Brumirodalmi-kör /Maci roadshow: meseírós pályázat 2017. dec./

Kategória: 'Fórumjátékok', témanyitó: *-ToFarmer-*, témanyitás ideje: 24.12.17.

Kedves Fórum-Olvasónk!

Abban az esetben, ha aktívan részt szeretnél venni a fórum életében és szeretnél kérdezni a játékkal kapcsolatban, vagy beszélgetni szeretnél játékostársaiddal, be kell jelentkezz a játékba, majd onnan a fórumba. Ha még nincs felhasználói fiókod a játékban, akkor készítened kell egy új regisztrációt. „A játékhoz“
  1. *-ToFarmer-*

    *-ToFarmer-* Fórum mestere

    Üdv Gazdák![​IMG]

    Egyik visszatérő fórumjátékunk, az irodalmi játékok folytatása következik:
    [​IMG]

    Karácsony közeledtével egyre hosszabbak és hidegebbek az éjszakák, így többet tartózkodunk otthon a meleg szobákban. Hamarabb is fekszünk le aludni. Mindezek nagyobb indokot adnak arra, hogy esti meséket olvassunk. [​IMG]


    A feladatotok éppen ehhez kapcsolódik. Egyszerűen csak írjatok egy karácsonyi, decemberi, téli mesét! [​IMG][​IMG] Természetesen a történet a Farmerama világában játszódjon. (Farmos állatok/szereplők, farmos környezet stb.)​


    Egy játékos csak az egyik farmjával pályázhat, és csak egy mesét írhat. (Úgy gondoljuk ez nem nagy gond. Minőségi mesék megírása a lényeg, így legalább csak egy mesére kell koncentrálnotok. Egy mesébe kell beleélnetek magatokat. [​IMG][​IMG])
    A játékban a Bigpoint Gmbh. csapat tagjai is részt vehetnek.
    A hozzászólásba írjátok bele a farmneveteket. ID-számotokat nem kérjük.


    A játék időtartama: (mese leadási határidő)
    Kezdete: 2017. december 24. (vasárnap) 18:00 óra
    Vége: 2017. december 31. (vasárnap) 17:00 óra

    Eredményhirdetés: 2018. január 5. körül



    Karácsonyhoz hűen a nyereményeknél is vastagabban fogott a "Jézuska tolla". [​IMG][​IMG]
    (Az értékes nyereményeket mecénásaink jóvoltából, cserenapon fogjuk elküldeni a nyerteseknek.)

    1. helyezett:
    5 db Páncél Panni
    [​IMG]

    2. helyezett:

    1 db Halásztanya 4.szint: rózsaszín
    1 db Halastó 4. szint: rózsaszín

    [​IMG]

    3. helyezett:

    1 db Szarvasgomba malacfarm 4.szint: rózsaszín

    [​IMG]

    A nyerteseket titkos, 10 tagból álló zsűri fogja elbírálni. (A zsűritagok is nevezhetnek.)
    A teljes névsort csupán két személy ismeri. A zsűritagok nem ismerik egymás kilétét. Ez azért fontos, hogy adott esetben nyugodt szívvel szavazhassanak a "kolléga" pályázatára is.
    Minden zsűritag helyezésre szavaz, tehát megnevezi, hogy szerinte ki legyen az első, második és harmadik helyezett.

    Ezt oly’ módon hozzuk nyilvánosságra, hogy minden tagnak adunk egy betű-nevet (A-tól J-ig) és megjelenítjük a fórumon a szavazataikat.

    A múltkor hagyományt próbáltunk teremteni. Ezúttal Angyalszárny moderátort kértük fel zsűritagnak. (Az ő szavazata is egy lesz a 10 betűvel jelölt voksnak.)

    Már csak miatta is írjatok minél jobb meséket, hogy belőlük ötleteket meríthessen vagy egy az egyben felolvassa/elmesélje gyermekeinek. [​IMG][​IMG][​IMG]
    Bízunk hozzáértésében, lelkiismeretességében és pártatlanságában.


    Jó munkát és kellemes karácsonyi ünnepeket kíván,
    a Maci roadshow csapata

    [​IMG]
     
    Utoljára szerkesztett: 6.1.18
    skalimaci, Fatther, miniowl és 35 más kedveli ezt.
  2. gajdoe

    gajdoe Fórum-zöldfülű

    Karácsonyi készülődés a farmon


    Reggel van nagyon korán, annyira korán hogy még a Nap sem kelt fel, de a kis farm gazdájának korán kell kelnie mint mindennap de ma még a szokásosnál is több dolga van hisz már csak pár óra van hátra a minden évben megrendezett karácsonyi vacsoráig amit idén nála rendeznek meg, és ez egy nagyon nagy megtiszteltetés. Kint nagyon hideg van de a minap a csillogó juh által kötött gyapjú kabát most nagyon jól jön így már nem fázik a gazda és a munka is könnyében fog menni hát még miután felvette a puha nyuszik által készített sálat és kesztyűt amit karácsonyra kapott tőlük.
    Mint mindig először a farm állatait kell ellátnia sorról sorra végigjárja az összes ólat a farmon hisz minden állat éhes már, de ezt a napot nem csak a gazda várta hanem állatkák is hiszen tudtak mennyire különleges és fontos ez a nap a gazdának. Miután elmondták az állatok a gazdának, hogy mindannyian szeretnének neki segíteni a gazda nagyon elérzékenyült és mérhetetlenül boldog lett hiszen tudta, hogy egyedül nem tudott volna mindent megcsinálni és mert tudta nem minden gazda annyira szerencsés mint ő, hogy ilyen jó barátai lennének mint az ő kis kedvencei. Miután minden állatka megreggelizett a gazda által személyre szabott eledelekből a gazda házikója felé vették az útjukat. Az utolsó állatka megérkezése után a gazda és az állatok megbeszélték ki mit szeretne csinálni, ki szeretné csinálni a vacsorát az ajándékokat és így tovább. Az első feladat a hódcsaládon volt hiszen tűz nélkül nem lehet sütni-főzni, a hódfaüzemben elkészített fákból begyújtottak a kandallóban és a kemencében. A tyúkocskák is neki láttak a teendőikhez és a tojásokból különféle tésztákat készítettek, a tésztákból az egyik asztalnál a méhek finomabbnál finomabb sütiket készítettek, amelyeket az egész éves fáradságos és gondos munkával összegyűjtött mézzel ízesítettek volt ott mézes keksz na és persze mézeskalács is. Egy másik asztalnál a tehenek tehéntejből francia lepényt csináltak, az asztal másik felében pedig a struccok strucctojásból és cseresznyéből cseresznyéstortát. A harmadik asztalnál a kecskék és az egérkék közösen különféle sajtokat na és persze kis sajtgolyókat állítottak elő. A nyuszik sem tétlenkedtek ők répatortát és répás kenyeret csináltak, de sajnos egyikbe sem került túl sok répa hiszen kecskére káposztát bízni nem bölcs döntés így nyuszira répát bízni sem jó döntés de ezen a gazda csak kedélyesen mosolygott. A házikó egy másik szegletében a kandallónál a halacskák egy nagyon különleges halászlét főztek a pajtában fellelhető zöldségekből került is bőven ebbe a levesbe majd szójából fasírtokat csináltak, amelyeket a déli vidékről Bahamaráról származó fűszerekkel ízesítettek került bele bors, csili és egy titkos adalék amelyet csak a halacskák tudtak.
    A házikócskában mindenki sürgött-forgott a gazda háza olyan lett mint a Lappföldi Mikulás háza csak itt manók helyett állatok készülődtek. A ház egyik szobácskájában pedig az ajándékok készültek a sasok írótollakat csináltak amelyekkel majd a gazdák írhatnak majd egymásnak leveleket vagy akár meghívókat, míg a hollók ékszereket, volt ott fülbevaló nyaklánc na és persze gyűrű is, a kacsák párnákat és nagyon meleg takarókat csináltak, amelyek ily hideg időszakban nagyon ötletes ajándékban bizonyul. A szoba másik sarkában pedig a cicák dobozokat készítettek az ajándékoknak amelyeket a pulykák színesebbnél színesebb festékekkel díszítettek. A gazda látta hogy ő most itt nem tud miben segíteni így az ajtó felé fordult mert várt rá egy nagyon fontos feladat. Miközben kifelé sétált észre vette hogy a malackák sem tétlenkednek és szarvasgombákból különlegesebbnél különlegesebb ételeket főznek-sütnek. De mikor a gazda az ajtóhoz ért két óriási barátja lépét hozzá szilaj bika és jegesmedve és megkérdezték ők miben tudnának segíteni hiszen ők nem a konyhában elért sikereikről voltak híresek hanem az erejükről. Csakhamar mind hárman a Bölcs Tölgynél található területre indultak a traktorral ahol a fák voltak felelhetőek hiszen egy fa csemete hol tanulhatná meg jobban hogyan legyen nagy és erős fa és hogyan legyen minél több és finomabb termése mint a Bölcs Tölgytől. Hamar meg is érkeztek de a választás nagyon nehéz volt volt ott mandulafenyő, zúzmarás jegenyefenyő és óriás mamutfenyő, amelyet gyorsan el is vetettek hiszen az nem fért volna be a házikóba. A gazda azonban megtalálta a legmegfelelőbb fenyőt eme kivételes napra és ez a fa olyan kivételes volt hogy ilyen fát nagyon kevés gazda látott vagy csak nagyon ritkán ez a fenyő nem volt más mint a vörösfenyő. A három erős legény neki is látott a fa kiszedésének és ügyeltek arra nehogy megsérüljön vmelyik gyökere hiszen karácsony után vissza kell ültetni a helyére mert ennek a csodaszép és különleges fának sokat kell még tanulnia Bölcs Tölgytől. Hamar vissza is értek a főfarmra a fenyőfával, de még várt rájuk még egy megterhelő és sok erőt igénylő feladat a városból vezető út megtisztítása a nagy hótól hiszen az ókorban minden út Rómába vezetett ellenben itt Farmeramában minden út Farmerama városba vezet és a többi gazdához a városon át lehet eljutni. Ezzel is nagyon hamar végeztek szerencsére, a még most csak fenyőt bevitték a házikóba amibe el is fáradtak hiszen a fenyő egy nagy ládában volt ami tele volt földdel hiszen amint az előbb is mondtam nektek karácsony után vissza kell ültetni ezt a fát a helyére. A házikóban már csak pár kis kedvenc volt hiszen aki végzet hazament és szépítgette a saját kis ólját. A különleges vörösfenyő egy különleges helyett kapott a kandalló előtt. A házikó kiürült minden állatka otthon volt már de a gazda nem pihenhetett felsöpört majd felmosott, az asztalt megterítette majd felment a padlásra a karácsonyfadíszekért, amiket a fa mellé tett le. Ekkor az ajtón kopogtak és lassan minden farm barát megérkezett mindenki üdvözölt mindenkit és egy kedélyes vidám beszélgetés vette kezdetét hisz oly ritkán vannak így együtt a gazda az asztalra tette a finomabbnál finomabb ételeket a gazdák szóhoz sem jutottak, de mielőtt neki láttak volna a vacsorának volt még egy hagyomány, szokás amit ha akartak sem tudtak volna elfelejteni a közös fenyőfa díszítés mikor a gazdák meglátták ezt a különleges fenyőt még jobban elhüledeztek és ámultak bámultak hiszen ilyen fát még nem is láttak vagy nagyon kevésszer. Ezután a kis munka után leültek az asztalhoz és neki láttak a jól megérdemelt ínycsiklandozóbbnál ínycsiklandozóbb falatokhoz és folytatták a beszélgetést, miután mindenki jóllakott következett az est fénypontja az ajándékozás a gazdák átadták egymásnak az ajándékokat leültek és a kandalló melegében kicsit minden gazda újra gyerek lett miközben bontogatták ki az ajándékjaikat. Az este viccesebbnél viccesebb történetek mesélésével folytatódott majd mivel későre járt szépen lassan minden gazda hazafelé vette az irányt mert az élet nem áll meg soha egy farmon, mindenki elbúcsúzott mindenkitől és a házikó újból kiürült. De a gazda nem pihent le újra a padlásra ment és rengeteg ajándékkal tért vissza, amelyeket a kis barátainak szánt. Felvette a kabátját, sálját, kesztyűjét és útra kelt szerencsére nem kellett messzire mennie hisz az ólak közel voltak a házikójához de még ennél is nagyobb szerencse volt, hogy mindenkit ébren talált minden kis ólba illedelmesen bekopogtat és egyesével megköszönte az egész napos rengeteg segítséget hisz tudta, hogy ez az este nélkülük nem lehetett volna ennyire tökéletes. Az állatkák nagyon boldogok voltak, hogy a gazda róluk sem feledkezett meg és mindenki örült a saját ajándékának. Az utolsó kis kedvence után a gazda sietett haza hiszen már nagyon fáradt volt és őszintén megvallva nagyon hideg volt már. A hazafelé vezető úton hiába a hidegnek csak mosolygót és mosolyogót, nem elsősorban a tökéletesen sikerült vacsora és este miatt, hanem inkább az miatt ami a fejében járt ami nem volt más mint az hogy az igaz barátságnál nincs fontosabb legyen az ember között akikkel ritkán vagy sűrűn találkoznak, vagy akár állatokkal, legyenek azok óriásiak vagy éppen aprócskák nem az számít, hanem hogy kit mennyire szeretünk és kiért mit teszünk meg önzetlenül akár nap mint nap, vagy akár csak akkor mikor szűkségük van ránk.
    A gondolat menet végére haza is ért a gazda gyorsan befeküdt a pihe puha ágyikójába, és habár nagyon elfáradt de minden percet megért ez a nap de hamar aludnia kellett mert reggel újból korán kell kelnie hisz miután megetette reggel a kis kedvenceit a déli farmjára Bahamarára kell utaznia hiszen az ott élő állatoknak is el kell vinnie a karácsonyi ajándékokat. Mielőtt elaludt volna csak annyit mondott Nagyon Boldog Karácsonyt Mindenkinek de alig tudta ezt a rövid kis mondatott befejezni már durmolt is.


