Kuncogó kuckó

Én is lefagyasztom a dinsztelt káposztát ami nem fogy el és legalább még egyszer 2-3 személynek elég. Ma már egyre kevesebb dolgot dobálok ki a kukába.

 

Mostanság sokkal kevesebb élelmiszer kerül a kukába .... S ez így helyes
Én is igyekszem hasznosítani a maradékot ... Mert bizony ritkán sikerül pont annyit főzni amennyi elfogy ,)

Jó ötlet a fagyikanál Én sem csak fagyihoz használom

 

Na nekünk kis van fagyikanál, de én sem használom, valahogy
eszembe sem jut.
Pogi kész lett, és a párom rögtön megvámolta, azért maradt is,
kicsi.
Holnap semmi nem lesz?? Holnapután meg kétféle is egyszerre??
Miért nem holnap kezdődik legalább a telihold?? tudja ezt valaki??

 

Gizusom, holnapra pihenőnapot kaptunk ma este már a vurstli is összeszedi a motyót....nem lehet a bosszúságunkat sem kipüfölni a vakond fején

 

Ildikém, az rendben van, hogy pihinap lesz, csak pénteken meg,
kapkodhatjuk majd a fejünket. Egyszerre kétfelé figyelni.
Lehet a fiataloknak még megy... egyszerre több is, na de nekünk?

 

Drága Gizusom .... megy majd az mindenkinek
Nem hajt a tatár a rémséges gazdakörivel, nagyon gyérek a jutalmak arra nem nagyon kell odafigyelni....a borsó ültetés most fontosabb

 

Krumplipürét is fagyasztottam már le és micróban melegítve pont olyan volt, mint frissen. Azelőtt ha kimaradt a püré, másnap pampuskát csináltam belőle( +tojás, +liszt. laposra formálva 1-1 kanálra valót, forró zsiradékban kisütöttem) Azelőtt minden a kutyiknak és a kukába ment sajnos, de tanulékony az ember lyánya

 

Elkészült a pogi vigyétek és egyétek, még meleg és nagyon finom
Remélem jut mindenkinek!
Sajnos nincs okos telefonom, hogy a sajátomat tudnám feltölteni, de az is így néz ki

 

Györgyi krumplipürét már én is fagyasztottam, tényleg finom micrózva.!
Mi van a párod kezével??
Ja és 100-as lettem itt is!! Vou
Iboly egyszerre írtunk, én már kóstolom is, most ez a jutalom.

 

Sziasztok!

Pampuskát én is szoktam csinálni ,de én rakok bele zúzott fokhagymát,isteni.

 

Sziasztok!

Jövök egy kicsit hozzátok.
Ha már jöttem, akkor hozok is valamit, de távozni sem távozok üres kézzel, a jókedv mellé viszem a káposztás pogi receptjét is.

Ezen még most is nevetek.

Az Épeknél láttam, hogy szoktak képeket betenni.
Ha nem bánjátok, néha hozok egy pár képet/történetet szűkebb hazámról - már csak azért is, mert ha szóba kerül, a legtöbben azt hiszik, hogy Románia egy elmaradott hely, műveletlen emberekkel.
Persze mindenfelé látszik a szegénység, de a szegény emberek néha barátságosabbak, segítőkészebbek... tudják, csak egymásra számíthatnak...

Az utóbbi években nagyon sokat tettek azért, hogy Ady "Pece-parti Párizsa" visszanyerje régi fényét.

Így nézett ki a városközpont az 1900-as évek elején, végében a Szent László templommal és így néz ki napjainkban a felújított városközpont éjjel és nappal. A központ egyik végét most is őrzi a kommunizmus évei alatt lebontásra ítélt magyar templom.

Beke György: Örökmécses című művében mutatja be, hogyan védték meg templomukat Várad különböző vallású, nemzetiségű lakói.
Álljon itt egy részlet a lelkek csatájából:

"Pünkösd első napján, 1964-ben, Várad valamennyi római katolikus templomában kihirdették a vészhírt:

– Kedves testvéreink! Holnap mondjuk az utolsó misét a Szent László-templomban.

.....

A miséző pap leengedi a kezét. Maga mellé ejti, mintha kiszállt volna belőle az erő.

Pap, ministránsok odalépnek az örökmécseshez. Kioltják. Többé nincs jelen e falak között az élő Krisztus.

De az emberek nem mozdulnak.

.....

– Lőni fognak!

– Akkor se megyünk el innen!

Leszáll az este. Gyertyák fénye lobban. Tíz gyertya, száz gyertya, ezer gyertya. Mintha nem pünkösd második ünnepe lenne, hanem halottak napja, s nem a város szívében világítanának, hanem az olaszi temetőben.

Sorra fáradnak ki a térdeplésben. Másik asszony, leány áll a helyükbe. Átveszi a gyertyát, vagy újat gyújt. Mint egy katonai őrségváltás. A táskákból újabb és újabb gyertyák kerülnek elő. Mintha esztendők óta azért öntöttek volna a gyárak minden gyertyát, hogy egyszerre éghessenek itt, a Szent László-templom körül. Mintha véres, tüzes koszorú fonná körül az ostromlott templomot.

