Gazdák a Tiszántúlról!

Szervusztok...

Húúúú, ma de nagyon jó napom volt.A gyerekek szóltak, hogy elgurulnak a gyerekkel a közelünkben lévő játszótérre.Csuda jó, mert éppen csak le kell szaladnom és már ott is vagyok.Jó gondolat volt, mert a kicsi lány mióta már jár, nagyon élvezi, és örökké rohanna.Nem is értem, hogy ezek a kicsi gyerekek nem tudnak lassan menni, csak szinte szaladni.Valószínűleg az egyensúly miatt van, vagy talán rosszul gondolom nem tudom.
Élvezetes volt, mert mindent egyszerre akart felfedezni, megnézni, megtapogatni, felülni, megforgatni, szóval mindent kipróbálni, ami létezett a játszótéren.
Én is nagyon élveztem, mert legalább megmozgatott kicsit,néha elkapta az egyik újjamat, amit én boldogan fogadtam és igyekeztem vele lépést tartani.Elég sokszor elhuppant, de mindent zokszó nélkül felpattant és iramodott tovább.
Elvittem őket a hátsó kertünkbe, ahol a sok virág is felkeltette az érdeklődését.Olyan jó lenne, ha már nem csak baba nyelven mondaná a magáét, hanem jönnének az értelmes szavak is.Lehet , hogy sokat kívánok, de mégis jó lenne.
Volt egy nagyon kedves jelenet, amikor megállt és az ő szakzsargonjával, még a kezével is magyarázva mondta a magáét. Milyen jó lett volna tudni, hogy mi is akart ez lenni.Sebaj, majd eljön annak is az ideje.

Már többször megfogadtam, hogy elmegyek és végig olvasom a Csevegőt is, hogy tapasztalatot szerezzek, de a boga életbe még mindig csak a fogadalom maradt meg, és aztán lemaradok sok érdekes, értékes dologról.Újra sebaj, ha már igy szoktam meg, miért akarok én változtatni nem is értem.Játszom és kész!!

Csodálatos idő van ma, élvezet volt kinn lenni.Biztos sok kiránduló volt ma, mert ki kell használni végre a jó időt.Láttam a híradóban, hogy a szállodák szinültig tele vannak vendégekkel,jól is teszi, aki megteheti, menjenek is, elég volt a zárt térből már.

Tegnap a másik unokáék voltak ebéden nálam, és az anyuka.Igazán élvezetes volt készülni, ráadásul egy új étellel készültem,.El is határoztam, ha véletlenül valami nem úgy sikerül, ahogy kellene, akkor az a válasz, hogy éppen így akartam. Szerencsére nem került rá sor, mert remekül sikerült minden, és jól is éreztük magunkat nagyon..

Jók az ilyen összejövetelek......

Derűs és vidámság kisérje a napotokat és a mosoly, ne feledjétek...

 

Sziasztok

Látom, hogy mindenki inkább a VV-vel volt/van elfoglalva.
Nálam is zsúfolt az elmúlt hét és a mostani is az lesz....napi szinten listát készítek!

Marika és Tihamér...igen jó kisgyerekekkel programot csinálni...egy fajta felüdülés számunkra.
Jó emlékezni ezekre az eseményekre....mert egyszerre felnőnek és már más érdekli őket!

Az előző eventből kiszedtem...ami számomra értékes volt....igaz...még a turbó mamutfán gondolkodtam...de
most is van a menüben...ami csak porosodik.
Aztán még el sem felejtettük ezt az eventet....máris itt van a nyakunkon a következő!
Hétvégén a tenyésztést kihasználtam....folytattam a mosómacik tenyésztését....így már van rózsa ólam és terményesem
is belőle....aztán a gazdakörbe majd egyszer később tenyésztek...most más állat van soron.
A telepet is leleraktam....remélem a pletykák igazak lesznek....ha nem akkor is lesz helyük.

Nem rég értem haza....csak beléptem egy kicsit a farmra és még menni kellene a hegyre is...arról mindig
elfelejtkezem...aztán irány a konyha...valamit kotyvasztani kell!

 

Sziasztok!

Én is ide értem...
Nálam is sűrű napok voltak, főztem, sütöttem, Anyánál jártam minden nap - a tegnapi nap kivételével -
és elég sok időt is töltöttem nála.
Szombaton, reggel mentem, elvittem amiket kért, mert utána hercegnős napom volt .
Már több héttel ezelőtt mondta a kis drágám, hogy nagyi, elvinnél buszozni, mert még sosem buszoztam, én meg mondtam neki naná, hogy elviszlek, majd össze hozzuk a megfelelő időt. A múlt héten, úgy gondoltam a szombati nap lesz, szóltam az anyukájának is, hogy akkor teljesítem a kívánságát, így is tettem, délelőtt elmentem hozzájuk és eljöttünk hozzám, voltunk vásárolni és játszó tereztünk, majd mielőtt vissza indultunk, elmentünk herkentyűburegezni - ( a mekiben voltunk, de ő így mondja )
Nagyon jó volt vele tölteni a napot , és neki is nagyon tetszett a buszozás, mondta is, hogy ugye máskor is fogunk buszozni, mondtam neki természetesen.
Tegnap elkezdtem a nagy takarítást itthon, ( de még csak a nagyszoba van kész ) mindent elhúztam amit megbírtam mozdítani.

Az eventet is csináltam, igaz a mini játék elég idő igényes volt, de amit akartam azt kiszedtem a boltból.
A holnap kezdődő event ismertetőjét elolvastam, tetszik, így hát repkedek majd .

 

Szép estét Mindenkinek!