    Farmnevem: gajdoe
     
    Utoljára szerkesztett: 27.12.17
  3. Imi*

    Imi* Fórum elő legendája

    Téli mese

    Volt egy kisváros ahol élt egy fiú akit Diegonak hívtak!Szerette az állatokat és a növényeket! Ezért arra az elhatározásra jutott, hogy mivel közeleg a karácsony, meglátogatja rég nem látott ismerősét és elutazik hozzá a farmra!Ekkor írt egy levelet barátjának Dávidnak és a levél eljuttatásában Dana a boszorkány holló kapott szerepet, hét erdőt és négy óceánt repült át mire odaért! Diego sokat hallott erről a farmról ugyanis ez nagyon különleges farm volt, ugyanis a tojást nem a tyúk tojta hanem fán termett, a béka tojást evett, a farkas pedig brokkolit és még sorolhatnám!A farmon karácsonyi őrület volt készült mindenki a karácsonyra!

    Volt egy tölgyes rész ahol állt egy öreg fenyőfa és arra gondolt Debora az erdészhód, hogy ő szívesen vállalja, hogy kidönti a fát de Dávid a gazda nem szerette volna kivágni ezért úgy határozott, hogy úgy ahogy van feldíszítik! Dávid szaladt az istállóhoz, hogy gyorsan eljusson a mesterségek völgyébe, hogy finom ételekkel és italokkal várja rég nem látott barátját! Hogy mihamarabb eljusson oda segítségére volt Pablo a picasso paripa! Dávid átadta a listát a péknek, hogy milyen finomságokat szeretne kérni tőle! A listán szerepelt karácsonyi süti, mézeskalács, forró csoki, mézes banán álom, tojás puncs! A karácsonyi menü után még volt teendő mert az erdei tisztást belepte a hó! Dávid sietett is vissza mert tudta, hogy szegény állatai kint vannak és hideg is van! Aztán végre Diégo is ideért a farmra ahol nem látott a szemének! A struccok lábán korcsolya volt, a pulykák festettek, a nyulak meg varázsoltak! Dávid üdvözölte rég nem látott barátját Diegot! Behívta a házba ahol már nagyon jó kis idő volt mert tűzifa volt éppen! Ugyanis a facsemetékből amiket ajándékba kapott a sok munkájáért csak tűzrevaló lett! Beléptek az ajtón, odabent Cili a sziámi macska játszott Lilivel a kocka egérrel! Leültek az asztalhoz és elfogyasztották a sok finomságot és beszélgettek és jó zenéket hallgattak Jancsi a zenés szamár társaságában! Hirtelen nagy ricsajra lettek figyelmesek! Kinéztek az ablakon és látták, hogy szakad a hó és hóban fürdő jegesmedvéket láttak akik hómedvéket csinálnak a hóban! Diego Dávidra nézett és így szólt el kell mesélned mindet az elejéről! De ez egy már egy hosszabb történet!

    Imi*

    Karácsony
     
    Utoljára szerkesztett: 25.12.17
  4. Cyra65

    Cyra65 Fórum admirálisa

    Mikulásmaci és az Égi hajósok.


    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy farm...kezdhetném így is a mesét, de ez elég egyszerű lenne.
    A valóságban azonban azon a farmon különleges állatok éltek együtt, ott nem volt ellenségeskedés, segítették egymást, amiben csak tudták.

    Ez a karácsonyi ünnep közeledtével csak még jobban felerősödött.
    Maci az ünnep előtti napon már olyan izgatott volt, hogy egyetlen csepp méz sem ment le a torkán, ráadásul pont a legnagyobb sztár lemezét hallgatta, Mici a Mackóét, aki köztudottan szereti a mézet.
    Maci odaállt a tükör elé és elégedetten szemlélte piros ruháját, amiben pont úgy nézett ki, mint a Mikulás...de hiszen éppen az a jó, az állatok minden évben újraválasztják őt erre a szerepre, a termete miatt és a kisugárzás, ez a legjobb szó, hiszen hogyan is nézne ki egérke Mikulásként.
    Na jó, gondolta Maci és visszaakasztotta a szekrénybe a Mikulásruhát.
    Először is fel kell díszítenem Rénszarvas barátaimat és beolajozni a mikulás szán kerekeit, nehogy már a nyikorgás elrontsa a hangulatot.

    Aztán az ajándékok, azokat már becsomagolták Nyuszikával és Rackóval, mindig ők segítettek ebben, hiszen nagyon értették a dolgukat, minden ajándékcsomagot szépen rendben el is kell helyezni a szánon.
    Kilépett az ajtón és nagyot szippantott a fagyos levegőből, már előre hallotta a csizmája alatt ropogó hó ismerős hangját.
    Egy lépést sem tett még és látta, hogy Rackó a kis fekete bárány rohan felé lélekszakadva, és mikor megtorpant Maci előtt, akkor levegőért kapkodva ismételgette:
    - A rénszarvasok....a rénszarvasok..
    - Mi van a rénszarvasokkal? -kérdezte meglepődve Maci és rossz érzés kerítette hatalmába.

    Rackó vett néhány mély levegőt és elhaló hangon kibökte:
    - Hát eltűntek.
    - Mi az, hogy eltűntek? -csodálkozott Maci.
    - Nincsenek a pajtában és a Mikulásszán sincs ott. -felelte szomorúan Rackó.

    Mikulásmaci körül megfagyott még a levegő is, olyan mérges lett. Ezt látva Rackó kicsit hátrébb lépett, mert Maci úgy nekiiramodott a pajta felé, hogy félő volt, még a pajta ajtaját is áttöri nagy igyekezetében.
    Belökte az ajtót, csakúgy mackósan és körbenézett, még a levegőbe is beleszagolt.
    - Mi a mézeskalácsos csuda történt itt? Hová lettek a rénszarvasaim és a szánkó? -mordult fel Mikulásmaci.
    - Na hát ez az... - szólt csüggedten az üres pajtába benézve Rackó.
    - Most mi lesz a Karácsonnyal és mit adunk az állatoknak?- kérdezte egyre nagyobb pánikkal a hangjában .

    Maci lassan megfordult, de olyan lassan, hogy Rackó azt hitte, valami filmforgatáson van, ahol a főhős mozgását lassítják be, ahogy a hógolyók elől kitér.
    - Csak nem gondolod Rackó, hogy telepakoltam a szánt ajándékokkal és úgy hagytam egész éjszakára?-kérdezte furcsán nyugodtan Maci.
    ''Hú, most aztán nem lennék azok helyében, akik ezt tették,, -gondolta Rackó és borzongva megrázta szép fekete bundáját.
    - Most mit csináljunk?- kérdezte elszomorodva Rackó, aki mindig ott volt, ha valaki segítségre szorult.
    - Kik lehetnek azok, akik így akarják elrontani a Farm lakóinak Karácsonyát?- morfondírozott Maci és kicammogott a Pajta elé nyomokat keresve a hóban.
    -Nézd, nincsenek nyomok, pedig éjjel nem esett egyetlen hópehely sem. - lepődött meg Rackó.
    - Akkor nem értem a dolgot, pedig a Karácsony már itt kopog az ajtón. Menjünk és nézzük meg a pajta hátsó ajtaja előtti részt is. -javasolta Mikulásmaci -hátha ott találunk valami nyomot.

    A hátsó ajtóhoz érve egy fehér kis levél fityegett a zárként működő fanyélen.
    - Ez meg mit jelentsen!? -kiáltottak fel szinte egyszerre.
    Izgatottan széthajtották a levelet és a következőket olvasták:
    "Kedves Mikulásmaci és Rackó.
    Tudom, hogy mérgesek lesztek, de muszáj volt kölcsön vennem a Rénszarvasokat és a szánt.
    Bocsánat, még be sem mutatkoztam..Télapó vagyok és az embergyerekeknek viszek ajándékot minden évben. Sajnos a rénszarvasaim megbetegedtek és nem volt már időm arra sem, hogy rendesen elkérjem a ti rénszarvasaitokat, ráadásul a szán is javításra szorul, ezért mivel a Farmos állatok mindent mindig rendben tartanak, úgy gondoltam, hogy nem haragszotok meg, ha kölcsön veszem a szánt is.
    Igyekszem időben visszahozni, ha valami mégis balul sül el, akkor ezer bocsánat valahogy kárpótollak majd Benneteket.
    Hófehér havas szép Karácsonyt kíván: A Télapó"

    - Na ez szép, most mit csináljunk?-sóhajtott csendesen Rackó és már kezdett pánikba esni, amikor Mikulásmaci ismét beleszimatolt a levegőbe és oldalra hajtott fejjel hallgatásra intette.

    Rackó elhallgatott és ekkor meghallotta azt a semmivel sem összetéveszthető hangot, ami a Farmos szán és a Rénszarvasok hangja volt, ráadásul még valamit hallottak, egy furcsa, leginkább susogásra hasonlító hangot.
    Egyszerre iramodtak neki és szinte kibuktak a friss levegőre.
    - HO-HO-HO-HOOO- hallatszott odafentről és meglátták a Farmos szánt a vidám rénszarvasokkal és Télapóval együtt, ahogy lassan ereszkednek le a hóval fedett pajta tetejére....és még valamit láttak egy gyönyörű, kék szerkezetet, aminek a tetején, tejszínhabhoz hasonlító felhő lebegett és a kormánykeréknél maga Egér Egon és ikertestvére Elemér állt széles vigyorral és lelkesen integettek Mikulásmacinak és Rackónak.
    Közben Télapó lekászálódott a szánról és szeretettel megveregette a Rénszarvasok oldalát.
    - Pompás állatok és milyen gyorsak, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar visszaérek-mondta egy szuszra- remélem nem haragszotok, tényleg nem volt időm szólni Nektek, de azért hoztam egy ajándékot, ezt-és rámutatott a lebegő kék masinára.
    - De hát mi ez és hogy kerül Egon a kormánykerékhez?- kérdezte Mikulásmaci és Rackó egyszerre.
    Ők az Égi hajósok-mutatott ünnepélyesen a szerkezetre és az ikrekre Télapó.
    - Az én ajándékom a Farmnak és az állatoknak! Ezt a szerkezetet, amit Egon és Elemér kiválóan irányít, azért adom, hogy ne járjatok úgy, mint én, és ezek után semmi ne ronthassa el a Karácsonyotokat, és méltón ünnepeljetek akkor is, ha nem esik a hó.
    - Hogy-hogy nem esik a hó?-méltatlankodott Rackó-olyan nincs, hogy ne essen a hó!
    - Dehogynem, az emberek világában mostanában nem igen esik a hó, ezért is betegedtek le a szarvasaim, influenza vagy mi-magyarázta Télapó legyintve.
    - Az Égi hajósok nemcsak az ajándékokat tudják kiosztani, hanem még havat is tudnak szórni mindenhová, hogy igazi fehér Karácsonyotok legyen akkor is, ha nem esne .
    - Ez egyszerűen fantasztikus, köszönjük Télapó!-kiáltotta boldogan Rackó és már mászott is fel a lépcsőkön az Égi hajóra, hogy próbautat tegyenek a Farm körül.
    - Én inkább itt lentről nézném, ha nem haragszotok-mosolygott az orra alatt Mikulásmaci, és Télapóval együtt belépett a házba, hogy megigyanak egy csésze forró mézes teát és megbeszéljék a Karácsony körüli teendőket.

