Közlemény Nemzeti ünnepünk köszöntése: március 15.

Március 15.



Kedves Játékosok!​

Ma, azaz március 15-én ünnepeljük hazánk egyik legjelentősebb nemzeti ünnepét ami Magyarország újkori történetének egyik meghatározó eseményére vezethető vissza.
Az 1840-es években kialakult Magyarországon egy fiatal értelmiségi csoport, amelynek tagjai verseikkel, írásaikkal formálták a közvéleményt. Törzshelyük Pesten a Pilvax kávéház volt. Többségük a polgári rétegből származott, s erőteljesen hatottak rájuk a francia forradalom szabadságot, egyenlőséget, testvériséget hirdető eszméi. Közéjük tartozott pl. Petőfi Sándor, Jókai Mór és Vasvári Pál is. 1848 tavaszán a párizsi forradalom hatására cselekvésre szánták el magukat. Programjukat 12 pontban fogalmazták meg.
Az 1848-49-es szabadságharc szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében egyedül jutott el sikeres katonai ellenállásig. Eredményességét mi sem mutatja jobban, hogy csak az Orosz Birodalom katonai beavatkozásával lehetett legyőzni. Gyakorlatilag az 1848–49-es szabadságharc egyben a magyar nemzet történetének leghíresebb háborús konfliktusa is.

Hogy mi is történt ezen a jeles napon, azt iskolai tanulmányainkból már jól tudjuk, miszerint ezen a napon Pesten forradalom zajlott. A bécsi forradalom hírére március 15-én reggel az utcára vonultak. A Pilvax kávéházból elindulva felkeresték az egyetemi hallgatókat, s csatlakozásra szólították fel őket. Az utcán is sokan közéjük álltak. Emlékezhetünk, hogy Petőfi Sándor és fiatal társai - akiket mi csak "márciusi ifjakként" ismerünk - a Landerer nyomdához vonultak ahol Landerer Lajos nyomdatulajdonost a kikiáltott 12 pontot tartalmazó program és Petőfi költeményének cenzúra nélküli kinyomtatására szólították fel, ellenállásának esetén kényszerítést helyezvén kilátásba. A nyomdatulajdonos engedett a nyomásnak, így a kívánt iratok pillanatok alatt ezrével kerültek elő melynek példányait egészen délig osztogatták a szakadó eső dacára szüntelen gyülekező tömegnek.
Ezek voltak a szabad sajtó első termékei!
Míg a nyomtatás zajlott, Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt. (aznap már negyedik alkalommal) Délután az emberek a Nemzeti Múzeum előtt gyülekeztek. Itt Vasváriék elmagyarázták az egybegyűlt tömegnek a 12 pont jelentőségét. Ezután a pesti városházára mentek, hogy csatlakozásra bírják a város vezetését, és maguk mellé állítsák a polgárságot. Ezt követően – már mintegy húszezren – Budán felkeresték a királyi hatalmat képviselő Helytartótanácsot akik öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyeztek. Innen a budai várbörtönhöz vezetett a tömeg útja ahonnan kiszabadították az államfogságban levő Táncsics Mihályt.
1848. március 15-én Pesten vér nélkül győzött a forradalom. Programjának, a 12 pontnak a megvalósítása viszont már az országgyűlésre várt.

A forradalom egyik jelképe a kokárda volt. A magyar kokárdát március 15-én, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdetét jelentő pesti forradalom évfordulóján szokás viselni. A magyar hagyomány szerint a pesti radikális ifjúság vezérei Petőfi Sándor és Jókai Mór szerelmeiktől, Szendrey Júliától illetve Laborfalvi Rózától kaptak nemzeti színű kokárdát a forradalom estéjén. A francia kokárdától eltérően nem kalapra tűzték, hanem a kabát hajtókájára vagy mellrészére a szív felőli oldalon. A szembejövő személyek számára azt volt hivatva látható módon közölni, hogy viselője a magyar forradalmi eszméket magáénak vallja.

Gyulai Pál: Hazám
Sokszor valál már életedben
Veszendő, oh szegény hazám!
Tatár, török és német gyilkolt
S haldoklál fényes rabigán:
Mi lesz majd sorsod a jövőben?
Ki tudja azt; sötét titok;
De most, de most, ha rád tekintek,
Csak sírok és csak sirhatok.
Nem gyáva bú e könnyek anyja,
Haragom sirja azokat;
Beszélünk hangos, büszke szóval,
S hazánk még csak névben szabad.
Nem csüggedés e könnyek anyja,
Rajtok tettek villáma ég;
Versengünk puszta semmiségen,
S fölöttünk mind borúsb az ég.
Hah mennyi gúny! győzelmi hymnus
Harsog körűlbe mindenütt,
S a vértől megszentelt mezőkre
Szabadság fényes napja süt.
Nekünk e hang tán síri dal lesz,
S a szent sugár tán búcsufény,
Véres felhőben elhunyó nap,
Halottak gyászos mezején.
Inkább halál, mint gyáva élet,
Igen, vesszünk, ha veszni kell,
De küzdjünk, míg csak egy magyar lesz
És vérezzünk dicsően el.
Lesz legalább a történetben
Rólunk egy nagy emlékezet
Egy büszke nép élt meggyalázva,
De dicsőn halt, mint született.
( 1848 )
​

A Farmerama játék magyar gazdáinak szép ünnepet kívánunk eme kivételes nap alkalmából

a Farmerama magyar csapata
​

A megemlékezést Benefactor fórum-moderátor készítette, köszönjük mindannyiunk nevében!

​