Zsozsó, így igaz. a valós elszippantott engem is.
Mint olvasom, volt unokázás, vendéglátás, jövés menés.
Nem volt ez másképp nálam is. Unokázás ugyan nem volt, az majd most lesz, de programoztunk, no meg előtte a konyhai event futott.
Tegnapi nap az már pihenés volt, ill. elmentünk egy városszéli kirándulásra, megnéztük a rég oly szép tavat, ami az elmúlt évtizedben már kiszáradt, most viszont újra van víz benne és elég szépen néz ki. Nagy bulik voltak itt anno, meg bográcsozás, csónakázás. Utána pedig egy kis nosztalgiázás, megnéztük azt a házat, ahol felnőttem. Csodás nagy fák között és hála nem romokban, hanem felújítva, parkosítva. Még ott magaslik a több mint 70 éves fenyőfa és nyomokban feltűnt néhány olyan tárgy, mely gyerekkoromban is ott volt, igaz megkopva, de a látvány így is fenséges volt számomra.

Eventet csinálgattam, felhő, mamutok, Piccolo és némi apróság kiváltva. Mamutok közül a zoknist nem váltottam ki, abból van a pajtában is tartaléknak.
Holnapi eventhez a hosszú a földben. Gyopároshoz nagyon mostoha voltam, már rég nincs elég fa, amit ki lehetne tenni, de sebaj!

Idő remek volt, napsütés, kellemes meleg. Végre lehetett a teraszon reggelizni, ebédelni, vacsorázni. Ja, még bográcsoztunk is vasárnap este.
Jó volt ez a hétvége!

 

Jó reggelt!

Jó idő volt ma reggel, sütött a nap. Igaz nem kaptam hőgutát, de elvégre még tavasz van, nem a rekkenő nyári kánikula.

Ma főzőcskézek. Készítek darált húsból a feleségemnek vagdaltat, magamnak meg fasírozottat, mert azt én jobban szeretem. A darált hús másik feléből pedig töltött paprika lesz, - majdnem - mert nem paprikába töltöm a tölteléket, hanem kis gombócokat formáltam és azt tettem bele abba a lébe, amibe még nyáron főztem paprikát is. Így van némi paprika íze a maszatnak, de nincs benne sem a paprika, sem a paradicsom héja. A készre főzött paradicsom-paprika keverékét egy szűrőn áttörtem, a héjakat, magvakat laza csuklómozdulattal kukáztam és már csak egy forralás, dunszt és a kamra következett. Ilyenkor csak kiveszek egy üveget és félig kész is az ebéd. Mára a töltött "paprika" van beütemezve, holnapra meg a vagdalt lesz, no meg a fasírt. Köretet majd a feleségem kitalálja, én meg elkészítem. De csak holnap. Leves már tegnap elkészült. A Zősszel eltett nagy szemű szőlőt leszűrtem, ezt is áttörtem a szűrőn, a többi a feleségem dolga volt. Tett bele félretett szőlőszemeket és még valami sűrítő anyagot, (de nem napalmkeveréket!), némi tejfölt és gyümölcsleves lett belőle. Az egy üveg szőlőkompót helyett tettem el kettőt, mert vettünk szombaton kettő kg szőlőt, hátha a csipet-csapat fogyaszt belőle. De nem kellett, ezért a javát eltettem, a többi meg a feleségemé lett. Még van valamennyi bogyó, amit eszeget. Én kihagyom, mert annak a héja sem szereti az epémet. Idegesíti, az epém meg engem. Szóval egye csak a feleségem!

Ma délután megyek (megint) temetésre. Volt munkatársam pár éve kezdte "elhagyni" az eszét, egyre feledékenyebbé vált. Állandó felügyeletre lett szüksége. Az Alzheimer-kór sajnos ezzel jár. Pár hónapja megütötte szegényt a guta (stroke) és bekerült a kórházba. Ott összeszedett valamiféle fertőzést. Azt, hogy az agyvérzés utóhatása miatt halt meg vagy a szerzett fertőzésbe, nem tudom, de a lényegen sajnos nem változtat. Egyidősek voltunk. A kórházból élve már nem került ki.

Fiamékkal beszéltünk a múlt héten többször is, meg a héten is. A lányuk, aki a nyáron már tizennégy lesz, elkapott valamit. Hogy mit, azt nem tudom, de már egy hete nem jár iskolába. Kedden is 39 fokos láza volt. Még mindig. Egy hét múlva indul az osztályuk Felső-Magyarországra, osztálykirándulásra. Ha nem gyógyul meg addig, abból kimarad. Pedig nagyon készül rá. De ember tervez, azok a bacik és a vírusok meg döntenek. Orvos segedelmével reméljük mégis csak el tud menni.

Event szokásom szerint nem érdekel. Akkor jövök, mikor jólesik, meg amikor van rá időm. Így nem kell idegeskednem, hogy összejön-e a szükséges mennyiségű evettermék, eventnövény, kis kutya füle, miegymás.

A fasírt elkészült a sütőben. Így kevesebb olajat vesz magába. A paradicsomos löttyel meg a feleségem kezdett el dolgozni. Rántással fogja idegesíteni a lét. Ha tetszik annak a paradicsomos izének, ha nem.

Szép napot mindenkinek!

 

Szép estét, jó estét!

Tihamér, sajnos ebben a korban, már a temetésekre való járás megszaporodik. Ismerőseink, rokonaink közül sokan eltávoznak. Nem jó dolog, de ez az élet.
Unokád milyen hamar felnőtt! Még nem is oly régen írtad, hogy iskolába megy, lám most meg már 14 éves! Rohan az idő!

Sűrű és dolgos napjaim vannak. Úgy bent a lakásban, mint kint a kertben is sok a teendő.
Holnap a legkisebb unokám anyák napi ünnepségére megyek az oviba, szombaton meg ballag a gimiből a másik unokám.
Temetőbe is megyek anyához, viszek virágot.

Eventet csinálom, haladok, de még nem vagyok kész, van még idő, nem szórom feleslegesen a gyorsító készletemet.
Most jön az utolsó aratás és jöhet a pihenés.