    Boldog Karácsonyt Mindenkinek :)
    Cyra65

     
    Utoljára szerkesztett: 28.12.17
  5. nyuszika215

    nyuszika215 Fórum császára

    Karácsonyi katasztrófa Nyuszikánál
    /de minden jó, ha jó a vége/



    Nyuszika karácsony reggelén ért haza a farmra az ajándékokkal telipakolt traktorral. Minden állatnak hozott valami ajándékot. Már 2 napja távol volt, alig várta az esti karácsonyi partit, de a látvány, ami a szeme elé tárult, egészen más volt, mint amire számítot...

    Szegény Nyuszika reményvesztetten nézte a tanyaház és a pajta romjait. Micsoda felfordulás... törött ablakok, felborogatott bútorok, szakadt függönyök mindenhol. A kredenc is leborult, összetört minden tányér és pohár. Ráadásul nincs itt senki...pedig az állatok megígérték, hogy kézben tartanak mindent és segítenek...
    - Hogy lesz ebből karácsonyi parti??? Miért is kellett az állatokra hagynom a készülődést??? Hogy is gondolhattam, hogy boldogulnak vele?! Csak magamat hibáztathatom. Nem lett volna szabad magukra hagynom őket ekkora feladattal...dehát annyira meggyőzőek voltak! Nem sejthettem...- gyöngyöző homlokkal mászkált fel s alá a kertben, nem is érezte a hideget. Próbálta kitalálni, hol is kezdje a dolgok rendbehozását:
    - Először is fel kell mérni a károkat. Listát készíteni, hogy mi mindent kell pótolni. Ha újra beszerzőkörútra indulok, ki fog rendet rakni? Nem mehetek sehová, hiszen alig egy napom maradt Szentestéig. Segítséget kell kérnem...Legalább a bagoly előkerülne, hogy küldhessek üzenetet a szomszédoknak. Hátha valaki tudna segíteni...
    Csüggedten leült egy székre, de nem látta, hogy a szék lába törött. Felborult vele és egy hókupacon landolt. Felugrott és miközben bosszankodva söprögette magáról a havat, kuncogást hallott az egyik bodzabokor alól. Izgatottan kezdte keresni a hang forrását : -Mégis van itt valaki! Talán ő segíthet helyrehozni a dolgokat! Vagy legalább elmondja mi is történt pontosan... Ki van ott? Gyere elő, kérlek! Mondhatom szép dolog, más baján így mulatni! Gyere már ki a bokorból! - Lassan közelebb lopakodott és megpillantotta Mukit, a mormotát, aki még mindig a térdét csapkodva kacagott az iménti hókupacba bukfencezésen. - MUKI!!!!! Elég már! Gyere és mondd el, mit tudsz erről az egészről! Mi történt és miért néz ki úgy az egész farm, mint egy katasztrófa sújtotta övezet! És hol van mindenki??? Kétségbe vagyok esve...ha nem tudok úrrá lenni a káoszon, le kell mondanom a karácsonyi partit.
    Ennek a fele sem tréfa, gondolta Muki és kikecmergett a bokor alól.
    - Jól van Nyuszika, ne szomorkodj! Először is, igyál egy forró csokit és próbálj megnyugodni! Én addig körbeszaladok és hozok segítséget. Aztán később elmesélek mindent.
    - Jaj Muki, mégis honnan vegyek bögrét? Csokoládét? Nézz körül, minden kiborult, összetört... Nyuszika már majdnem sírt, de Muki beszaladt a vackába és egy szempillantás sem kellett neki, máris hozta a gőzölgő forró csokit a saját csészéjében. Kerített egy épen maradt sámlit, leültette a gazdáját és már indult is a többiekért.
    - Jövök mindjárt! - kiáltotta izgatottan.- Ne mozdulj, Nyuszika! Minden rendben lesz, meglátod! A Karácsony nem maradhat el!!!

    Mire Nyuszika megitta a forró csokit, Muki már fel is tűnt a kert végében, mögötte pedig egy sereg Páncél Panni masírozott. A mormota lelkesen vezényelt nekik.
    - "Aki nem lép egyszerre, nem kap bejglit estére!
    Pedig a bejgli nagyon jó, Pannikáknak az való!
    Eeeegy-kéét-hááá!!!" - majd odakiáltott a csodálkozó Nyuszikának.
    - Képzeld, körbeszaladtam a szomszédságban, elmeséltem, mekkora bajban vagyunk és mindenki, de tényleg MINDEN szomszédod átküldte segíteni a Pannikáit és megígérték, hogy nemsokára ők is jönnek. Lesz annyi segítő kéz, hogy egykettőre rendbe hozzuk a farmot. Te is pakold ki a Pannikat a pajtából és kezdjük a rendrakást!
    Nyuszika kezdett reménykedni. A Pannik! Hogy ez neki nem jutott eszébe...pedig még a kezdő gazdák is tudják, milyen hasznos jószágok a Páncél Pannik. Ha valakik, akkor Ők megoldják ezt a kalamajkát. Gyorsan kipakolta a saját Pannikáit a pajtából és megkérte őket szépen, hogy segítsenek a rendrakásban, hogy együtt megmentsék a Karácsonyestét. Azonnal lázas munka kezdődött, majdnem 100 Páncél Panni szorgoskodott a kertben, a tanyaházban, a pajtában. Kerítést, bútorokat, ablakokat javítottak, összeszedtek mindent, ami menthető és a szemétdombra hajítottak mindent, ami menthetetlen. Kalapáltak, sepertek, ragasztottak, szorgoskodtak, listákat készítettek.
    Eközben egyre több bagoly érkezett a szomszédok leveleivel, mindenki érdeklődött, mit pakoljon össze, mit hozzon a partira, mire van a legnagyobb szükség. Mindenki segíteni szeretett volna...csak az állatok nem mutatkoztak. Egyre furcsább volt az egész.

    Mivel szépen haladtak a romok eltakarításával, Nyuszika úgy gondolta, ideje kifaggatni Mukit, mi is történt valójában. Mi okozta ezt a szörnyű káoszt?
    - Gyere csak Muki! Most már tényleg szeretném tudni, mi történt, míg nem voltam itthon! Elmondanád? -kérte a kis mormotát. És Muki mesélni kezdett:
    - Az egész a létrával kezdődött...vagy a gereblyével? Nem is, a tojásokkal!
    Szóval Kukori, a kakas felügyelte a tojáslikőr elkészítését. A tyúkok hozták a sok friss tojást, a tehenek a tejszínt, Lalit, a libát küldték a pajtába a vaníliáért...de mire ő visszaért, addigra a többiek már veszekedtek, mert vagy valamelyik tojás volt záp, vagy a tejszín nem volt elég friss, lényeg, hogy a tojáslikőrből bűzlő, csomós lötty lett...Addig vitatkoztak és lökdösődtek, hogy leszakadt az egyik függöny, a békák hoztak egy létrát, de mikor Mici, a cica felmászott, hogy visszarakja a függönyt, kitört a létra egyik foka, Mici leesett, a létra meg kitörte az egyik ablakot. Mici persze leteremtette a békákat, hogy rossz volt a létra, de a békák szerint meg Mici elhízott az utóbbi időben és azért törött ki a létra foka, mert nagy a feneke...
    - És Mici nem sérült meg? -vágott közbe izgatottan Nyuszika.
    - Nem, dehogy, ne aggódj, a talpára esett. De folytatom... szóval ott volt az ablak alatt a sok törött üveg, a sünik vállalták, hogy összegereblyézik a fűből meg a hóból. El is készültek vele, de a gereblyét ott felejtették a virágágyás szélén. Bölény béla díszítette a kertet és ahogy ott mászkált, rálépett a gereblyére...az meg fejbe vágta őt...ezért összeveszett a sünökkel, hogy milyen felelőtlenek és szerencse, hogy nem sérült meg a buta gereblyétől!
    - De nem sérült meg, ugye??? - aggodalmaskodott Nyuszika.
    - Nem, tudod, milyen kemény fejű... -mosolygott Muki - de folytatom: a sünik meg Bélát hibáztatták, hogy miért nem néz a lába elé, egy gereblye végül is nem fogpiszkáló, észre vehette volna, ha figyel, ezen aztán jól összevesztek és ők is elmentek...ezután a kacsák és a kecskék vesztek össze, mert ők voltak a bejglifelelősök, de nem tudtak megegyezni, hogy diós vagy mákos, mazsolával vagy anélkül. Aztán Buksi kutya beleszólt, hogy ő úgy emlékszik, te a gesztenyéset szereted, akkor meg vele vesztek össze mindannyian, hogy miért nem szólt hamarabb, miért várta meg, hogy a rengeteg diót és mákot megdarálják. Buksi megsértődött, hogy ő csak segíteni szeretett volna, különben is, nem gondolta, hogy a kecskék és a kacsák nem emlékeznek arra, hogy tavaly pont mondtad, hogy a gesztenyés a kedvenced. Aztán még tett egy megjegyzést a többiek memóriájára, és buta libának nevezte kacsa Katit, amit nagyon zokon vettek a libák is és akkor azt kiáltották Buksinak, hogy sok lúd disznót győz és a kacsákkal együtt rátámadtak, de közben ezt meg meghallották a disznók és kikérték maguknak, hogy egyrészt, őket miért kell ebbe az egészbe belekeverni, különben is a kacsák és a libák is csak szájhősök, őket akárhány liba sem győzi le. Meg, hogy szerintük mindenki tudja, akinek van egy kis sütnivalója, hogy a gesztenyés bejgli a legfinomabb...Sajnos a kacsák és a libák magukra vették a sütnivaló szófordulatot és rárontottak a disznókra...Akkor borult fel a kredenc.
    - Ó, jaj! - kiáltott fel Nyuszika - de ugye senki nem sérült meg?
    - Nem, de akkor már csak a pulykák és a pávák voltak itt, akik el is kezdték a rendrakást, de összevesztek azon, hogy a falra fröccsent büdöstojáslikőr nyomait lefessék vagy elég, ha eléakasztanak egy szép legyezőt, persze a szóváltás addig fajult, míg elő nem jött a szokásos régi vita, hogy a pulyka vagy a páva szebb és akkor ők is egymásnak estek, jól összevesztek és hazamentek. Néhány egérrel, pocokkal, mókussal meg vakond Vincével próbáltuk rendbe hozni a dolgokat, de tudod Vince milyen vaksi szegény. Folyton nekiment mindenkinek, rálépett a lábunkra pakolás közben, mind fáradtak és ingerültek voltunk és végül mi is összevesztünk előbb Vincével, aztán egér Elemér kijelentette, hogy nem is érti, miért mi pakolunk el a többiek után, mókus Mici még egy ideig akadékoskodott, hogy mit fogsz szólni, ha erre a rumlira érsz haza, csak meg kéne csinálni, de pocok Peti, aki már amúgy is fáradt volt nagyon és fájt a lábujja, amire Vince rálépett, kijelentette, hogy ő nem viszi el ezt a balhét és ha Mici igen, akkor még a mókuskerekét beleszámolva sincs ki mind a 4 kereke és akkor ezen ők is összevesztek és elmentek. Végül csak én maradtam...de annyira szégyelltem magam a felfordulás miatt, hogy a bodzabokor alá bújtam, ott vártalak meg. Ez történt...ne haragudj Nyuszika! Tönkretettük a karácsonyi partit.
    -Nem haragszom rád Muki! Meg kellene keresni a többieket és összebékíteni őket. Végül is karácsony van , a szeretet ünnepe. És ti mindannyian jót akartatok, csak rosszul sült el. Én is jót akartam és nem akartam ilyen sokáig távol maradni, de rengeteg időbe telt, míg mindannyiótoknak sikerült ajándékot választani. Sajnálom, hogy magatokra hagytalak titeket egy ilyen nagy feladattal. Gyere, nézzük meg, hogy állunk! Sietni kell!

    Kézenfogva indultak a tanyaház felé és csodálkozva vették észre, hogy a Pannik mindennel végeztek. Rendbehozták, amit csak lehetett, feldíszítették a házat, gesztenyés bejgli illatozott az asztalon. Minden csodás volt!

