után, ha én többet főzök, mint a feleségem, akkor miért is kell ŐT megtisztelnem azzal, hogy az általam főzött ételt illedelmesen költsem el tányéron, késsel villával? Ha ÉN küzdök(?) meg az étel elkészítésével?
Rézi süt, de nem ezerrel. A hőfok is felment 29-re, de megállhatna itt, nagyon jó lenne. Jelenleg nem szakad rólam a víz. De hogy mazochista legyek megint, megyek és hozok egy behűtött sört, megisszuk a feleségemmel és pillanatokon belül a gyöngyök (izzadtság cseppjei, nem a Gyöngyöm) megjelennek rajtam. Akkor is, sörre fel!

 

Szia! Ez tök jó, mikor egy férfi szeret, és tud is főzni. Az én párom is ilyen, szeret és tud is. Én kevésbé szeretek főzni, megvallom.

 

Csak annyit tennék hozzá:
1. Az asszonynak mindig igaza van
2. Ha mégsincs igaza akkor rögtön az első pont lép életbe

Nagyon jó dolog ha egy férfi nem ijed meg a főzéstől,legalább tudja értékelni.
Egészségetekre a sört, én sajnos rögtön izzadni kezdek, ezért nem iszom, de még télen se mert akkor meg hideg meg keserű, de aki szereti az csak igya.
Itt az délen nagyon meleg van, az előszobába megy a klíma, de hogy mindig legyen aggódni való, mennyi lesz a villanyszámla?
Mikor jön egy kis hűvös?

Délelőtt a temetőbe voltunk,lassan 20 éve lesz, hogy augusztusban egy ilyen forró nap után, hajnalban meghalt az öcsém, hirtelen szívleállás.
Mindig azt mondják, hogy az idő majd begyógyítja a sebeket, én ezt már nem hiszem, mindennap eszembe jut.

 

Ezt most kicsit részletesebben kifejtem. Amikor réges-régen kisgyerek koromban nagyanyám észrevette, hogy kicsit érdekel a főzés, gyakran kihívott a konyhába. Az öcsémet soha, de ez más dolog. A főzés alapjait tőle tanultam meg. Anyám elmúlt negyven, amikor rákényszerült arra, hogy megtanuljon főzni, mert akkor tudott nagyanyámtól külön költözni, addig egy lakásban éltünk. Más világ volt, akkor már épültek a panelok, anyám is kapott egy kétszobásat, mert volt két fia, ő pedig elvált volt. Én akkor már itt dolgoztam, de ott voltam állandóra bejelentve. Anyám öcsémmel élt, s él azóta is. Öcsém házas már majd harminc éve, de a feleségével soha nem élt együtt. A felesége Székelyföldön élt mindig, Győr nagyságú városban. El sem váltak, van egy gyerekük, de az egész életük tele van számomra rejtéllyel, ezt inkább hagyjuk. Aztán itt munkásszállón éltem öt évet, beleértve a katonaság idejét is. Amikor összeházasodtunk, albérletbe mentünk. Akkor inkább a feleségem főzött. A házasságkötés után másfél évvel kaptunk egy lehetőséget OTP lakás vásárlásra, mert én az akkori fogalmak szerint túl sokat kerestem ahhoz, hogy tanácsi vagy szövetkezeti lakásra legyek jogosult. Akkor egy csemeténk volt, hamarosan jött a második is. Szintén zenész, akarom mondani fiú. Óvoda, általános iskola. Ők ott ebédeltek, mi meg a munkahelyükön az üzemi étkezdében. Szombaton ÉN megfőztem, a feleségem kimosott, így a szombat délután a fiúkkal együtt tudtunk lenni. Vasárnap megint ÉN főztem, a feleségem vasalt, a délután megint csak együtt a csemetékkel. Aztán a fiúk elérték a serdülő kort és a napköziben kapott étel kevéssé kezdett válni. Amikor hazajöttek, mindjárt nekiálltak a hűtőben kutakodni, mit is lehetne enni, mert ők bizony már éhesek voltak. Akkor döntöttük el a feleségemmel, hogy nekiállunk otthon főzni mindannyiunknak. Megfőzünk délután, este, a gyerekek másnap hazajönnek, esznek, aztán mi is hazapotyogunk és mi is eszünk. Hát így alakult ki a főzés nálunk. Azért van köztünk munkamegosztás. A feleségem jobban tudja elkészíteni a főzelékféléket, én a húsokat, továbbá a kelt tésztákat mindig én csinálom. Édes süteményeket csak végszükség esetén készítek, nem is szeretem azokat.
Egy sztori abból a régi időkből, amikor a fiúk elkezdték az itthoni kaját enni rendszeresen. A feleségem többször szólt, hogy rosszul csinálom a töltött paprikát, mert másnapra rendszeresen szétesik a gombóc. Mondtam neki, hogy én jól csinálom, de amikor másnap hazamentem, tényleg mindig szét volt töredezve. Próbáltam én kevesebb, több rizst tenni, több tojást, meg amit csak el lehet képzeni, de az eredmény csak a majdnem pürésített étel volt. Aztán egyik ebédnél szóba került ez, s akkor kérdezte a kisebbik fiúnk.
- A gombócoknak egybe kell lenniük? Tényleg?
- Persze, - mondta a feleségem, - csak az a baj, hogy apád rosszul csinálja!
- Nem biztos anya! Én mindig addig keverem melegítés közben, míg szét nem esik teljesen.
Nem vicc, tényleg így volt. A fiúkat soha nem hívtuk ki a konyhánkba segíteni. Lehet, hogy ezért, lehet, hogy ennek semmi köze hozzá, de mindketten jobban főznek a feleségüknél, pedig ők is jól tudnak főzni. A fiaink villamos mérnökök, nem szakmájuk a főzés.