Jó éjt, aludjatok jól!

 

Minden rendes ember alszik ilyenkor. Csak én nem tudok. Aludtam már majd' négy órát, annyi elég is lesz erre az éjszakára. Azért kávét nem ittam, ha netán mégis jönnek az álommanók, legfeljebb elvisznek az ágyba. Bár, ha engem emelgetnek, asszem sérvet kapnak.

A kisebbik unokám is elvesztette az első tejfogát. Most nagyon tetszik a foghíjas fogsora, lesegeti és vigyorog hozzá. Érdekes, nekem is hiányzik pár darab felül, de én nem vagyok erre büszke. Alul mind megvan, felül meg van két korona, egy hármas meg egy négyes, lik az nincs. Akkor én most koronás fő vagyok? ... Igen, de nem vagyok se főnemes, se nemes, csak egy átlagos nyugger, átlag feletti súllyal, de átlag alatti ésszel. Ha lenne elég, én is alvással tölteném a ráérő időmet. helyette meg ideesz a ro...b, itt idegesítek másokat.

Délután elmentem a városszéli egyik boltocskába, rengetegen voltak. Az utakon még többen. De ami kedden délután volt itt, az ... Valami gubanc volt az autópályán, onnan leterelték a forgalmat a régi útra, amely a városon halad végig. Pont előttünk. Tele is lett a város mindenféle járművel. Mint a "régi szép időkben". Kocsi kocsi hátán. Már csak a hóesés hiányzott. De ... de az is volt. Igaz csak a nyárfák hullattak havat, de az is úgy tud kavarogni, mint az igazi télen. De EZ még a melegben sem olvad el, csak a pecások damiljára tud tartósan felmenni. Úúúúútálat ilyenkor madzagot áztatni a vízben. Nem is megyek ki egy darabig. Majd ha a nyári hóesés elmarad.

További szép álmokat!

 

Jó reggelt kívánok!

Nagyon szép napsütötte reggelre nézek ki az ablakon.A fák ágai meg sem mozdulnak, szeretem nagyon ezt az időt.

Csendesen telnek a napok felénk, igazából nincsen történés, ennek megfelelően én is ritkábban érkezem.Bááár ha nem jön semmi közbe, lesz egy kirándulás Vácra, mert a leány unokának már korábban megigértem, hogy elviszem őket, megtekinteni Vác városát Pest megyében.Mégpedig vonattal, abból is az emeletes változattal.
A Dunakanyar központjaként ismert település Pest vármegye ötödik legnagyobb lélekszámmal (32 000 körül) rendelkező városa, egyúttal vonzó idegenforgalmi célpont – egyrészt évezredes történelme, másrészt gazdag kulturális élete miatt. Katolikus püspöki székhely, a Váci egyházmegye központja. Sok szép emlékem van erről a városról, mert sokat jártunk itt a Papával, és remekül éreztük mindig magunkat.Valószínűleg ez ragadta meg az unoka képzeletét, amikor szoktam róla mesélni és szeretné megismerni ő is.Ráadásul a cukrászda is, ahol nagyon különleges és finom süteményeket készit a mester.Remélem nem viszi el az eső a kirándulást.....

Később , ha nem jön semmi közbe tervezve van, következő alkalomra Párkány is.Esztergommal átellenben, a Duna bal partján fekszik. A közel 11 000 lakosú város.A várost Esztergommal összekötő hajóhidat 1842-ben Kopácsy József esztergomi érsek állíttatta, a helyére épített Mária Valéria-hidat 1944-ben a visszavonuló németek felrobbantották. A hidat magyar-szlovák államközi egyezmény eredményeként 2000–2001-ben építették újjá.
Ezen a hídon szoktunk a Papával átsétálni és egy jó napot eltölteni a szomszédos országban.Olyan furcsa ezt kimondani, hogy csak egy hídon átsétálok és máris egy másik országban vagyok......

Az event halad, de kicsit lassú iramban, mert néha belefeledkezem a festegetésémbe, és megáll az idő.Az aratás meg elmarad.Így aztán kitolódik a haladási idő...
Nagyon örülök egyébként, hogy újra elővettem az ecseteket , mert az új módi amire festek, hamarább elkészül és hamarább van élményem belőle.
A szomszédom tavaly meglepett meggyfa lapokkal, amit a levágott meggyfaágból fűrészelt nekem.Gondoltam egy nagyot és fareszelővel lereszeltem simára a lapot és arra vittem rá a festéket.Lám, lám, lettek is belőle helyre kis képek, amiket
nagy szeretettel elajándékozom.

Legyen szép a napotok...mosoly....

 

Jobb reggelt mindenkinek!