    Nyuszika megköszönte a Pannikák segítségét és megkérte őket, hogy menjenek el az összes állathoz és kérjék meg őket, jöjjenek el a partira! A Pannik elindultak, Nyuszika és Muki pedig elkezdték feldíszíteni a karácsonyfát és lehordani a traktorról az ajándékokat. Muki boldogan vállalta, hogy felteszi a fa tetejére a csillagot, Nyuszika pedig erősen tartotta a létrát, hogy az ne billegjen annyira. Mire végeztek a fa feldíszítésével, megérkeztek a Pannik az állatokkal és befutottak a szomszédok és a barátok is. A haragosok kibékültek, a megbántottak megenyhültek. Mindenki hozott magával valami finomságot a partira, de még tányérokat, poharakat, székeket is hoztak, hogy pótolják a sok összetört holmit. Remek hangulatú karácsonyi buli kerekedett a reggeli káosz ellenére, ettek-ittak, beszélgettek, énekeltek és mikor hullani kezdett a hó, mind együtt táncoltak a hóesésben. A karácsonyfa alatt mindenkire várt valami szép ajándék, a Pannikat pedig attól kezdve mindenki a karácsony megmentőjeként emlegette.

    Látjátok, mondtam az elején, hogy minden jó, ha jó a vége;)

    Áldott, békés karácsonyt kívánok mindannyiótoknak!
    puszi: nyuszika215

     
    Utoljára szerkesztett: 28.12.17
  6. -Anyu-

    -Anyu- Fórumőrült

    Karácsonyi mese.

    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodafarm.
    Ezen a farmon éltek az állatok szeretetben, békességben, egy kivételével. Volt egy ház, amit messziről kerültek.
    Ez a ház a farm legnagyobb háza volt, lakója a gúnyos, beképzelt pulyka.
    A farmon élők nem szerették, mert állandóan gúnyolódott, és viselkedése durva.
    Közeledett karácsony estéje, és a kisfarmlakók nagy ünnepséget szerveztek. Mindenkinek megvolt a dolga.
    A medve a fenyőfát vágta, a nyuszi a díszeket hozta, a malacka a konyhában serénykedett, a tyúkocska a tojásokat melengette...
    A katicabogarak a fát díszítették, a borzok a forraltbort készítették. A juhok a sálakat kötögették, míg a csacsik a fazekat töltögették..
    Jött a bagoly a bőlcsességével, a farkas a vérengzésével, a kacsák a totyogásukkal, a lovak a dobogásukkal.
    Mindenki serénykedett, valamit hozzátett, a nagy nyüzsgésben a pulyka is ott termett.
    A délutáni forgólódásnak egy szempillantás alatt vége lett, a pulyka gőgősen lépegetve, nevetve, gúnyolva bántja a többieket.
    Bántott mindenkit akit ért, mert egyedül volt, mert ugye nem szerették.
    Sértődötten ment fel-alá, és kritizálta a karácsonyyi varázs-t.
    Miután elment a kislakók fellélegeztek, és az ünnepi napnak "éltek".
    Nemsokára besötétedett, és az ünnepi fények beragyogták a környéket. A gyönyörű karácsonyfán 1000 láng égett, a csúcsdísz a legszebb égi csillag ami fénylett. A kis lakók ámulva nézték, ahogy a fa ontja gyönyörű fényét. Csendesen a hó is szállíngózott, puhán, halkan befedte a tájat. Összegyűlve a békesség ölében, halk sírás törte meg a csendet...
    A lakók csenben figyeltek, és egyszerre a nagyház felé néztek. Mert hogy a sírás onnan jött ám, a gőgős pulyka házatáján.
    Sokáig csak hallgattak, míg a bagoly megszólalt.
    -Nagyon egyedül lehet szegény, ha karácsonykor nincs a házán fény...
    Szerezzünk neki örömöt, hisz a karácsony úgy szép, ha mindenkinél ott a fény!
    Elindultak a nagy ház felé, és az ajtóban megállva, egy gyönyörű énekkel felolvasztották a jégpáncélt...
    A pulyka szégyenében előszőr megijedt, az ajtót kinyitni nem merte. A többiek kérlelték, legyen szívében béke, és a karácsonyt ünnepeljék együtt szeretetben.
    A pulyka előjött, és mindenkitől bocsánatot kért. A karácsony megváltoztatta a gőgősségét.
    A legszebb karácsonyi ajándék, a szeretet, és a meghitt ünneplés.

    Boldog karácsonyt Mindenkinek!

    -Anyu-
     
  7. kukori80

    kukori80 Fórum elő legendája

    Ingrid Karácsonya.

    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy farm, telis tele állatokkal. Ennek a farmnak volt egy nagyon aranyos, gondos gazdája, Ingrid gazda.Egyik nap kinézett az ablakon és elégedetten látta sok kedvencét: a Kendermagos tyúkot amint az udvaron kapirgál, a Havasi kecske és a Bájos Boci a mezőn legeltek, a Mézes méh az ablakpárkányon pihent és a Tolvaj holló egy faág tetejéről figyelt.
    Ekkor jutott eszébe hogy itt van a tél és nagyon közeleg a Karácsony. Meg szerette volna ajándékozni kis barátait, ezért leült és elkezdett gondolkodni mit is adhatna nekik. Már órák óta törte a fejét.
    - Hmmm, hmmm,.... nem is gondoltam volna hogy ilyen nehéz az ajándékozás- sopánkodott magában.
    Végre eszébe jutott hogy a tyúkocskának búzából kever a malomban egy nagy adag finom télirevaló finomságot.
    - A kecskének is jó lenne valamit keverni mert igen jó étvágya van - vakarta a buksiját.
    Salátája és napraforgója szerencsére volt bőven, mert nyáron elég sokat ültetett belőlük, de szénából nem állt nagyon jól mert a bocinak meg egyenesen a kedvence volt.
    - Nem tudok mást tenni, kölcsönkérek a szomszéd farm gazdájától szénát és megfogadom hogy jövő nyáron nem fogok lustálkodni,
    hanem sok-sok szénát fogok ültetni a kis állataimnak – morfondírozott.
    - A méhecskével nem lesz gondom mert tulipánból és eperből nagyon jó volt a felhozatal.
    - Szerencsére a nagyjával kész vagyok, de mit adjak a hollónak? Mit adjak a hollónak?
    Egyszer csak a homlokára csapott és felugrott örömében:
    - Hurrá, megvan! Valamilyen ékszert fog kapni, úgyis szereti a csillogó dolgokat.
    Közben az állatok sem tétlenkedtek ám, összegyűltek a tisztáson mert ők is szerették volna megajándékozni szeretett gazdájukat.
    A Kendermagos tyúk rögtön előállt az ötletével: mit szólnátok ha kiraknánk pár tyúkólat, ha lefestenénk a tetejét rózsaszínűre akkor több tyúk lenne és ezáltal több tojás is.
    A Mézes méh rögtön rákontrázott: jobb lenne ha ültetnénk az udvaron pár Japánakác fát, arról sok mézet tudna gyűjteni, én kevés vagyok egyedül.
    Erre a kecske és a boci rámorgott a méhecskére : Még jó hogy nem akarsz kecsketejfát és tehéntejfát is ültetni. Akkor mi lenne a mi finom tejecskénkkel?
    A holló csak figyelt és figyelt, majd megszólalt:
    - Ne veszekedjetek, én tudok egy jobbat és elmondta a javaslatát.
    A végén megegyeztek hogy felkeresik Kacsa Katát és kérnek tőle szupertrágyát hogy több termés legyen, turbótrágyát hogy gyorsabban érjen be és Farmaranyért vesznek arató-vetőgépet hogy ne kelljen hajolgatnia Ingridnek.
    Tegnapelőtt volt a nagy nap, az ajándékozás nagyon jól sikerült, mindenki örült mindennek. Nagy meglepetésre beállított a szomszéd kis zöld béka is és vitt magával egy létrát ajándékba és a süni is vitt egy gereblyét, hogyha lejárnak a gépek, könnyebb legyen a munka. Közösen elfogyasztották a Karácsonyi sütit amit Ingrid a házi mézből, házi tojásból és tehéntejből sütött, ittak finom kecsketejet, majd elégedetten nyugovóra tértek .
    Már nagyon várják a következő Karácsonyt, mert ajándékozni és örömet szerezni jóóóóó.
    Mindenkinek Békés, Boldog ünnepeket.
    kukori80
     
    Utoljára szerkesztett: 27.12.17
  8. Rékuci1111

    Rékuci1111 Fórumőrült

    Az elveszett nyuszika

    A kis nyuszika egy parányi, mezei virágok alkotta bokorban ugrándozott, és fogalma sem volt arról, hogy gazdája égen, földön, sőt még a kincses szigeten is keresi, de sehol sem találja.
    A gazda először a pajtában kereste, mint a többieket, akiket Rackótól kapott ajándékba. Valamikor Rackó, a fekete bárány is a farmon lakott, de valakinek megtetszett a takaros kis háza, és költöznie kellett. Persze nem lehet oka panaszara, most is van egy takaros kis szobája, és megtartotta azt a jó szokását, hogy minden nap ad valami kis ajándékot. Sőt, időnként még valami különlegességet is rejt a ládája.
    A kis nyuszika is így került a gazdához, még sok sok hónappal ezelőtt, olyan régen, hogy bizony meg is feledkezett róla a gazda. Kár lenne tagadni, azt se tudta mára, hogy nézett ki a nyuszika. Pedig most szükség volt rá. Az égig érő paszulyon nem akadt ám mindenkinek hely. Ide akart kerülni a kis nyuszika minden ismerőse, hiszen ez az a hely, amit a gazda a legjobban kedvel. A paszuly már olyan nagy, hogy a felhők fölé ér, és tele van értékesebbnél értékesebb dolgokkal.
    Az elveszett nyuszika azonban ezt még csak nem is sejtette. Lelkesen ugrándozott az ő kis bokrában, és még biztatta is magát, hogy: "Nyuszi, hopp!".
    A gazda, miután többször átkutatta az összes helyet, ahol csak esély volt rá, hogy a nyuszika megtalálható, és nem járt sikerrel, segítséget hívott.
    Először a házi sárkányt engedte a magasba, onnan mégis jobban látható minden, de sajnos a sárkány sem találta. Talán megijedt tőle a nyuszika, és most elrejtőzött? Lehetséges ennél jobban elrejtőzni? Nincs más megoldás, minden segítséget be kell vetni.
    A cicakuckóból kirepült a boszorkány, a fészkéből a harkály, a fájáról a bagoly és a varjú, még az albínó denevér is útra kelt a barlangjából. Ennyi keresőnek már meg kell találnia. Már annyian keresték a nyuszikát, hogy egymást zavarták. A boszorkány véletlenül neki is repült a denevérnek, és már úgy tűnt, hogy örökre nyoma veszett a nyuszikának, amikor a három mopsz is a keresésükre indult. A kutyusok lelkesen dobálták egymásnak a frizbit, és játék közben vették észre a kis csavargót. Egy fán hintázott a rókahölgy, és mögötte volt az a parányi kis bokor, ahol a nyuszika megbújt.
    A gazdának nagy kő esett le a szívéről, már majdnem lemondott róla, és most boldogan helyezte át a nyuszikát az új helyre, és a kis állat is lelkesebben ugrált barátai társaságában a Boldog Karácsony felhősoron.

    Boldog Karácsonyt mindenkinek!

    Rékuci1111
     
    Maci-roadshow, skalimaci, genka53 és 26 más kedveli ezt.
  9. -gyöngy-581

    -gyöngy-581 Fórum elő legendája

    Rúnácska kalandja

    /Rendhagyó terepszínű téli mese/

    Történt egyszer, nagyon régen, még az ősidőkben, a főn túl, a szédültön innen, a tisztás szélén egy ősöreg tölgyfa kezdett növekedni. Ahogy nőtt, növekedett benépesítették különböző lakók, a nevük rúna lett, mindnek varázsereje vot. Ezek közül egyről szól a mesém amit most el szeretnék mondani nektek.