 

Köszönöm, hogy ezt mind leírtad. Igen, nálunk is a munkamegosztás uralkodik. Az öcséd életét nem értem, de te sem úgy látom. Egy a lényeg, nálatok minden oké legyen. Nekem a kisebbikem 5 éves, imád segíteni a konyhában, a 14 éves nem. Együtt panírozzuk a husit, meg bármit, de amikor eszi, leszedi róla a panírt. Érdekes.

 

No akkor némi betekintést adnék a mi Családunk főzésébe.
Kezdem magammal, mert én űlök a Gépnél. NEM TUDOK főzni, de művészien eszem. Ám ennek ellenére a tejberizset és tejbegrízt mindig én csinálom.
Anno remek palacsintát is sütöttem, de hirtelen elfelejtettem, hogy megházasodtam.
A feleségem süt, főz mindent csinál, kivéve az édes tésztákat és pogácsát. Ez utóbbival nem boldogult sohasem.
A gyerekeim közül a fiam főz istenien Ő főleg az olaszos kajákat és tatárbifszteket szokta csinálni. A lánykám pazar szendvicseket tud gyártani, de az igazi főzéssel még hadilábon áll. Nem is érdekli.
Az én szüleim már sajnos nincsenek meg, de apósom és anyósom él. Hétvégeken a párom főz nekik is, de itt van egy svédcsavar, mert a Mama bár nem zsidó vallású, hanem 7. napi adventista és nem eszi a disznóhúst és főzni is kacsazsírral főzött, míg tudott. Így a páromkámnak mindig két felé kell főznie szombatonként és vasárnap....
A Papa, megeszik mindent, amit elé tesznek. Nem válogatós. Viszont remekbe szabott slambucot készít. Máig is, pedig a 86.-at kedden tölti be.

 

Ha a gyerek leszedi a panírt evés előtt, hát szedje le és egye úgy! A lényeg, hogy megegye a húst. A - most már - nagyobbik 8 éves unokám szereti a szilvás, szilvalekváros gombócot, a barackosat noszogatás után, ímmel-lámmal, de legyűri. A túrógombócot utálja, ebből is látszik, hogy az ÉN vérem, mert én sem szeretem azt. Szereti még a nokedlit, de ami a legjobb számára az a kopaszhonya. Azt kér mindig. Eszi magában minden nélkül, köretként valami más kevéssel. Még a rántott csirkemellet is azzal eszi. Az édesanyja sokszor rászólt, hogy ne azzal egye, de ő hajthatatlan. Előfordult az is, hogy amikor együtt voltunk a fiainkkal menyestül, unokástul, volt rántott hús. Olyankor van száraz csirkemell a gonoszaknak, a jóknak meg röfiből, mert annak azért rendes íze is van. A kicsi szokás szerint kopaszhonyával ette a csirkemellet. Az anyja nem mert szólni érte, mert a férje, aki szereti a tésztaféléket, szintén kopaszhonyával ette a csirkemellet.
Koppi! Én nagyon szeretem a slambucot, de a feleségem saaaajnos meg úgy néz a tányérra, ha eszem, mintha tele lenne mozgó kukacokkal. Ezért ritkán csinálok, akkor is inkább vacsorára. Vacsorázni külön szoktunk, de ebédelni együtt.
Vallási problémák nincsenek a családunkban az evést illetően. Én hithű ateista vagyok, mindenevő, kivéve a sóskát. Azzal ki lehetne zavarni a világból. A családom hívő tagjai meg pápisták. Valaha én is az voltam, de az már régen volt. Ilyen gond nincs. Az viszont baj, hogy van köztünk vegetariánus, lisztérzékeny, tejcukor-érzékeny, van aki a zöldségeket ki nem állja. A süteményeknél is van aki nem eszi meg a liszttel készültet, olyan is van, aki meg a csokoládés, kakaós tésztákat nem eszi. Szóval feleségemnek néha égnek áll a haja, amikor háromféleképpen kell a süteményeket elkészíteni. Amúgy meg a gond a táplálkozásnál csak a nőkkel van. Mindig a nőkkel van a gond! Igaz, fiúk?