Ennél indulhatott volna szebben is a nap. Reggel elmentem vettem kenyeret, tejet az egyik élelmiszerboltban. Vettem volna még lisztet is, de nem volt a saját márkásuk, csak másféle '"titokliszt", amit ötszáz felett árulgattak volna, de az lényegesen drágább, ezért maradt ott a polcon. Hazaérve kicsit vártam és elmentem a villamos szaküzletbe AAA akkumulátorért. Kicsi, de legalább jó áron adták. Négy darab 1000 milliAmperórás "csak" 6200 HUF. Igaz, máshol sem osztogatják ingyen. A harmadik bolt megint egy élelmiszer, ott tudtam venni saját márkás BL-55 lisztet, a "titokliszt" árának harmadáért. Meg még zöldségféléket is, tejtermékeket, etc és onnan a negyedik szaküzletet vettem célba. Az a patika lett, de nem állt ott a Katika. Két menyem van, mind a kettő Katika, sőt a feleségem öccsének a felesége is Katika, meg a nejem mostohatestvére is Katika volt, de már több, mint harminc éve meghalt szegény. Bent sem volt szerencsém. Amit kerestem jó egy hónapja a Csücsökbe menetel előtt, az a bogyó most sem volt raktáron. De valami kellett, ezért némi válogatás után kiválasztottam egy dobozzal. A "régi" nyolcvandarabos és négyezer alatt lenne, ez meg hatvandarabos és az ára hatezer felett van. De VALAMI KELL a májam védésére, tehát áldoztam rá és hazavittem. Meg azt is, amit még Ödenburgban írt fel a doktor néni a felhőbe. (Ha valaki nekem húsz éve azt mondja, hogy az orvosok a felhőbe írnak fel recepteket, kiröhögtem volna azt, aki ilyen sületlenséget állít.) Amekkora mázlim van nekem ma, mikor kiléptem a patikából, eleredt az eső. Egy vékony, nem vízálló műanyagból készített szövetszatyorba pakoltam a cuccot a boltokban. Ha az a drága eső átáztatja a szatyrot, meg a benne lévő papírzacskóba tett lisztet, akkor nem liszt, hanem csak csiriz lesz, amit hazaviszek. Abból rendes étket nem tudok készíteni. Szerencsére nem esett nagyon és közel is lakunk a patikához. ... Aszongya hogy, ... kék patika, angyalszív patika, mittudonmilyen patika és a városközponti patika ... na ezek vannak háromszáz méter sugarú körben a házunktól. Bezzeg máshol meg minimum tíz kilométert kell megtenni ha patikába akar eljutni a magyar állampolgár, HA kistelepülésen él. Ez se nagy, úgy negyvenötezer körül éldegélnek itt, de sokan nem bejelentve, csak "suttyomban".

Minap is beszállt a liftbe egy nem távolba szakadt hazánkfia, hanem egy szomszéd országbeli férfi, aki februárban is strandpapucsban, rövid nadrágban és zokni nélkül (meztélláb/mezítláb) szokott kint sétálni a hóban. Oroszul köszöntem neki, ő vigyorogva válaszolt ukránul, hozzátéve, hogy "szuper". Érthető nyelven köszöntünk egymásnak. Hosszas társalgásba nem bocsátkoznék vele, ahhoz nagyon megkopott az a kevéske orosz tudás, amit még az általánosban szedtem fel. A technikumba újat nem tanultunk. A tanárnőnk - Ő is Katika néni volt 29 évesen nekünk tinédzsereknek - kijelentette, hogy mi az életünk során nem fogjuk használni az orosz nyelvet. Aki meg egyetemre, főiskolára fog kerülni, majd ott megtanulja, mert ott majd meg KELL tanulni. Az osztályunkban senki nem vitatta a kijelentést. Sőt! Rendszeresen hoztunk orsós magnót, s mivel a tantermünk lent volt az alagsorban/földszinten (domboldalon volt az oskola, ezért alagsor/földszint) messze a többi teremtől, lehetett beatot hallgatni, mérsékelt hangerővel. Szóval sokat nem tágítottak oroszul a fejünkben. Ennek ellenére, mikor kint voltunk a hetvenes évek végén egy hetet Moszkvában és Uljanovszkban, minden teketóriázás nélkül elmentem vásárolni itt is, ott is. Annyit azért tudtam oroszul. Meg volt moszkvai térképem, persze cirill betűs. De azt tudtam olvasni.

Most bevillant a Gateway 502. Ha elszállt az, amit írtam, hát én olyat mondok, de olyant! Próba szerencse. Elküldöm a fórumba. Ha nem megy el, nincs tovább, majd írnak azok, akiknek szerencséjük van. Akkor küldés.

Na azért! Elment, malacom volt. Nem kísértem tovább a sorsot, abbahagyom.

Szebb további napot gazdák!

 

Jó reggelt kivánok!

A manóba, nem tudom, hogy nálatok is akadozik a játék elérhetősége, vagy csak nálam???

Akkor talán pár szót említenék a tegnapi sétánkról.
Az emeletes vonaton alig volt utas, hiszen szabad szombat lévén és 11 óra, már aki kirándulni akart az már elment, így ott válogattunk, ahol akartunk az ülések között.Gyönyörűen sütött a napocska, beragyogta a tájat.

Ahogy megérkeztünk Vác városába, rácsodálkozunk a sok sok virágra, ami jelezte a ballagás és az eljövendő Anyák napját is.Cserepes virágok, vágott virágok, egyik pompázatosabb mint a másik.Egy hölgy kezében egy nagy csokor labdarózsa volt, ami egyből felidézte bennem az iskolai évvégét, hiszen mi ezzel diszitettük a tantermeket, amikor ballagás volt.

Még a vonaton kérdeztem a gyerekeket, hogy végül is mit ebédeljünk és hol, mire a válasz az volt, "Mari hiszen megbeszéltük, amit a nagypával szoktatok..
Így aztán irány a macskaköves út , amely elvezetett minket a város piacára . és a hőn szeretett lángoshoz.
Nem is csalatkoztam, mert a lángos ugyanolyan finom volt, mint korábban.Tejfölös, és sajttal dúsan megszórva...hmmm micsoda étek!!!Én bevallom csak egy natúr lángost ettem, mert mi korábban felezni szoktuk a lángost, mert igazán szép nagy darabra sikerül mindig.Most bizony egy egésszel is megbírkóztam, kicsit megfoghagymáztam.
Várni is kellett rá, mert akkor sült, és ropogósan, terült el a papíron, ahogy az asztalra tettem.Megvártuk egymást, hogy együtt fogjunk neki ennek a finomságnak.
Sikerült megbírkózni vele valahogy,de gondoltuk, majd lejárjuk és akkor kisebb lesz majd a bűntudatunk.