    Nos tehát Tölgynek különböző ágain különböző rúnák laktak. Mindnek csodás hatása volt valamire és ha az öreg Tölgy csillagot kapott a farmeroktól egy Rúna a farmra küldhette a saját varázslatát, hogy ott hatni tudjon. A fa jobb közepén álló ágon több Rúna is lakott, ezek közül a legtöbbet emlegetett lakót Rúnácskának hívtak, -ő az akit farmerek buzgón áldanak vagy szidnak legalább havonta egyszer, de néha többször is-. Történt egyszer nem olyan régen, hogy egy csúnya varázslat áldozata lett és ettől kezdve elfelejtett ugrani, néha többszöröződni sem tudott, a színei kifakultak. Kúrálta magát minden farmi jóval, fűvel, fával gyümölccsel, bájitallal, hatástalanul. Kipróbált magán mindenféle megfigyelésen alapuló hiedelmet, ráolvasást, keverést, de nem sokat használt szegény fejének. Gondolt egyet, majd átszaladt a szomszédba segítségért, de sajnos a tenyésztői kosár sem tudott gyógyírt a bajára. Elhatározták, hogy együtt végig járják a decemberi farm minden zugát, hátha az állatok tudnak valami jó tanácsot adni. A szomszéd felajánlotta, hogy elkíséri a vándorútjára, hátha ketten többet látnak, mintha Rúnácska egyedül menne a bajára orvosságot keresni.

    Mentek, mentek, mendegéltek a szépséges havas Tölgy törzsén lefelé, amíg találkoztak a tenyészállatokat adó sógorukkal. Nála megpihentek, elmesélték a bánatukat, Rúnácska még a sánta lábát is megmutatta neki, de sajnos a sógor sem tudott segíteni mással, mint azzal a tanáccsal, hogy keressék együtt tovább a mindenbajrajó orvosságot, hátha van olyan távoli rokon a fán aki ismeri... Így már hárman vándoroltak tovább megoldást keresve.
    Teltek múltak a napok, peregtek a lapok a decemberi naptárból. Több Rúnánál is jártak, de segíteni sajnos senki sem tudott. Már végigjárták az összes ismerős és ismeretlen rokonukat, de hiába. Leértek a farmra, meglátogatták az állatokat, felmásztak az Égig érő paszulyra egészen a tetejéig. A hófelhők közelében találkoztak egy hollóval, akinek akkor éppen egy üveggömb volt a szárnyai alatt. Rúnácska gondolt egy merészet és megszólította őt, hátha tud a baján segíteni:
    -Szia Holló!- kiáltott neki Rúnácska.
    -Szia Rúnácska! Mi járatban vagy erre a felhők tetején?- Szólt meglepetten a madár.
    - Sajnos elveszett a varázserőm, hiába keressük nem találjuk...Fáj a lábam és nem sikerülnek az ugrásaim miatta.. futni pedig még annyira sem tudok, mint ugrani. A keveréseim színe pedig nem szépek inkább fakók, mint színesek.. Tudnál segíteni?
    -Hmmm hmmm... -hümmögött a holló.- Komoly a gondod, de tudod mit? Megdörzsölöm a gömbömet, hátha sikerül meglátnom a jövődet, bár túl messzire sajnos nem lát el az sem.-
    Úgy is lett, a holló jó alaposan megdörzsölte a gömbjét, megnézte és megszólalt:
    -Látni valami reményre utaló jelet a közeljövőben körvonalazódni, talán sikerül megtörnöd a rajtad lévő varázsátkot és megoldódik a a bajod.. Az előjelek jók a nap is kibújik már néha a felhők közül. Reménykedhetünk benne, hogy megleled az orvosságot sokunk örömére-. Azzal tovább repült, de még visszakiabálta, hogy a cinege is szépen énekel a gangon, érdemes őt is meghallgatni, hátha elénekli előbb utóbb a patikaszer összetevőit is.
    A vándorok összenéztek, megkérdezték egymástól, hogy mi legyen most? Fáztak, éhesek voltak és a hó is újra szállingózni kezdett. A karácsony is közeledett már...
    Rúnácska azt mondta a többieknek:
    -Ha most hiszünk a jóslatnak és elindulunk hazafelé, a szilvesztert már a Tölgyünkön tölthetjük, otthon és ott köszönthetjük az új esztendőt, reménykedve a csodás gyógyulásban. Ha elhatározták hát a szerint cselekedtek is. Visszafordultak az útjukon és hazafelé vették az irányt.
    A hó egyre sűrűbben esett. Mire a fához értek már vastag lepel borította a tisztást is alig találták meg a Tölgyükhöz vezető keskeny ösvényt, de hazérkeztek.
    A vándorút vége a reménység lett.
    Ha a vándorok nem találkoztak volna a hollóval az én mesém is tovább tartott volna. Mese volt, talán igaz sem volt. Aki nem hiszi járjon utána...


    karácsony a gyöngyön
     
    Maci-roadshow, skalimaci, genka53 és 24 más kedveli ezt.
  10. Banya-Tanya666

    Banya-Tanya666 Törzsjátékos

    Szomorú Karácsony

    Egyszer volt, hol nem volt még az Óperenciás tengeren is túl volt egyszer lakatlan földrész.
    Kies tájain ember nem élt. Gyönyörű rétjeit patakok szelték át, magas hegyek övezték, erdeiben madarak csiviteltek, őzikék élték békés, boldog életüket.
    Meseország királya Bépé fedezte fel e csodás vidéket. Mivel neki magának túl nagy lett volna ez a mesebeli terület, játszani szerető embereket toborzott a benépesítésére. Özönlöttek is a gazdák a világ minden tájáról. Napról napra egyre többen lettek.
    Farmerama- így nevezték el kis országukat- egyre csak gyarapodott, szépült.
    Az első telepesek után nem sokkal érkezett egy kalandvágyó Banya, akinek már alig jutott hely. Mivel a 666-os szám alá senki nem akart költözni ő boldogan elfoglalta.
    Az első időszakban nagyon szegényes volt a gazdasága, nem volt neki mása csak egy almafája, egy tyúkólja, pár szem búzája és némi salátamagja.
    De ez egyáltalán nem keserítette el. Hajnalban kelt, hogy időben megetesse a tyúkocskáját, leszedje a fáról az almát, learassa a termést.
    A tanya egyre csak gyarapodott, a sok munka meghozta gyümölcsét. Banya fáradtan, de boldogan fogyasztotta az általa megtermelt zöldséget, gyümölcsöt.
    Egy idő után felesleg is keletkezett, ezzel gyakran kiment a piacra vagy kiszolgálta a tanyaházi vevőket.
    Minden nagyon szépen alakult, de valami mégis hiányzott az életéből. Az a Valami inkább Valaki volt. Barátra vágyott.
    Egy tavaszi napon egy farmer átjött hozzá egy frissensült, illatozó mákos koszorúval.
    Mákos nagyon kedves ember volt és tapasztalt gazda. Rengeteg jó tanáccsal látta el Banyát, melyek hatására a tanyán a növények egyre burjánzóbban nőttek, az állatok gyorsabban szaporodtak. Banya nagyon hálás volt ezért neki.
    Egy délután Mákos nem egyedül jött, elhozta barátját Manót, aki első látásra szimpatikus lett Banyának. Az idő múltával a szimpátia barátsággá mélyült. Hármasban, boldogan folytatták a gazdálkodást.
    Négy éve egy Karácsony előtti reggelen Banyát rosszullét fogta el. Már azt hitte, hogy örökre kiesik a kapa kezéből.
    De Mákos és Manó összefogtak, segítettek mindenben. Ők látták el az egyre nagyobb gazdaságot míg Banya gyengélkedett.
    Aztán egy szép nap visszatért és még virágzóbbnak látta szeretett tanyáját, mint amikor elhagyta. Nem győzte köszönni drága szomszédainak a segítséget, amiért a mai napig hálás.
    Farmeramába egyre több újdonság érkezett. A szorgos gazdáknak egyre több kihívással kellett szembenézniük. De ők együtt mindent megoldottak. Nevelték a csibéket, versenyeken indultak, kipróbálták az új mesterségeket. Sok örömön és nehézségen mentek át együtt.
    Aztán Mákosnak egyre több feladata lett mivel elvállalta a falugondnokságot. Manó is elköltözött, elhagyta farmocskáját.

    És újra Karácsony lett.
    Banya homályos szemmel néz ki a kis ház ablakán.
    Látja ugyan, hogy fény szűrődik ki a Mákos farmjáról, de a barátság már nem a régi. Manó helyére egy nagyon kedves Gazda költözött, a régi szomszédok is gyakran átköszönnek a kerítésen. Tele pajta, csordultig a kamra, megépültek a műhelyek, már nyaralni is van hová menni, de már semmi sem a régi…

    Felcsendül a Mennyből az Angyal.
    Banya szomorúan áll a pompásan feldíszített karácsonyfa előtt. Gyújt egy gyertyát a régi barátságok emlékére.
    Hiányzik Valaki…
    Elveszett Valami…

    Banya-Tanya666
     
    Utoljára szerkesztett: 27.12.17
  11. Sali~*.*

    Sali~*.* Fórum császára

    Az én játékom /dió héjban/

    Ülj kedves mellém... Mesét mondok néked, azaz nem is mesét, igaz történetet.
    Egyszer - bizony már régen - ebben az on-line világban, rábukkantam egy csodára. Felkapott játék volt, kijelenthetem, hozzá foghatót nem találtam azóta sem. Azt azonban be kell valljam néked, az akkori bájából bíz' sokat veszített.
    Hideg téli estéken a meleg szobában, vetettem, arattam a Farmerama-ban. Először megnéztem minden szegletét, a híreket, fórumot figyeltem én. Az Enciklopédiát gyakran böngésztem, hisz a tudományok ott rejtőztek.
    A mentoromról sem feledkezem meg! ( rég nem ez volt a neve) Tőle és a szomszédoktól jött a sok segítség, hálás vagyok minden ajcsiért, üziért, személyes taliért!
    Nosza e kis kitérő után induljunk a múltból, vissza a mába, lássuk mi vagyon írva az event naptárba!
    Ahogy elnézem, pár nap nem lesz ültetős event, mehetünk vissza a földekre, a pajtám töltögethetem.
    Nézd! Ő itt Rackó a fekete bárány, naponta ajándékkal vár rám. Tőle a kerekkerékhez vezet utam, izgatottan várom, vajon ma mit ad? Van e különleges nyeremény mára, vagy várnom kell kicsit a következő ajánlatra? Nos, most sincs semmi érdemleges, így a pörgetést ma későbbre teszem. Innen a mesterségek völgyébe vezet utam, sütöm, főzöm a finomságokat. Koszorúkat, kitűzőket készítek, majd turmixolok, a végén még kotyvasztok ezt, azt, a polcon elférnek, alkalmasint jól jön, ha van. Most a lekvárok, sütik következnek, felfalok ezt, azt, hisz üres hassal a munka is keserves. Gyere! - nézzünk szét a földeken. Látod? - beérett minden, betakarításra készen, aratásra várnak, ne késlekedjünk, így nem romlik az állag. Mielőtt betakarításba kezdek, a tojásokat területenként be kell szednem. Ez sokat segít a tp. gyűjtésben, velük gyorsabb lehet a szint lépésem.
    Ezt itt a paszuly, ezek az ágai, mutatják: beszedésre várnak jutalmai. Sok tp, csp, ajándékok, a hozam növelők, az érés idő csökkentők, no és a ládák mik kincset rejtenek. Ha hiszed, ha nem van még olyan is, hogy ládák ládája! Tudod mire hasonlít? - a Marjuska babára! Mindegyik páratlan a maga nevében, megszerezhető volt event idejében. Jöhetnek a munkások, kik serényen dolgoznak, elvégeznek mindent pillanatok alatt. Betakarítják a sok színes virágot, megetetik az éhes jószágot, összeszedik a sok értékes terményt. Minek ennyi kérded? - a pajtában elfér. A legközelebbi event idején lesz mihez nyúlni, a pajtában enni már nem kér. A munkások bevetik újra a földeket, locsolnak, trágyáznak, hogy a vetés gyorsabban érjen és szép legyen. S nézd! - itt a kerge kertben a sok kitehetőt, dekort. Ó mennyit arattam, vetettem, hogy mindezeket beszerezzem, megnyerjem. Mennyi munka van mögötte kérded? - eventek, gazda köri feladatok tömkelege, a sok kattintástól az egerem többször is totál csapágyas lett. A sok munkát mégsem bánom, ha időm engedi jövök és játszom, addig míg megtalálom itt az örömteli játékom, maradok, a többit majd meglátom.
    Most indulhatunk a télből a nyárba, elrepülök veled a Bahamarama-ra. Nézzünk szét itt is, hisz van dolog bőven a sok egzotikus állat látod milyen éhes? A fákon a gyümölcsök csak arra várnak, hogy leszedjük, jut belőle tápnak, a felesleget majd eladjuk másnak.
    Mikor már végeztem a földeken, minden elvégezve minden zugon, apró kis szegleten, kis piros kosárkámmal a piacra megyek, figyelem a kínálatot és a keresletet. Ötvözni kell a szempontokat, eladni drágábban, venni minél olcsóbban kurrens dolgokat. A piacot kutatva felfigyelek; Ő itt Juliska, ma mindent nála veszek. Kosarunk telve, csp-vel jól állunk, hasznosnak mondható a piacozásunk.
    Hazaérve látom a szomszédnál világít a lámpa, gyors levél váltás: hogy van, merre járt ma? A napi ajándékokat csak el ne feledjem, küldöm is gyorsan, mert én sem kapom meg.
    El kell most búcsúznom, hisz a VV vár rám, este ismét találkozunk a Farmerama-n. Egyenlőre, dió héjban ennyi, ha komolyan érdekel, meghívót tudok küldeni!

