Maci-konyha 2018. április - KRÉMLEVES - /Maci-roadshow/

Nagyon szépen köszönöm. Igen csak meglepődtem , egyáltalán nem számítottam rá.
Gratulálok a többi nyerteseknek és természetesen minden kedves játékostársaimnak akik elhozták újból nekünk receptjeiket.

 

Sziasztok!
Szívből gratulálok a nyerteseknek!
Majd szépen egymás után elkészítjük ezeket a finomságokat!

 

Sziasztok!
Köszönöm szépen.....én is nyertem el sem hiszem....fortuna nem a barátnőm
Gratula a többi versenyzőnek és nyertesnek.....itt mindenki nyertes főleg mert pár receptett én is kiiirtam innen

 

Sziasztok!
Gratulálok a nyerteseknek, és az összes indulónak!

 

Gratulálok a nyerteseknek,ügyesek vagytok Minden induló ügyes

 

Sziasztok!
Fogadják őszinte gratulációm a nyertesek és az versenybe benevezettek. Mindenkinek köszönet a megosztásért.
Sok, változatos finomság jött itt össze.

 

Sziasztok!
Nálunk sokféle krémleves készült már. Készíteni és enni is szeretem és a család többi tagja is.
Sajnos gyerekkoromban olyan ételt is kötelezően meg kellett volna ennem, amit ki nem állhattam. Biztos úgy volt rendjén, de én mégsem így nevelem a gyerkőceimet. Az egyik nem szereti pl. a gombát, a másik nem szereti a kukoricát, de ilyen megosztó étel nálunk a hal, vagy a spenót is. Sose erőltettem egyiknél sem, hogy meg kell ennie azt, amit nem szeret. Enélkül is fel lehet nőni. Szerintem.
Én nem röstellek akár kétféle levest főzni: gombakrémleves, karfiolkrémleves.
(A füstölt-sajt krémlevest viszont mindkettő szereti.)

A karfiolkrémlevesről mesélek nektek.
Nem vagyok kimondatott karfiolrajongó, de egyszer kitaláltam, hogy úúúúgy ennék karfiolkrémlevest. Nekiálltam magamnak megfőzni. Eszembe se jutott, hogy ráerőltessem másra. Persze a két gyerek kíváncsian jött a konyhába. A furfangos kérdésemre mindketten igent mondtak: "Ki az a bátor, aki meg meri kóstolni?" (Kérdezni is tudni kell ám!)
Ehhez hozzátartozik az, hogy pici koruktól erősítem bennük azt, hogy én rosszat és csípőset soha nem adok nekik. És azt is, hogy bármire mondhatják azt, hogy nem ízlik, vagy nem kérnek többet. Egy dolgot nem szabad: az első falatot kiköpni. Mert annyira semmi nem rossz, amit eléjük teszek.
A karfiolkrémlevesre a lányom azt mondta, hogy "köszönöm, de többet nem kérek". Bezzeg a fiam! Konkrétan nem maradt nekem a levesből, az egészet befalta.

Pici volt a fiam és anyunál nyaralt. Csörög a telefon. Édesanyám. "Kislányom, mit teszel a karfiolkrémlevesbe?" Döbbent csend, majd bátortalanul megszólaltam: "Karfiolt"

Tudni kell, hogy édesanyám 37 évig dolgozott szakácsnőként. Nem okozott neki gondot soha egy étel elkészítése sem. De most el akarta kerülni azt a helyzetet, hogy főz valamit az unokájának, de az nem olyan, mint amit ő várna.

Elmondtam anyunak, hogy víz+karfiol+só+bors+csipetnyi majoranna+és esetleg 1-2 szem krumpli, hogy turmixoláskor sűrűbb legyen. És a végén tejfölt teszek bele.
Mire anyu: "és egy kis sárgarépa, egy kis zöldség (fehérrépa)?" Kategorikusan elutasítottam, mert ez nem zöldségkrémleves, hanem karfiol ízű, hófehér színű karfiolkrémleves.
Persze nagyot nevettünk és azóta is emlegetjük, mint cuki családi "kis színest".

Így volt a sztori, amikor a szakácsnő édesanyám tőlem kérdezte meg, hogyan főzöm én a levest.

 

Sziasztok, szép estét kívánok Mindenkinek.
Nagyon szépen köszönöm a nyereményeket a szponzoroknak és a szervezőknek is.