El is indultunk a Rév-közben,ami egy nagyon hangulatos kis utca, lépcsőkkel, s igy jutottunk le a sétányra, ahol ahogy olvastam,hogy a belváros alatti partszakasz már szerepet játszott 1764-ben Mária Terézia váci látogatásának programjában is. A felséges család sétákat tett itt, és innen csodálta a csodás vizet, a Dunát.
Nos, igy indultunk mi is el a sétányon, hogy magunkba szívjuk a jó levegő, a látvány szépségét.
A járdán sétálva elértünk a kompig , ahol várakoztak az autósok, hogy el tudják érni a túlpartot.Közben találkoztunk, már elballagott , vagy még csak a ballagásra igyekvő emberekkel szép virágokat vittek magukkal..

Felelevenítettem,amikor megépült a bicikli út vácig, mi is eljöttünk a Papával Gödről Vácra, az új megépült úton.Jó volt visszaemlékezni és megosztani a fiatalokkal.

Miután kicsit megpihentünk, folytattuk az emlékezések útját egészen a Fő térig, aminek a becsületes neve a Március 15-e tér a Dunakanyar legszebb terei közt tartják számon. Az egyedi, háromszög alakú tér végleges formája az 1760-as években alakult ki. Érdekesség, hogy a tér közepén 500 éven keresztül állt a Szent Mihály templom.Ma már csak némi romok mutatják a helyét.

A téren nagyon szépen rendben tartott házak sorakoznak, amelyek a XVIII.század építészetét hivatottak őrizni.
A Városháza a világi barokk legjelentősebb váci emléke. Egy 1680-ból származó térkép szerint ezen a helyen török fürdő állt, de az 1718. évi telekkönyv már városházát jelöl.
A mai épületet az 1730-as évek közepén kezdték kialakítani, de csak Mária Terézia 1764-es látogatására készült el teljesen. A homlokzaton Jusztíciának, az igazság istenasszonyának szobra látható, tőle jobbra és balra egy-egy fekvő nőalak az ország- és az építést támogató püspök, Migazzi Kristóf címerét tartja.

A városháza mellett a váci irgalmasok kórháza és kápolnája húzódik.
Az irgalmas rendház, kápolna és kórház a városban 1763ban megtelepült betegápoló szerzetesek hivatásának gyakorlását szolgálta. Az irgalmas rendet Migazzi Kristóf Antal (Vác és Bécs püspöke)telepítette le Vácra. Megkaptak egy a papi képzés számára 1732-51 között a Főtéren épített házat, mellé épült kórházuk magasabb tömbje pár évvel későbbi.
1785-től működött a rendház mellett a kórház és az ország második legrégibb patikája. A gyógyintézetet ma a Máltai Szeretetszolgálat működteti. A kórházhoz kápolna is tartozik, amit a tetőn elhelyezett huszártorony jelez.

Szerencsére az idő csak kicsit kezdett el változni, oly annyira, hogy sötétebb felhők gyülekeztek az égen, ami arra ösztökélt minket, hogy védetebb helyre húzódjunk.El is indultunk a sétánk további állomására, ami jelesül a nem kevésbé híres cukrászda volt.Miután szemrevételeztük a süteményeket, kiválasztva,leültünk a terebélyes napernyők alá, várva a sütiket. Rákóczi túrós.dobos torta,és még nem is tudom hányféle finomság.Egyik szebb és tetszetősebb mint a másik,s az izük, nagyon finom volt.

Szerencsére esö nem lett a felhőkből, igy megnyugodva, tértünk rá újra a macskaköves útra, és végezetül, de nem utolsó sorban a Margaréta cukrászdában az elmaradhatatlan kapucsinóval búcsúztunk Váctól és az emlékezéstől.

Kívánok mindenkinek csoda szép Anyák napját!!

 

Itt megy, nincs gond. Éjjel sem volt kettő után. Meg négykor sem. Csak a be nem érettet nem tudtam learatni, de azt nem nevezném hibának. Inkább türelmetlenségnek.

Reggel ráérő időmben elkészítettem sütésre a rakott krumplit. A burgonyát hajnalban megfőztem, mikor kissé meghűlt, lekaptam a héját. Aztán feleségem is felébredt hat előtt. Akkor kiballagtunk, én összerétegeztem a hozzávalókat. A jénai alját pörköltalappal vékonyan kikentem. Rá a felszeletelt pityóka, sózás, szeletelt kolbász/kalbász meg szeletelt főtt tojat, kevés pörköltalap, némi tejjel hígított tejföl. Megint a rétegezés és megint, a tetejét lezártam a hígított tejföllel. Azért teszek bele kevés tejet, (kb. 2-3 dl tejfölhöz fél-majdnem egy dl tej), hogy ne legyen annyira száraz a kész étek. Még fiatal házas voltam, amikor a feleségem bosszúsan megjegyezte, hogy ha Ő csinálja, akkor száraz a rakott krumpli, de ha én, akkor nem. Valamit biztosan csinálok vele! Igaza volt. Megmutattam, hogy miből mennyit és azóta így készítjük. De ezt csak MI csináljuk, mások meg csinálják úgy, ahogy ŐK szeretik. Nem kell mindennek egyformának lenni. Ha tízkor bekapcsolom a delejes sütőt, ebédre még egy kicsit hűlni is fog az a rakott, nem fogja a szánkat megégetni. A tojatok a húsvéti főtt és lefagyasztott maradékai. A krumplit is még húsvét előtt vettem, de a kolbász meg a tejföl jóval frissebb. Azok nem mélyhűtöttek. A hagyma is tavalyi, nem idei újhagyma. Jut eszembe. Tegnap vettem lila hagymát akciósat, fél kilogramm kettőszázba került. De sajnos nem édes, hanem csípős és kesernyés. Ezek szerint a Zérési idejében nem kapott elég vizet. A hagyma akkor lesz keserű, ha kevés volt a csapadék, legalábbis nálam így volt. Régen. (Régen el voltunk nyomva. Markos-Nádas) De ma már a fene sem tudja, hogy máshol mit és hogyan termelnek.

Megyek robotolni a birtokra.