 

Sziasztok!
Ilyen jó már csak a tunkolás vanik.
Nem gyöngyözök, mert a vizes fürdőlepedő nagy áldás.
A töltött paprika sem fázik a fagyóban.Hajnalban készítettem, még elviselhető volt a levegő. Igaz,csak a rizset kellett picit főzni.
Csak iszom,iszom, kaját nem is óhajtok ebben a forróságban.

 

Szia! Ez egy idő után eljön. Hogy mi gondoskodunk a szülőkről, apósékról, nagyszülökről stb.. . De ez így van rendjén, úgy gondolom.

 

Igaz Tihamér, nagyon igaz! Mi jár annak akinek igaza van?

Nekem meg főzni muszáj,... mégsem lenne jó hogyha Tündire várnám!
Így tehát, amit főzöl azt eszel!

 

Sziasztok!

Ohhhh....hová tévedtem....egy gasztronómiai sorozatba????

Nem szeretek főzni....de megfözök ezt -azt.
Sütni utálok!.....nem volt jó a gázsütö és ez teljesen elvette a kedvem!....bár sütöttem és el is fogyott!
A családom....mindig is válogatós volt....anno megkérdezte az ovónő, hogy mit adok a gyerekeknek otthon.
Amit megesznek....válaszoltam....de sosem erőltettem! Mondtam nekik....ha mást nem kenyeret adjanak nekik.....
de semmit ne tegyenek rá!
Mindig 2 féle volt a kaja és ügyeltem rá....hogy vagy a levest...vagy a másodikat megegyék!
Uj kajákat régen sem fogadtak el....a megszokott pedig a megszokott kellett, hogy legyen!
A tejbegrizd.....az jöhetett.....mindig!

Event kilőve....felhő üzemel!

Déllutántól a meleg tartja magát....az éjszakai esőnek nyoma sincs!

 

Kérlek most éppen ezt vesézzük ki. Event még várat magára, de már nem sokáig.

 

Nahhhhh....ha éppen ezt vesézném ki.....nem lenne vége az irásomnak!
Egy válogatos család történe cimén.....napokig tudnám.....irni a történéseket!

Számomra az event is fontos.....hisz farmerek vagyunk....akár csináljuk az eventet....akár nem!!!!!

Tihamér.....van amikor én is abból az edényből eszem meg az ételt....amiben a hütőben volt!......ez függhet sok mindentől!
Nahhhhh....ezt megint nem részletezném......mert sokan azt gondolnák.....nahhhh....ez sem százas!

 

Ha már így kibeszéltük az evési szokásainkat, nálunk a konyha teljesen az enyém. Na jó néha fogja a tányérját vagy a poharát a párom és beteszi a mosogatóba. Biztosan meg tudna ő is csinálni egy-két dolgot, mondjuk a tojássütést például, de valahogy így alakult a konyhába én vagyok a fönök, ennek értelmében mindent meg is csinálhatok, de a garázsba meg a Papa az úr. A szemetet a párom viszi le, a többi dolgon meg osztozunk.
Nálunk is megszokott kaja kell, már sokszor akartam újítani, néha be is vetek valami újdonságot, de nem arat nagy sikert.
Zsozso a sütés nekem se ment fiatalabb koromba, aztán egyszer valahogy ráéreztem az ízére, most már minden héten sütök.
Szeretem olvasgatni, hogy nálatok mi készül, sokszor kapok ötletet.
Már reggel is kértem,hogy küldjetek esőt, de sajnos senki nem olvasta....................

 

Olvastuk!

Itt nálunk Zalába sem volt sok eső,... nagyobb volt a szele! El is párolgott volna amire odaér!

 

ÁÁÁÁÁ....ma napközben nem esett az eső nálunk sem.... meleget meg nem akartam küldeni....gondolom, hgy
már mindenki kiiiiii vannn!!!!.....tőle!!!!
Nekem nem sikerült a sütés izérére ráérezni.....ha kell azt az 1-2 szeletet megveszem!
Nahhh....azért néha.....egy-egy könnyebb sütit....vagy sajtos rudat....csinálok!
Akkor neked sem sikerült ujitást hozni a konyhába....ez egyrészt jóóóó.....másrészt lehet nem jóóóó!

 

Tessék, az eső.

 

Ninett nem jött össze az esőd! Vagy rossz linket vettél be vagy csak rossz helyre tetted!

Ebből még ma valami lehet,.. úgy jó bent az éjszakába, Graz-ból érkezik!http://kephost.com/images/2017/08/05/DSCF3230.jpg

Ha nem érezzük, legalább lássuk!

 

Hmm, de szép is. Imádom Grazot. De az én esőm is ott van, kukk meg.