    Sali*.*
     
  12. ektorp

    ektorp Járnitanuló

    A kis bocs
    Volt egyszer egy kicsi bocs, mindig egyedül bolyongott,
    egy erdei tisztásra jutott, szép, virágos mező volt,
    sok pillangó és méhecske lakott ott,
    békésen leheveredett, álmában édes mézet nyalogatott.
    Esténként a tiszta, felhőtlen éj alatt,kis szemeivel bámulta a csillagokat
    begyűjtöm most ezeket, elteszem későbbre,-gondolta,
    mindennap eggyel többet, mert most ősz van,
    mire elérem a hetvenet ., eljön a karácsony hamar.
    Gyorsan peregtek a napok, meg is jöttek hideg fagyok,
    de nem hajtotta fejét téli álomra a kis medve,
    kitartóan gyűjtögette a csillagokat minden este,
    már csak három, sóhajtotta álmosan,, és itt a karácsony.
    A szorgos gyűjtögetésnek meg lett eredménye,
    karácsony este hetven csillag ragyogott kis bocsunk szemében,
    öröm, békesség költözött lelkébe,
    de a fáradtság mély álmot hozott szemére.
    Álmában az erdőt , rétet újra virágozni látta,
    esténként már a hulló csillagokat számlálta,
    Csillogó tekintettel kémlelte az eget,
    milyen sok csillag van,,jövőre a kétszázat is elérem.

    jácint17
     
    Utoljára szerkesztett: 27.12.17
  13. Coff66

    Coff66 Fórum veteránja

    Karácsonyi álom

    A kandallóban halkan duruzsolva égett a fahasáb, a lángok táncoló fényeket szórtak a picinyke egérház falaira. Karácsonyi süti és mézeskalács illata árasztotta el az egész lakást. Egérmama a holnapi ünnepi menüt készítette, Egérpapa újsággal a kezében üldögélt hintaszékében.

    Franci az ablakpárkányra könyökölve gyönyörködött a kis farm udvarának csodálatos látványában. Kint sűrű pelyhekben hullott a hó, a hold fényében ezüst lepelként takart be mindent. Piciny orrát a hideg ablaküveghez nyomva próbált a távoli erdei tisztásra rálátni, de hiába kíváncsiskodott, a sűrű hóesés megakadályozta őt. Tudta, hogy a Bölcs Tölgynél már nagy lehet a sürgés-forgás, hisz az erdő lakói minden karácsonykor együtt ünnepelnek és már folynak az előkészületek.
    A tavaly kapott hógömböt forgatta aprócska kezében és ismét eszébe jutott, hogy mennyire szeretné idén karácsonyra megkapni a jégkorcsolyát, hogy együtt csúszkálhasson kis barátaival a farm szélén álló tavon. Meg egy babára és szánkóra is vágyott régóta.

    Annyira belemerült a gondolataiba és úgy lenyűgözte őt a hógömbjében repülő karácsonyi szán látványa, hogy szinte alig hallotta meg édesanyja kedves, hívó szavát.
    - Franci gyere, későre jár. Gyorsan bújj ágyba, mert holnap nagy nap lesz, végre itt a Karácsony! Franci lepattant a kisszékről és szaladt is az ágyacskájába. Édesanyja kedvesen betakargatta, megsimogatta a buksiját és jó-éjt puszit nyomott a homlokára. Lekapcsolta a kislámpát és visszasietett a konyhába. Franci a karácsonyvárás izgalmától sokáig csak forgolódott, nem jött álom a szemére. Amikor végre elaludt egy csodálatos történet vette kezdetét.

    Álmában csengettyű hangját hallotta a távolból. Gyorsan az ablakhoz szaladt és elámult, mikor meglátta a rénszarvasokat, akik kivilágított szánt húzva repültek épp a farm felé. A száncsengő csilingelését Télapó hangja nyomta el: - Gyere Franci, ha van kedved, ülj ide mellém! Elrepítelek a szánommal, hogy csodálatos dolgokat mutassak neked! Franci szaladt gyorsan, hogy kis csizmájába bújjon és puha, meleg kabátkájába. Nyaka köré tekerte az édesanyja által kötött sálat és jól a fejébe húzta a bojtos sapkát. Egy pillanat múlva már Télapó mellett ült a szánon és a rénszarvasok nekiiramodtak.

    - Merre induljunk Franci? - kérdezte Télapó. - Ha lehetséges, szeretném egész Farmeramát látni! - válaszolta. Télapó a város felé irányította a szánt. Talán a csillagok még fényesebbnek tűntek itt fent, mint valaha. Elámult Franci, ahogy lenézett a földre. Fényük úgy szikrázott a friss havon, mintha ezer csillagszóró lett volna meggyújtva.

    A kisegér sokat hallott már a városról, de még soha nem járt ilyen messze az otthonától. A Főtér fölé érve Télapó lelassította a szánt. Ámulatba ejtő látvány fogadta Francit. Az épületek csillogó fényfüzérekkel feldíszítve kristálypalotáknak tűntek. Télapó olyan közel vitte a szánt az egyik épülethez, hogy Franci beláthatott annak egyik ablakán. Gyönyörű karácsonyfa állt a szobában az ablak mellett, alatta sok-sok ajándék. Boldog nyuszi gyerekek ugráltak vidáman a fa körül.

    Ahogy a szán tovább suhant a kisegér meglátta a piacot. Karácsonyi vásár volt még éppen, a standokon gyönyörű portékák sorakoztak. Volt itt gördeszka, legyező, pehelytoll ágynemű, ékszerek, meleg gyapjú holmik és számtalan más, ajándéknak való dolgok. Eddig erről az izgalmas helyről csak szülei elbeszélése alapján volt elképzelése, de nem csalódott. Tényleg olyan nagy és izgalmas hely, ahogy meséltek róla.

    - Menjünk Franci, mert még szeretnék neked mutatni valamit!- mondta kedvesen Télapó a tátott szájjal bámészkodó kisegérnek és megrántotta a gyeplőt. A szarvasok újra nekiiramodtak és repítették a szánt az erdei tisztás felé. Közben több farm felett is elsuhantak, de a kisegér ebből a magasságból nem tudta beazonosítani, hogy éppen kié is az. Amikor meglátta a befagyott tó körvonalait már tudta, hogy épp a szédült szántó fölött repülnek. Hamarosan gyönyörű színes fények világították meg még az égboltot is. A szán lassan ereszkedni kezdett és csilingelve szállt le az erdei tisztás friss haván. A Bölcs Tölgy mellet hatalmas karácsonyfa állt. Szinte roskadoztak az ágai a szebbnél-szebb üveggömbtől és fényfüzértől, nappali világosságot varázsolva az erdei tisztásra. A fa alatt tömérdek ajándék sorakozott csillogó papírba csomagolva, óriási masnikkal átkötve. A fa körül hatalmas volt a tömeg, itt volt erdő-mező minden lakója.

    Francinak földbe gyökerezett a lába és hirtelen félelem fogta el. Gondolatai gyorsabban száguldottak, mint Télapó szánja... - Mi történik itt? Jól látom? A farkaskölyök a zergegidával játszik? Hogy került ide a krokodil és miért pont a báránnyal cseveg? Ott meg a róka a fácánnal nevetgél? A sas meg a pocokkal táncol? Nahát!... Anyu meg a szomszéd farmon élő cirmos macskával társalog? - Ezt én nem értem!- mondta ki véletlenül hangosan a gondolatát a kisegér. Télapó lehajolt és megfogta Franci reszkető kezét. -Ne félj! Minden a legnagyobb rendben van! Ma Karácsony van, a szeretet ünnepe és tudod, hogy a szeretet mindent legyőz! Így kell ennek lennie. - mondta kedves mosollyal a szakálla alatt, majd a nagy fekete csizmák megindultak a karácsonyfa felé. Franci szinte szaladt aprócska lábaival a Télapó mellett. Amikor megálltak, lehajolt a nagyszakállú és egy óriási, piros masnival átkötött ajándékdobozt tett Franci lába elé. - Ez a Te karácsonyi ajándékod! Bontsd ki gyorsan! A kisegér az izgalomtól kipirosodva bontotta ki a nagy csomagot. Ámulatba ejtette a látvány és majd ki ugrott kis egérbőréből. A doboz szánkót, jégkorcsolyát és egy babát rejtett.
    Épp a korcsolyát húzta aprócska lábaira, amikor...

    -Franci! Franci drágám, ébredj! Kelj fel gyorsan, mert Karácsony van! - hallotta az álmából ébredő kisegér édesanyja hangját. Szemeit dörzsölgetve nyújtózkodott a piciny ágyban és gondolatban egy fohászt mondott: - Istenem, kérlek add, hogy mindez valósággá váljon!

    Már sötétedett, amikor elindult szüleivel az erdei tisztásra a Nagy Karácsonyi ünnepre. Franci szaladt a nagy hóban, mert annyira kíváncsi volt, hogy Isten valósággá váltja-e az álmát. Amikor odaértek szinte földbe gyökerezett a lába. De most nem a félelem volt az oka, hanem az öröm. Minden úgy volt, mint álmában. A sas ott táncolt a pocokkal és a farkaskölyök is a zergegidával játszott.
    Ahogy közelebb ment a karácsonyfához meglátta azt a hatalmas, piros masnival átkötött dobozt, amit álmában Télapó adott át neki.
    Franci már tudta, hogy az álma egyszeriben valósággá vált!

    Kívánom, hogy a Ti álmaitok is váljanak valóra!
    Áldott Ünnepeket kívánok!

    Coff66
     
    Utoljára szerkesztett: 1.1.18
  14. szellorozsa

    szellorozsa Fórumőrült

    Tarka boci Karácsonya

    Kedves olvasók olyan szép mesét hallottam az egyik kedves szomszédomtól, hogy nyomban le kell hogy írjam. Hát hol máshol nem történhetett mindez mint az ő kedves Farmján.

    December vége felé járt az idő, mindent beborított a szép fehér hó, a tanya, pajta, ólak tetejét, de a farmot, szántót, és a tisztást is.
    -Ideje volt készülődni a karácsonyra. Ezt le is szögezte a tanyagazda kis szigorral. Minden állat sürgött -forgott, persze a gazda is szorgoskodott, nem csak beszélt.

    -A malom is őrölt megállás nélkül napestig, hol tápot, hol meg takarmányt, hogy legyen miből sütni főzni, és hogy minden állatnak jusson eledel, akár ólban, akár erdőben él.

    -Borzok a nagy farkukkal buzgón seperték az utat hogy a kisebb állatok el ne akadjanak a nagy hóban, az idősebb barik meg a jó meleg akolban kötögettek sálat, sapkát, zoknit pulóvert senki meg ne fázzon. Szóval mindenki sürgött forgott nem volt lustaság, még a sompolygi róka sem ment tojást csenni , úgy volt vele karácsonykor csak nem illik.

    -Eljött az este, minden ól fényes pompában állt, tele lettek az etetők az erdei tisztáson, és az ólakban is. Készülődtek az állatok az Ünnepi esti vacsorára.
    -De egyedül csak a tarka boci istállójában derengett, pislogott egy picike fény. Nem tudták mire vélni a többiek, fel sem tünt nekik hogy egész nap nem is látták a bocit.
    -Bölcs bagoly aztán gyorsan felderítette a dolgot, és hozta is a jó hírt: Kis bocik jönnek ám a világra hamarosan, tudta meg, azért nem lehetett boci mamát látni.
    -Nagy lett ám az öröm, mindenki izgatott lett, körbe ülték szépen az állatok a tarka boci ólját, és vártak várakoztak. Szentjános bogarak szálltak fel az ólnak tetejére, világítottak mint fénylő csillagok. Úgy gondolták itt is legyen fényesség, és pont a legfényesebb felrepült, mikor kiszól a gazda: -megszülettek, meg ám, 2 bájos boci, ikerpár.