Mindenkinek szép napot!
(Itt este jócskán esett, zuhogott, ééés most is esőre áll. A pesti levelibékák szerint nagy eséllyel alakulhat ki errefelé zápor, zivatar. Hát ... majd meglátjuk.)

 

Sziasztok!

Marika....megint egy szép tanulmányos utat írtál le. Kedvem támadt Vácra látogatni. Amikor pesti lakost voltam....már
akkor is volt tervbe....de elszállt!

Tihamér...hasonlóan csináljuk a rakott krumplit. Jajjj...de finom is! Már nekem is csinálni kellene!

Az evettel végeztem. Amikor hazaértünk...péntek este...neki álltam....száguldozni....aztán szombaton reggel
tudtam befejezni....4 db maradt hátra...elég sokat dupláztam...aztán az...vitte a hozzávalókat.
Ma többet voltam a kicsiken, mint itt a nagyon! Pedig a völgyre ráférne egy figyelem...de valahogy az utolsó a sorban.

A most ballagóknak kívánok...sokat és nagyot....!!!!!!

 

Szép estét Mindenkinek!

Visszaolvastam és újra megállapítottam, hogy szeretem olvasni soraitok! Kis mosoly, nagy mosoly, értékes információk, no és a napi teendők kinek délelőtt, kinek meg hajnalban.
Marika, örülök, hogy újra ecsetet vettél a kezedbe! Szép kis képeket festettél a fakorongokra!
Rakott krumpli nálam most sem lesz, mert megettem a kolbász nagy részét már, mit a rakottasba szántam.

Sűrű, de szép napjaim voltak.
Pénteken mentem a legkisebb unokám anyák napi műsorát megnézni az oviban. Cuki volt az én drágaságom, igaz a többiek is, de az én unokám, az az én unokám és nekem ő a legcukibb!! Borzasztóan fegyelmezett volt, semmi igés-mozgás, csak komolyság. Versét hangosan, szépen artikulálva mondta és a dalokat is nagy komolysággal énekelte. Műsor után aztán megjelent a mosoly is, az a kis huncut mosoly, melyet úgy imádok!
Szombaton 9.30-kor felvettem a megrendelt virágot a virágosnál és jóval 10 előtt már a Nagytemplomban voltam, ahol együtt néztük, hallgattuk a szülőkkel, másik nagyival és rokonsággal a ballagási istentiszteletet, majd az ünnepi műsort. Egységesen bocskaiban ballagók, nevelők. Megható szavak, versek, énekek és kedves búcsúzó és búcsúztató gondolatok. Immár elballagott a második unokám is a gimnáziumból. A templom mögötti kertben várakoztunk, míg a ballagókat a szomszédos kollégiumi harang is elbúcsúztatta és az iskola épületében elköszöntek osztályfőnököktől. Miután visszaérkezett közénk az ünnepelt, fotózkodtunk, majd jöttünk hozzám. Fiamék hidegtálakat rendeltek, tele finomságokkal, hozzá saláták, majd a desszert, melyet már alig bírtuk megkóstolni is, de a délután folyamán az is majd mind elfogyott. Az étkezőben és a teraszon terítettem, de szép lassan mindenki a teraszon kötött ki. Nagyon jó időnk volt és kellemes beszélgetés, együttlét volt a lilaakác árnyékában. Nagyon szép délután volt!
Vasárnap délután kis nosztalgiázás a városszéli erdőben, ahol gyerekkoromban éltem és gyöngyvirágszedés. Ha éreznétek azt az illatot, mi most nálam van!! 3 vázában tündökölnek, illatoznak e kedves szép virágból készült csokrok.

Ma pihentem, jó volt a majdnem semmittevés!

Farmozás kevés volt, de az eventet befejeztem.

Tegnap már nagy eső volt, mára hűvöskés lett, nem is voltam sokat kint a szeles időben.

 

Sziasztok!

Még mindig sűrű napjaim vannak, alig vagyok itthon, és mire haza érek már nagyon fáradt vagyok.
Anyához minden nap megyek, viszem amit kell, és segítek is, már amikor hagyja, mert szokta mondani, hogy majd ő megcsinálja, ha meg elfárad megpihen.
Vasárnap, reggel mentem, felköszöntöttem, majd délelőtt a tesóm ment érte, hogy elvigye a temetőbe, majd hozzájuk mentek, és délután pedig haza vitte. A 4. emeletről nagyon lassan le és fel tudott menni - de egyedül már nem jön le.

Nálam az anyáknapja nem a terveim szerint alakult - nem miattam - de eljöttek a gyerekek és felköszöntöttek - szombaton a lányomék ( mert nekik a vasárnap nem volt jó ) vasárnap a fiamék jöttek.

Judit, az anyák napi műsor és a ballagás is nagyon megható, és öröm teli ünnep.

Marika, megint jót kirándultál és azok a sütik..... nagyon jól néztek ki és az ízük is biztos fantasztikusan finomak voltak.

Tihamér, a rakott krumplit én is majdnem így készítem - ez a pörkölt alap jól hangzik, egy próbát megér .

Zsozsó, jön az újabb szezon, és lesz vörösfülű ékszerteknősünk - nekem még nincs.
A repülős eventet sikerült végig vinnem.
Holnap kezdődik a viking event - megyek ismertetőt olvasni.

 

Sziasztok

Elolvastam a holnap kezdődő event-kiírását. Mivel a dobálás erősen szerencse-függő...így csak nagyon lassan sétálva fogom csinálni.
Semmi stressz...és semmi extrát nem áldozok rá....csak az elején a felszaporításhoz. Már úgyis régen volt ilyen event, amire
úgy gondolom, hogy lazán a végére érek.