Gyertyát tart a kezében és együtt térdel az alázatos katolikus, a konok kálvinista, a méla ortodox. Magyarok, zsidók, románok. A környező utcákban sem mozdulnak a férfiak. Sem az ünneplő ruhások, sem a kék parolisok. Más-más utcákat foglalnak el, közel, most mégis roppant távol egymástól.

A hallgatás, a csend igazán félelmetes.

Két napig, három napig égnek a gyertyák Szent László temploma körül. Hányan váltják egymást a térdeplésben, vánkos nélkül, az utca kövezetén? Hányszor futott végig a riadalom közöttük? Hiszen asszonyok, gyermekek voltak, még ha érezték is, hogy férjeik, apáik tekintete vigyázza őket a közeli utcákból. Ott is váltották egymást a férfiak. Háborús csatát se lehetett volna gondosabban eltervezni, mint ahogy maga a váradi nép, magyarok, románok, zsidók, katolikusok, reformátusok és ortodoxok szervezték meg önmagukat.

.....

Előbb a kék parolis kiskatonák tűntek el a mellékutcákból. A férfiak, mint leváltott őrszemek, odasereglettek a térdeplők közé. Érezték mind: fordul a sorsuk, de nem fogták fel, hogy – ha csak ebben az egyetlen ütközetben is – az önkény fölé kerekedtek.

.....

– Tisztelendő úr, gyújtsa meg újra az örökmécsest.

Kigyullad a mécses. A fény betölti a szentélyt, halvány világosság esik a boltozati festményekre, a közelben térdeplő hívek arcára.

Feláll mindenki.

Krisztus visszatért közéjük.

Némán indulnak haza az emberek. Harangozni kellene, megszólaltatni az orgonát? A csend most illőbb, kifejezőbb. Váradon a lelkek csatáját vívták meg, győzelmesen."

Néhány régi épület az esztelen rombolás áldozatául esett ugyan, de Nagyváradot ma is, Európa 23 legszebb szecessziós városa közt tartják számon.

A magyar szecesszió egyik legreprezentatívabb épülete, a főtéren álló Fekete Sas palota.
A Sas palota régen és ma a zöld tornyával.
A központból a sétáló utcára jutunk, amely megőrizte régi énjét. A sétáló utcánk egy része az 1940-es évek elejéről és napjainkból.

Hátha kedvet kaptok egy váradi sétához.

 

Még se jutott mindenkinek. Először olyan 3 centis szeleteket vágott Breki, aztán a végén már csak fél centiseket.
Nem gondoltam, hogy ez az egyszerű süti ilyen kelendő lesz. Ha sütöd, ne hidd, hogy sok bele a gyömbér, fahéj. Kell a mennyiség bele.

Én meg muffin-sütőben sütöm meg, aláteszek egy nagyon vékony bacont. Jó, hogy a káposzta súlyát is megtudjuk.

Meglátod, nekünk is fog menni.

Én semmit nem dobok ki. A nagy család után nem tudom megszokni, hogy keveset főzzek.

Na jó, most már tényleg.... Éhes lettem.

Nóci! Köszönöm szépen, hogy ezt leírtad.

 

Nóci én életemben egyszer jártam Nagyváradon, Gyulán pihiztünk a várfürdőben,
és egy nap áűtruccantunk oda, és Aradra, lehet nem voltunk ismerősök,
azt sem tudtuk merre induljunk, sajna ezeket nem láttuk, valahogy akkor nem
nagyon tetszett az a kis része a városnak, ahol jártunk.
Végül vettünk egy vasbográcsot, és visszamentünk Gyulára.
Valahogy Nálatok nem jártunk, pedig sok helyen megfordultunk a világban.
A férjem lakott ott Kolozsváron a szüleivel, mikor kicsi volt, jó pár évig.

Most volt itt a lányom, hozott nekünk kis epret, olyan mint a cukor, édes, finom.
Nem árulta el hol vette, maguknak is vett, és nekünk is, mintha mi nem tudnánk venni.
Ő már csak ilyen.

 

Húúú Nóci miket hoztál? Csak ámulok és bámulok!

 

Beállok a sorba én is.Nagyon jól néz ki és biztos nagyon finom is

Mimikém!Isteni volt tényleg,és hatalmas volt a Breki féle szeletelés is.

 

köszönöm!

 

Holnap egész nap tölthetjük a pajtát ... és piacozni is ráérünk

A kedvem megjött .... de , hogy mikor érek oda .... azt nem tudom

 

Igazad van, piacozás, arra úgyis kevés idő van mindig,
utána meg próbáljuk kitalálni,m mit is akarnak ezzel a
Sziszi által emlegetett borsóval.
Nóci! nincs itt??
mondd Te Nagyváradon élsz??

 

Igen, nagyváradi vagyok.

Mi a megmaradt rizst is összekeverjük másnap liszttel, tojással és a pampuskához hasonlóan kisütjük. Néha kockára vágott répa is van benne, de úgyis finom.

 

megy az még nekünk is!