    -Újból nagy lett az öröm, rázendített a Dal-kör, már majdnem mindenki elfelejtette hogy milyen éhes.
    -Észbe kaptak, gyorsan hordták körbe a csinos kötős tyúkok a mézeskalácsot, szórták a magvakat a galambok, hordták a vizet a teknősök vígan a hátukon, barik ugráltak örömükben, még a kutya meg macska is megbékélt egymással, nem kergették egymást körbe-körbe.

    -Hát így történt az idei télen a kedves szomszéd farmján a karácsony.
    Minden állat boldogan aludt el este. A gazda is örült hogy újból két állattal lett több a Farmocskáján.
    -Számolgatott ,számolgatott, mennyivel is több tápot keverjen majd holnap?, de mire kiszámolta már el is szenderült, és azt álmodta milyen szép is volt ez a nap.

    -Remélem mindenkinek ilyen szép karácsonya, vagy még szebb volt a farmján.
    Legyen boldog Mindenki karácsonya.

    ID: 2093494
    szelllorozsa*
     
    Utoljára szerkesztett: 29.12.17
    Maci-roadshow, skalimaci, macsek. és 27 más kedveli ezt.
  15. Lilieth

    Lilieth Törekvő

    A mese hőse

    Kajla, a nyuszi kölyök nem tudott elaludni. Késő volt már, a családja békésen szuszogott, de Ő annyira izgatott volt, hisz holnap Szilveszter! A szülinapja és a Karácsony után ez volt a kedvenc ünnepe. Ilyenkor a falu összes lakója összegyűlt már délután, együtt játszottak, énekeltek a karácsonyfa mellett a kandallónál, és az a rengeteg finomságtól roskadozó asztal! Már a gondolattól korogni kezdett a gyomra. Képzelete odakalandozott a főtéri Tanyaházba. Persze először mindig végig kell hallgatni, hogy ki mit csinált az elmúlt évben, hogyan gyarapították a farmjuk pajtáját és mennyig dolgoztak ezért – bla-bla – de aztán este, a lakoma után indulhat a buli! Idén is az Ingrid csajok húzzák a talpalávalót, Mosómedvemama pedig csodásan énekel. Bulibéka éjfélkor fantasztikus tűzijátékkal kápráztat, de mégis, a legeslegjobb dolog, amikor késő éjszaka, Örvös medvepapa a fáradt társaságnak brummogó hangján mesélni kezd. Annyira jó meséi vannak! Még a felnőttek is szájtátva szokták hallgatni.
    Muszáj ennem valamit – gondolta – és lement a konyhába felmérni a lehetőségeket. Lámpát nem kellett kapcsolni, a telihold csodás fényt biztosított az ablakokon keresztül, így gond nélkül lejutott a lépcsőn. Miközben csak a lába lógott ki a nyitott hűtőszekrény ajtaján és épp azon elmélkedett, hogy nagyon zokon venné-e a mamája, ha egy picit, de tényleg csak egy icipicit megkóstolná a holnapra szánt répatortát, hirtelen halk zaj ütötte meg a fülét. Valami kintről jövő neszezés. Megállt benne az ütő, de hamar bátorságra kapott, mivel még nem evett a sütiből, csak gondolt rá, így baj nem érheti, ha rajtakapják. Ahogy előbújt a hűtőből, a konyhai ablakon át ijesztő látvány tárult a szeme elé: Röfi, a hírhedt városi gengszter és bandája osont a hóban a Tanyaház felé!
    Ez nem lehet igaz! – mondta ki hangosan, mert annyira megijedt – ilyen csak a mesében van! De várjunk csak! Mit is mesélt legutóbb MedvePapa? Pontosan emlékezett rá, hogy milyen élethűen adta elő a farkasok támadását egy nyári estén, amikor a bátor Egérmuskétás a Malom tetejéről felvetítette az égre Szupermackó jelét és ezzel megmentette a falut. Király mese volt, még a hideg is kirázta tőle.
    Hirtelen ötlettől vezérelve felvette csizmáját, meleg kabátját és persze sapkát, sálat és kesztyűt is húzott, mert a mamája biztosan megharagudna, ha kiderülne, hogy ezek nélkül ment ki éjszaka betörőkre vadászni. Félelme elpárolgott, csak úgy suhant a Malom felé, a füle lobogott utána a szélben. Felmászott azon a létrán, amelyikre a kicsiknek mindig tilos volt és szinte meglepődés nélkül vette tudomásul, hogy a hős jele bizony ott volt a hátsó falon, így csak megvilágítania kellett. És láss csodát, pár perc elteltével megjelent a repülő Szupermackó, a nyakába kötött piros lepel fodrozódott utána az égen.
    Eközben Röfi bandájával együtt már betört a Tanyaházba, ezért Kajla is bemászott a hátsó ablakon és elbújva nézte végig, ahogy Szupermackó elbánik az összes gonosztevővel szépen sorban. Mohó Menyétet például kupán vágta egy serpenyővel, míg Röfit jól bokán rúgta vastag talpú csizmájával. Aztán váratlanul valaki lekapcsolta a villanyt! Szerencsére a karácsonyfa fényei valamennyire bevilágították a szobát, így látta, amint Szupermackó egy ninja ugrással a fa tetején terem és elhajít egy aranyszínű csillagot. Szent Bolyhos Borjú! Egy dobócsillag! Na ezt aztán biztos nem hiszi majd el nekem senki! Ebben a pillanatban visszatért a világítás és mindenfelé a felkászálódó, egymást támogató, menekülő rablóbanda tagjait lehetett látni. Szupermackó „kikísérte” őket, majd visszafordult és mielőtt elrepült volna, biccentett és meghajolt a tátott szájjal álló nyuszikölyök felé...
    -Kajla, Kajlaaa! - rohant fel üvöltve az emeletre legjobb barátja, Rudi, a róka. Kajlának kipattant a szeme és szinte az ágyból ugrott az ablakhoz, hogy megnézze az éjszakai lábnyomokat, de nem volt ott semmi, csak a szűz hó csillogott a szikrázó napsütésben. Füle lekonyult, csak álom volt csupán... Rudi berontott a szobába.
    -Képzeld, milyen király álmom volt... - kezdte volna, de a rókakölyök közbevágott.
    -Kit érdekel, Te még ilyenkor is alszol? Amikor valami zsivány a karácsonyfánk csúcsdíszét beleállította a lámpakapcsolóba? Mindenki totál ki van, egy pár dísz is eltört, Sólyomasszony a haját tépi...
    Kajla csendben hallgatta barátját és próbálta leplezni mosolyát...

    Ezzel a kis mesével is kívánok csodákban gazdag, sikeres, fantasztikus Boldog Új Évet Mindenkinek sok szeretettel!
    Lilieth​
     
    Maci-roadshow, skalimaci, macsek. és 27 más kedveli ezt.
  16. Kata_rzis

    Kata_rzis Fórum admirálisa

    A következő mesés vers valós eseményeken alapul….

    Óévbúcsúztató vers


    Milyen év volt, ímhol kérded?
    Tenyerünkön nőtt a kéreg,
    sok vidámság, még több robot,
    az egered lett ütött-kopott.

    Pajtát duzzad, százzal toltad,
    a jövődet alapoztad,
    a paszuly ága gyarapodott,
    a rendszer sokat sz@rakodott.

    Szintet léptünk, nem is egyet,
    a kecskénk is mászott hegyet,
    sokan jubiláltak is,
    köztük Coff és Kata_rzis.

    Gyűlt a csillag, tengernyi,
    nem győztük beseperni,
    aranybanán, farmpengő,
    számuk szintén túltengő.

    Az eventek végtelen láncolatát,
    felsorolni is nehéz, az angyalát,
    Megünnepeltük a 7. szülinapot,
    felhőt ezúttal senki nem kapott.

    Valentin napon nekiveselkedve
    dobáltunk papírmasékat nevetve,
    majd tortát sütöttünk rendületlenül,
    míg mobilunk le nem merült.

    A tavaszi kertészkedés is jól sikerült,
    az erdő a virágoktól megélénkült,
    s a mohó farmfoglaló menyét
    a zárkában bánja már a vétkét.

    Húsvétkor miénk lett egy újabb ládás felhő,
    majd a bingó jött, mint régi-új trónkövetelő,
    tovább csiszultunk Ingrid baltadobálásán,
    s focilázban égtünk a sportpályán.

    Idén már májusban megjött a Karácsony,
    hisz valóra vált egy régi szép álom,
    újra eljött hozzánk a Majomkirálynő,
    bőségét ontotta mindenkire ám ő.

    Frizbivel kényeztettük kutyusainkat,
    majd sutba dobtuk valamennyi bónuszunkat,
    és a Malala-területen szorgoskodunk,
    szülők napjára fáradoztunk.

    A dinnyékkel diliztünk, tekertük-csavartuk,
    kerek, kocka, sárkány, mindegy, kimagoztuk,
    kutyáknak, cicáknak díszítettünk házat,
    közös bedobálás megérte az árat.

    Trópuson horgásztunk hajnaltól napestig,
    nyársorrút áhítva, mert azt még bejegyzik,
    tisztára sikáltuk az egész farmos házat,
    csillog-ragyog minden, leesett az állad?

    Trópusi üldülőnket felvirágoztattuk,
    a nyereményeket mi biz’ ki nem hagytuk,
    majd újra konyhatudományunk kamatoztathattuk,
    hisz ismét a tortasütést gyakorolhattuk.

    Röfi és Mohó Menyét csábított el minket
    a kaszinójukba, hogy legyünk mi is linkek,
    a kockapóker sokak kedvence lett,
    legközelebb neked is megy, ne légy keseredett.

    Hajóútra indultunk a csillagok útján,
    szigetet felfedni, nem jött dagályhullám,
    majd a zöld labirintus titkait kerestük,
    a föld alatti részt is gondosan átnéztük.

    Múltba visszatérve építésszé váltunk,
    pagoda és mecset állványzatán álltunk,
    majd repülőre szálltunk győzelmet remélve,
    szerencsére megúsztuk mindannyian élve.

    A sörfesztiválon új szakácsöltözetben
    tartottuk a sok megrendelést emlékezetben,
    majd mesterfokra vittük az üzletelést,
    nem bánva a gyakori korai kelést.

    Ingrid újra eljött, erőlevest kért ő,
    így lett minden gazda baltaszakértő,
    az őszi bingón szorgosan gyújtottuk a lámpást,
    hogy segítsük egymásnak a tisztánlátást.

    Őszi kertészkedést gyorsan kipipáltuk,
    hisz mindannyian a nagy megmérettetést vártuk,
    malackáknak gyorsan házat építetettünk,
    mielőtt a TOP-ban nyakig elmerültünk.

    Tél közeledtével már csak lékhorgászatra futta,
    mind jól megtanultuk, a fémlemez bukta,
    majd a csöves event borzolt kedélyeket,
    s gyárthattuk a finom tej-shake-eket.

    Újra kockát vetettünk, kezdek parázni,
    nem akarok szerencsejátékossá válni,
    már itt is Karácsony, készültünk időben
    zoknit töltöttünk, de nem ám részidőben.

    A karácsonyfánkat szépet feldíszítettük,
    a vidám karácsonyi képet emlékbe lementettük,
    S el is érkezett az újévi buli,
    már ki is végezted? Szuper, király, juhíí! :)

    Nem volt híja a titokcuccoknak,
    sokan rendre el is csábultak.
    Többször jött a farmmuksó,
    válogatni jaj de jó!

    Axolototltavacska, bölénykifutó,
    jobban kell ez, mint az utánfutó,
    Krokodiltó és zsiráfkifutó,
    űztük, mint egy ámokfutó.

    Fácánkifutó, sólyomfészek,
    a raktárházban jól megférnek.
    Ímhol a perzse selyemakác
    nem kell erre drága fapác.

    Az óriási mamutfenyő
    láttán szemünk meg se rebbenő,
    nyírfa, szomorúfűz és vörösfenyő…
    … változás kéne már, messzemenő.

    A sziget se maradt le, legjava
    az akácia és a szomáliai balzsamfa,
    jött két diófa is, a szerecsen-, s a mosó-,
    majd a csillagalma, FA-t elmosó.

    S zárja a sort, hiszed-e,
    a pomeló és a szelídgesztenye,
    mi könnyen volt megszerezhető,
    a BP e húzása szerethető.

    A szerelemkuckó nem brillírozott,
    sok csp-számlát sztornírozott,
    a szupitáp-vásárlás visszaesett,
    hisz jó tenyészeredmény ritkán repdesett.