Ági...a szezonost természetesen fogom csinálni...kell az az ékszerteknős!
Sajnálom, hogy az anyáknapi köszöntésed nem úgy zajlott, ahogy eltervezted. Sokszor nem igazán tudjuk egyeztetni az időnket.
Bár neked abból szerencséd van....hogy egymás közelében vagytok
Lassan nekem is el kell gondolkodnom valami más megoldáson is!

Judit...volt részed sok örömteli eseményben....ezekből bizony raktározni kell!

Ilona és Lajos....veletek mi történik mostanában.? Egy keveset írjatok...valami pici hírmorzsát...légyszí!!!????

Most pedig elindulok. Van egy-két elintézni való dolgom.

 

Szervusztok,

Nagyon jó volt olvasni Judit, hogy micsoda örömökben volt részed.Nagy élmény , amikor a gyerek, vagy az unoka produkcióját látja az ember.Ezek éltetik az embereket, jó hogy vannak!!

Ági,
ahogy szoktam olvasni,sokat vagy úton, hol itt, hol ott segédkezel.Végül is, ha nem is voltatok együtt mind, szépen megköszöntöttek a gyermekeid.

zsozso,
én is úgy vagyok, hogy szépen lazán fogom késziteni az eventet, híjján vagyok a gyorsítokkal, és nem akarok most erre áldozni.

Tihamér,
most hallottam tőled, hogy a főtt tojást is le lehet fagyasztani.....biztosan finom volt a rakott pityóka, mi is nagyon szeretjük.

 

Szép estét Mindenkinek!
Ági, lényeg, hogy ott voltak a gyerekek és megköszöntöttek!

Anyukádnak igen szép teljesítménye, hogy a négy emeletet le és fel is megteszi! Egyedül ne is menjen, nem kell a bajt keresni!

Zsozsó, raktároztam, töltődtem!

Marika, bizony jó, hogy vannak!

Holnapi eventet csak lazán csinálom, semmi sietés, most nem lesz olyan programom ami miatt sietnem kellene.

Ma délelőtt a virágpiacon voltam, de nem volt sikerem, így elmentem a városszéli fóliásokhoz, ahol megvettem azokat az egynyári virágokat, melyek még nekem ide a ládákba, cserepekbe szükséges. Holnap délelőtt ültetek!
Délután munka volt.
Továbbra is hűvöskés az idő, lehet nyáron még visszasírjuk, de most a melegre vágyom.

Az olvasómódban lévő kedves gazdatársakat én is hiányolom, várom, hogy írjanak is!

 

Jó napot mindenkinek!

Napsütés van, hőség nincs, hideg sincs. Szúnyogok nem csípnek. Reggel voltam vásárolni élelmet, majd utána kivárva a nyolc órát éjfél után, elzarándokoltam a postára befizetni a kukásoknak a szemétdíjat. Ez az egyetlen, amit feladok, minden mással foglalkozzon a bankom. A posta nincs nagyon messze, a ház sarkától bicegve is odaérek egy perc alatt. Kicsit várakoztam és befizettem a szükséges összeget.

Hazamentem és nekiálltam végrehajtani a feladatot, amivel tegnap estefelé feleségem "megbízott". Ha a felség kér, a férjnek ugrania kell, ha nem akar morcos tekintetet látni a feleségétől. Összeszedtem minden hozzávalót a tyűs pogácsához és belevágtam. Nem a dagasztó tálba, hanem a műveletekbe. Gondolkodtam, hogy tejföl kéne, van is, deee ... holnapután lejárna a négy hektogrammos görög jughurt, az is jó lesz helyette. Horváth Ilona szakácskönyve szerint köll bele tej és tejföl is hasonló mennyiségben. Na mármost ... a tejföl húsz százalék körüli zsírtartalmú, a tej majdnem három, azok átlaga tizenegy és fél. Ammeg majdnem azonos a tíz százalékos görög joghurttal. Nehogy már rám száradjon az a joghurt, hát felhasználtam. Volt lefagyasztott némi sózott tyű, meg most is van maradék sós tyű a beépített szekrényben, ezeket az asztali aprító segedelmével leaprítottam/ledaráltam. Nem pépes, de ez legyen a legnagyobb gond. Feleségem őméltósága nemrég tévedésből vett réteslisztet is, - be volt suvasztva egy a rendes liszt közé, ő meg nem vette észre - de igazából olyant nem szoktunk használni. Most abból is vettem ki, saccperkábé a rendes liszttel azonos mennyiséget. Kellő mennyiségű só, őrölt bors, röfizsír, mert nem akartam se vajat, se margarint beletenni, azzal a tyűvel így harmonizál a legjobban. Szerintem. Oszt némi aszkorbinsav és az elengedhetetlen porélesztő is belekerült, majd jött a legfontosabb két művelet. Egy: összedolgozni fáradságos munkával. Kettő: megállapítani, hogy eléggé sós-e a tészta. Az volt. Kint hagytam az asztalon, kelegessen csak.

Közben felütöttem egy tojatot, a héját elmostam és betettem a papagájnak meg a mamagájnak. Ha kell mészpótlás, egyék azt is. Ha nem, majd kikerül a szemetes vödörbe az "alommal" együtt. Az alom az több rétegű nedvszívó újságpapír. A reklámok fényese erre sem jó. Meg eltüzelni se. Nem ég, csak bűzölög. Ránéztem a tésztára, emelkedik. Muszáj neki, mert ha nem, akkor dagadtra verem. Velem ne akarjon kekeckedni egy élesztős tészta! Szerencséje van, emelkedik, így nem kellett megfenyegetnem. Ért a szép szóból is. Ha megkelt, úgy tíz óra felé, kinyújtom, megkockázom a tetejét éles késsel és nem szaggatom ki, nem szúrom ki semmiféle izével, hanem éles késsel felvágom kockára avagy téglatest formájúra. Amilyen kedvem lesz, olyanra. Aztán ismét kelesztés, majd megkenem a tetejét a már megmelegedett tojattal és besuvasztom a kettőszáz fok körüli sütőbe. A sütőlemezen sütőpapír, így nem kell sokat mosogatnom sem majd utána, meg könnyen elválik a papírtól a megsült tészta.