    Több ólunk is neonosodott,
    Béka, kutya, denevér is csatlakozott,
    majd jött a szamár, a hal, a strucc
    klassz az új neon ól, tiszta pucc.

    Várjál csak, a Baha sem maradhat le,
    ímhol maki, panda, na és a teve,
    megérte a sok befektetés,
    jöhet a neon-tömegtermelés.

    Gyarapodott a tenyészthető állatok hada,
    s megkezdődött keverésük láncolata,
    nógattunk bőszen pávát, medvét és elefánt ;)
    megszégyenítve jó pár gyakorlott veteránt.

    A tenyésztős eventen módivá vált,
    hogy nyereményként fa, ól vagy terményes várt,
    lett innen ylang-ylang fánk, pingvin és homár,
    fazekasműhely és bokszkesztyűgyár.

    Szemfogkefe, írótoll, illatos gyertya,
    mind az új termények sorát gyarapítja,
    napelemünk is van, valamire jó lesz,
    megszerzed vagy sem, mindig te döntesz.

    A tenyésztésből olykor történet kerekedett,
    a maciházaspár nászútra mehetett,
    vagy meghódítottuk a Farmerama legmagasabb hegyét,
    persze kevesen dobtuk be a csábos gödölyét.

    Új időszámítás kezdődött a teliholdas farmon,
    a sok újdonságot már számon sem tartom.
    Denevért etettünk rémes cuccokért,
    köszönet az új gyönyörű térképért.

    Az új kísértetjárta kúria tp-t gyarapító,
    rémes kitehetőket leportalanító,
    a gombaerdő növeli a hasznos területet,
    ha kiváltod, mindig teleültetheted.

    A fa lidércfényű, a trutyiszörny tócsa,
    nem láttam ily csodát kiskorom óta,
    macskatündérlak és borzongató fűz,
    olyan ez, mint egy tisztítótűz.

    Feledhetetlen a mitikus tündérfa, melynek tövében
    a tündérházikókat fejlesztettük serényen,
    az új receptek haszna számomra még kérdés,
    de nem ragozom tovább, ez már szófecsérlés.

    Nem mehetünk el szó nélkül amellett,
    hogy a Baha szintje 400-ról 600-ra terjedt,
    a szentély is bővült sok növénnyel, fával,
    a cuki koalával, na és a fókával.

    Járt nálunk farmexpressz idén is, kétszer,
    széfkészítő műhellyel, s gőtelakkal gyarapodott a fészer,
    másodjára fáink száma növekedett százig,
    tikifa, kecskefűz és lett még vagy 6 másik.

    A cserenapokat sokan epedve akarták,
    hogy begyűjtsenek újdonságot, arénát vagy Pankát,
    a sok minievent napjaink fénypontja,
    munkánkat könnyíti, ez is a reszortja.

    Fontos adalék még az „elvetemülteknek”,
    hogy 66 új matricát nézegethetnek.
    Ha engem kérdezel, jó év volt ez, tényleg,
    de állok elébe minden ellenvéleménynek.

    @Kata_rzis
    Minden gazdatársamnak boldog új évet kívánok! :)
     
    Utoljára szerkesztett: 1.1.18
  17. Bözse

    Bözse Kivételes tehetség

    Mici és Maci első Karácsonya

    Egyszer volt, hol nem volt, a turbó malmom túl, a Bölcs tölgyön innen, egy cica, akit Piccancsnak hívtak. Gyönyörű, csillogó cirmos bundáját néhol fehér foltok tarkították. Ő volt a legszebb cica lány, akit csak csengőpengőért kapni lehetett a környéken. Piccancs szépségénél csak a kedvessége volt szembetűnőbb. Mindig készen állt némi törleszkedésre és dorombolásra.

    Egy szép napon Piccancsból anyuka lett és két csöppségnek adott életet. Mici és Maci egy farmon látták meg a napvilágot, melyet Bözse néven emlegetett minden Szomszéd. Mici csuda csini kislány volt a fehér-cirmos bundácskájában, Maci pedig nagyon fess kandúrka a sötét cirmos szőrével. A farm ideális helynek bizonyult a felcseperedésükhöz. Itt biztonságban voltak és szerető barátok vették körül őket. A mama cica is tudta, nem kell semmitől tartania, senki sem akarja bántani a kicsinyeit. A farm állatai közül Doggy-val a kutyával és Lilivel a kecskével haverkodtak össze a leginkább. Velük játszottak és pihentek együtt a legszívesebben. Mici a kis csibékkel is szeretett volna fogócskázni, de Tyúk Ica csipkedésével eléggé világossá tette számára, hogy ezt nem igazán díjazná. Mici és Maci napjai nem csak játékkal teltek. Ahogy nőttek, úgy egyre több és több dologra tanította meg a mamájuk őket. Elmagyarázta nekik, hogy mi lesz majd a feladatuk, ha felnőnek. A pajtát kell majd őriznetek – mondta – nehogy az összes állat ott felhalmozott élelme az egerek martaléka legyen. Meg kell akadályoznotok, hogy a cincogó banda elszaporodjon és mindent megegyen, ami a pajtában van. A vadászat is érdekes játéknak tűnt eleinte, de mire minden fortélyát elsajátították, hetek teltek el. Közben egyre hűvösebb lett és a napocska sem sütött már olyan hosszan és melegen, mint születésükkor. Azután egy reggel valami furcsaság történt. Valami fehér dolog esett az égből. Mici eddig a napig még sohasem látott havat, csak az esőt ismerte, ami onnan fentről jött néha. Ez valami új volt és persze izgalmas, felfedezésre váró csoda. Kiszaladt a hóesésbe és próbálta elkapni a pelyheket. A föld már egészen fehérré vált a sok-sok hópihétől. Nagyon fura érzés volt rajta járni. Hideg volt és csúszós, de valahogy mégis tetszett neki. Hívta a testvérét, Macit is játszani a nagy fehérséggel, de ő csak lustán nyújtózott egyet és inkább a szőrét kezdte el nyalogatni. Így Mici egyedül folytatta a hópihe vadászatot. Közben észrevette, hogy a tappancsa nyomokat hagy a hóban. Újabb játék! – ujjongott magában. Most már nem össze-vissza szaladgált, hanem próbált alakzatokat „rajzolni” a hóba. Először egy hordóval kezdte, és amikor az jól sikerült, akkor a malmot is megörökítette. Eddig mindig nagy vadászként gondolt magára, de most azon járt az esze, hogy lehet tappancs art művésznek áll és bejárja nem csak ezt a farmot, de ezzel még a szomszédos birtokokra is eljuthat majd. Elmélkedését Doggy ugatása szakította félbe. Te mit szeretnél karácsonyra kapni? – kérdezte a kutyus tőle. Karácsonyra? – kérdezett vissza. Az mi? Ó, hát te nem tudod? – jött az újabb kérdés ugatós barátjától. Akkora nemet intett válaszul, hogy a bajszai csakúgy repkedtek a levegőben. Tényleg – mondta a blöki – neked ez lesz majd az első karácsonyod. Doggy elmesélt neki mindent a Télapóról, a szánjáról, a rénszarvasokról és az ajándékokról, amit csak tudott. Mici végighallgatta és megköszönte neki, hogy elmondta mindezt. Utána izgatottan futott a testvéréhez, hogy megossza vele az újonnan szerzett tudását. A napok csiga lassúsággal teltek, annyira várták, hogy részt vehessenek az első karácsonyi ünnepükön. Minden este lefekvés előtt találgatták, hogy vajon ők mit kapnak a Télapótól és persze nagyon szófogadóak voltak, nehogy a rosszaságuk miatt ne legyen majd a fa alatt számukra ajándék. Piccancs mama elégedett volt a viselkedésükkel és a vadászatot is abbahagyták az ünnepekre való tekintettel. Azután eljött Karácsony napja. Mici és Maci a farm többi állatával együtt elindultak a városka főterére, ahol egy óriási feldíszített fa alatt karácsonyi dalokat éneklő kórus fogadta őket. Mögöttük rengeteg kisebb-nagyobb ajándékdoboz várta, hogy rátaláljon a tulajdonosa. Mici már nagyon türelmetlen volt, alig bírta ki, hogy ne rohanjon a dobozok közé. És ekkor….

    És ekkor egy nedves orrocska ért az enyémhez, miközben halk dorombolást hallottam valahonnan távolról. Ahogy ébredeztem, egyre közelebbről hallatszott a dorombolás és egyre hangosabb is lett. Kinyitottam a szemem és Mici cica szemébe néztem. Miau – mondta, majd nyomatékosan megismételte: miau. Tudom, ideje felkelni – válaszoltam. Még rengeteg dolog vár ránk ma, hisz ez lesz az első Karácsonyotok. Remélem, örültök majd a fa alatt az ajándékotoknak. De először is csak sorjában a feladatokkal. Gyors reggeli, majd együtt feldíszítjük a fát. Azután látogassátok meg a kert végében Lilit. Azt már csak gondolatban tettem hozzá, hogy addig én becsempészem a fa alá az ajándékokat. Reggeli közben eszembe jutott az álmom. Milyen érdekes is tud lenni, amikor a valóság és a virtuális lét egy álomban teljesen összekeveredik egymással. De akár álom, akár online játék, akár valóság, a Karácsony mindenütt az év egyik legszebb ünnepe.
    Remélem a Tiétek is jól telt! Utólag is minden jót kívánunk minden kedves Farmernek!

    Bözse/Bori, Mici és Maci

    PS: Ja és BUÉK!!!!
     
  18. Coff66

    Coff66 Fórum veteránja

    Halihó! A Kismedve elvonult téli álmát aludni?
    Nem vagyok türelmetlen típus, de nálam az "Eredményhirdetés: 2018. január 5. körül" az január 4, vagy január 5, de legkésőbb január 6.;) :inlove:Annyira, de annyira várom már az eredményhirdetést! Annak ellenére, hogy tudom, hogy ki lesz az első 3 helyen, hisz eszméletlenül jó meséket írtak, mégis állandóan itt toporgok az ajtóban, hogy láthassam!:inlove:;)xD
     
  19. *-ToFarmer-*

    *-ToFarmer-* Fórum mestere

    Üdv Brumirodalmárok! :D

    Köszönjük mindenkinek a meséjét. :) Biztosan mindenki élvezettel olvasta őket, így karácsony után. :music:
    Lássuk a végeredményt: (köszönjük a türelmeteket)

    1. helyezett: nyuszika215
    5 db Páncél Panni

    [​IMG]

    2. helyezett:
    Coff66

    1 db Halásztanya 4.szint: rózsaszín
    1 db Halastó 4. szint: rózsaszín

    [​IMG]

    3. helyezett:
    Banya-Tanya666
    1 db Szarvasgomba malacfarm 4.szint: rózsaszín
    [​IMG]


    ABCDEFGHIJÖssz
    1.gajdoe444444444440
    2.Imi*444443444439
    3.Cyra65414424444435
    4.nyuszika215144314141124
    5.-Anyu-424444444438
    6.kukori80344434444236
    7.Rékuci1111444444444440
    8.-gyöngy-581444444434439
    9.Banya-Tanya666244244244434
    10.Sali444444444440
    11.ektorp444441444437
    12.Coff66442142322327
    13.szellorozsa441444444437
    14.Lilieth444444443439
    15.Kata_rzis443444444439
    16.Bözse434444414436
    Úgy döntöttünk, hogy Kata_rzis verses meséje különdíjat érdemel. Egyszerűen fenomenális! :D Annyira jól összefoglalja a 2017-es farmévet, eventeket rímbe szedve, hogy díjaznunk kellett. (Még akkor is, hogy nem karácsonyi/téli mese. ;))


    Különdíjas:
    Kata_rzis
    Nyereménye: 1 db Legyezőgyártó műhely 4.szint: rózsaszín

    Hamarosan ismét megnyílik majd a Brumirodalmi-kör! :inlove:;)

    Várunk titeket máskor is!
    Maci RoadShow csapata
     
    Utoljára szerkesztett: 7.1.18
    Maci-roadshow, Leho69, meszimarsi és 14 más kedveli ezt.
  20. -gyöngy-581

    -gyöngy-581 Fórum elő legendája

    Sziasztok:)
    Gratulálok minden résztvevőnek, természetesen főleg a nyerteseknek :)
    Köszönöm, hogy együtt mesélhettem veletek, jól éreztem magam itt a topikban végig amíg ez a játék tartott :). További jó játékot és szép estét kívánok mindenkinek.