Gyengébbek kedvéért: A TYŰ az a töpörtyű rövidítve. A hentesboltban is tudják, hogy mi az, ha kérek tyűt, már nyúlnak is a lapátért, azzal szedik ki a megsült tyűt. Megtanulták tőlem.
A gramm az nagyjából 1 ml avagy 1 köbcentiméter víz tömege, súlya. A deka az a tízszeres mennyiség prefixuma, a hekto a százé. A hektoliter az száz liter. A dekagramm az tíz gramm. A hektogramm pedig száz gramm, azaz tíz dekagramm, de ugye a dekagramm az tíz gramm, tehát a tíz dekagramm az tízszer tíz gramm. Miért nem mondjuk nemes egyszerűséggel úgy, hogy hektogramm? Kevesebb a perfixum, nem kell(ene) ismételgetni! Esetleg csak mezeien száz gramm, de akkor meg én nem kekeckednék már megint feleslegesen. Öööö ... Annak idején kint a nagy Szovjetunióban nem értették azt, hogy: Egy deci vodkát kérek! de azt, hogy: Gyévuska! Dajtye mnye szto gramm vodku!- azt igen. Rögtön kitöltötték az egy deci vodkát és nem száz grammot, mert az több lenne annál, hiszen az etanol/etilalkohol, borszesz könnyebb a víznél. A tömény, szép magyar szóval a koncentrált alkohol sűrűsége 80 gramm/100 ml.

Kimentem és ellenőriztem a művemet. Gyööönyörűűűűen megkelt. Ergo, megyek ki lapítani, kockázni a tetejét , felvágni, keleszteni és megsütni. Munkára fel!

További szép napot!

 

Szép estét Mindenkinek!

Tihamér, írásod elolvasva mindjárt éhes lettem. Rég sütöttem, nem is készülök, hogy süssek, de azért, ha itt lenne, biztos, hogy nem egy darabot ennék meg belőle!

Egynyári virágokat elültettem. Szépen mutatnak, jó a szemnek és jó a léleknek!

Eventet elkezdtem, terv az az volt, hogy csak sétatempóban, de kipörgettem egy 200%-os bónuszt is, így nem sétatempóban haladok. Majd holnaptól.

Egy kis érdekesség a petúniáról:
A petúnia gyógyító tulajdonságai: A kertészek szerint a petúnia virág illata jótékony hatással van az emberi légutakra, javítja az ideg- és emésztőrendszer működését, enyhíti a stresszt... A petúnia is felvidítja, segít megszabadulni a fejfájástól. A virág nem okoz allergiát, ami különösen igaz azokra, akik nem tudnak ellenállni a kemény és intenzív aromáknak.

​

 

Jóóóó reggelt mindenkinek!

Kávé kész, kifőtt és még ittam is belőle. Még élek, gyors halált nem okozott.

Petúnia? Hm,hm! Emlékszem, kisgyerek koromban a Budapest-Bécs főútvonal melletti házunk előtt, a belvárosban voltak fák, amiket már régen kivágtak, de nem pótoltak. Zömében hárs volt, tavasszal bódító illatuk belengte a utat. A fák töve szabadon volt méter ármérőjű körben, ott szokták őket locsolni locsolókocsikból. A kocsikat meg a szomszédos telek előtti tűzoltókútból töltötték meg. Ott kisebb-nagyobb pocséták voltak, szerettük, mert főként nyáron lehetett bennük tapicskolni. (Mi akkor meztéllábasok voltunk. A "szabvány ruha" egy fekete klottnadrágból állt. Más semmi. Se cipő, se szandál, se semmi más. Vasárnap, ha mentünk misére, akkor azért felöltöztünk. Igaz, nem volt annyi üvegcserép, mint mostanság van az utakon.) A fák körbe voltak véve félkörbe hajlított vékony rudakkal, díszítésként, meg óvták is az oda ültetett virágokat. A zömük árvácska és petúnia volt. Mi akkor - most már tudom, de akkor nem - kitoltunk a méhekkel, lepkékkel és a beporzó rovarokkal, mert bizony gyakran leszakítottuk a szép, fejlett virágokat és kiszívtuk belőle az édes nektárt. Arra azért figyeltünk, hogy lehetőleg méh ne legyen benne, mert az tudott csípni is, ámbár fullánkot szúrt, nem harapott, de az sem volt kellemes. De az akác fürtjeit is eszegettük, volt akinek anyja, nagyanyja még ki is rántotta, úgy ették édesség gyanánt. De rég volt! A házunkat, amiben születtem, régen lebontották, 1964-ben. A szomszédos ház telitalálatot kapott, egy bomba még a mi házunkat is annyira megrengette, hogy 1961-ben a földszinti lakásokban aládúcolták az emeletet, majd három év múlva ki is költözött mindenki. A nagy részük új, akkor épített panelekbe. Néhányan régebbi, de nem régi építésű lakásokba mentek, nem akartak "kaptárba költözni". A házról emlékeimen kívül csak a Borbíró-Valló: Győr városépítéstörténete című könyv emlékeztet. (Igen akkor ezt is egybe írták!, Hiába sok szótag, akkor is egybe.) Ott van egy-két régi fénykép a ház körüli részekről. Még a régi erkély is kivehető, bár nem árt, ha tudja az ember, hogy OTT annak kell lennie. Mert látni alig, inkább csak sejteni lehet. Szerettem olvasgatni azt a könyvet, otthon meg volt és most is megvan nekem is. Nem az, hanem egy másik példány. Nehéz volt antikváriumban beszerezni, de sikerült. Számomra igen becses könyv. Sokat tanultam belőle Győr történetéről.

Megyek aratni, már lesz mit. Szép napot mindenkinek!